�

9. r�sz

Haza megyek

K�t �ve nem tal�lkoztunk Billel. Ez alatt az id� alatt �n visszak�lt�ztem M�nchenbe. Nagyon ritk�n besz�lek a h�gommal telefonon. Ilyenkor szokott besz�molni az esem�nyekr�l. Mint kider�lt Bill az�ta is v�rja, hogy haza menjek. Egyik reggel �gy �bredtem fel, hogy nekem haza kell mennem. �reztem, hogy valami nincs rendben. Fel�lt�ztem, �sszepakoltam �s felh�vtam Emilyt.

• Szia, h�gi! Csak az�rt h�vlak, hogy tudd, ma haza megyek! – kezdtem bele boldogan.

• Jajj, de j�! �s mikor j�ssz?

• Az els� Berlinbe tart� g�ppel!

• �s az kb. mikor lesz?

• H�t, ahogy megn�ztem az indul�st.. olyan 3 �ra fel� ott leszek!

• Ki k�ldjem �rted Tomot?

• Nem! �s nem is szeretn�m, hogy err�l sz�lj�l a fi�knak. F�leg Billnek ne!

• Rendben, de fel fog neki t�nni!

• Honnan veszed?

• Onnan, hogy k�t �ve az ablakban �l, �s azt figyeli, hogy mikor j�ssz haza.

• Akkor most �r�lni fog! Na indulok a rept�rre! Szia!

• Okay! Szia! – k�sz�nt el Emily, majd leraktuk a telefont.

Itt �llok a M�ncheni rept�ren �s v�rom, hogy besz�llhassunk a g�pbe. Nem tudom, mit mondok majd Billnek. Tal�n nem is k�ne magyar�zkodnom. �s ha k�v�ncsi, hogy hol voltam eddig? Nem tudom, mit mondok majd. Ha szeret, meg�rti. De m�rt b�jok mindig e m�g�?! Mindig azzal hitegetem magam: „Ha szeret, meg�rti!” �s ha nem? Ha nem �rti meg?

• A besz�ll�st megkezdhetik a TH483-as sz�m� j�ratra! (teljesen v�letlen�l!! xD szerk.)

Hallottam a hangosbemond�n kereszt�l. Elindultam a besz�ll�hely fel�. Mikor le�ltem a helyemre - ami az egyik ablak mellet volt – m�r csak egy hely volt a sorban. Mellettem egy kamasz l�ny �lt. Sz�ke, g�nd�r haja volt. Viszonylag magas is volt. A mellette l�v� helyre le�lt egy vele egyid�s fi�. A fi� kik�p�tt m�sa volt Tomnak. St�lus�ban is �s k�ls�leg is. Az �t elej�n m�g nem ismert�k egym�st, de Berlinben m�r k�zen fogva sz�lltak le. �n ut�nuk sz�lltam le a g�pr�l. Elindultam a kij�rat fel�, �s amikor ki�rtem fogtam egy taxit. Be�ltem a kocsiba �s megmondtam a sof�rnek a c�met. F�l �ra alatt oda �rt�nk. Kifizettem a taxit �s elindultam a h�zunk fel�. Sejtettem, hogy Bill az ablakban �l �s figyeli, ahogy az ajt� fel� haladok. Nyitottam volna az ajt�t, mikor �reztem, hogy valaki �t�lel h�tulr�l. Meg fordultam �s az arcomat a v�ll�ba f�rtam. Elkezdte simogatni a h�tam. Percekig nem sz�ltunk semmit. V�g�l Bill t�rte meg a csendet.

• Hi�nyozt�l, kicsim! – s�gta a f�lembe mosolyogva.

• Te is nekem. – v�laszoltam mik�zben egy k�nnycsepp futott le az arcomon.

Bill let�r�lte a kez�vel. Bele remegtem az �rint�s�be. Ezt � is �rezte. Szorosan �t�lelt �s megcs�kolt. Vagy 2 perce cs�kol�zhattunk, mikor megcs�rrent a telefonom. Emily volt az, hogy hol vagyok.

• Nyisd ki az ajt�t �s megl�tod! – v�laszoltam mosolyogva, mik�zben kinyomtam a telefont.

Hallottam, hogy kattan a z�r. Emily kil�pett az ajt�n �s meglep�dve vette tudom�sul, hogy Bill mellettem �ll. Az eddigi szomor�s�ga elt�nt egy pillanat alatt.

Boldog volt. Kimondhatatlanul boldog. L�tszott a szem�ben.