A legkedvesebb reggeli �breszt�nek sz�m�tott ez. Ahogy selymes hajtincsei megcsiklandozt�k az orromat, ahogy �desen az arcomba szuszogott, v�letlen�l hozz�m�rt, m�g az esetleges akarat�n k�v�li pofonv�g�sok is „kellemesek” voltak. Mert mind t�le volt. Minden �bred�s sz�p vele. Ahogy a csokibarna szemp�r �lmosan kiny�lik, majd lecsuk�dik, percekig elj�tszva ezt az apr� kis j�t�kot. Belet�r fekete hajzuhatag�ba, majd �lmosan pislogva k�zelebb h�z�dik hozz�m. Meg akar cs�kolni, de ahogy f�l�mhajol, valami f�ld�nt�li er� egyre t�volabb h�zza �t t�lem. K�ts�gbeesetten kapok a keze ut�n, de � csak egyre t�volodik, v�g�l elt�nik. M�r csak a szemh�lyam bels� fel�t k�mlelhetem csal�dottan, �s r�j�v�k, hogy valami nagyon zavar. �tkozott l�gy �breszt��ra! �tkozott l�gy �bred�s! Ism�t siker�lt fel�breszteni leg�desebb �lmaim egyik�b�l...