„Eml�kszem, mikor el�sz�r l�ttalak. A hajad k�t kis copfban l�gott a v�lladra �s egy hatalmas nyal�ka volt a kezedben. A l�badat l�gattad a medenc�be, �s egy dalt dudor�szt�l. �letemben nem hallottam m�g olyan �desen cseng� hangot. �n �pp felfedezni indultam �j h�zunk kertj�nek minden apr� zug�t. A ker�t�sre kapaszkodtam, l�bujjhegyre �lltam �s n�ztelek. Te a szemembe n�zt�l, egy pillanatra elhallgatt�l. R�mmosolyogt�l �s akkor kezd�d�tt minden…

Anyu�k n�ha �tengedtek hozz�d �s egy�tt j�tszottunk. Bunkert �p�tett�nk k�t fa k�z� �s az volt a mi kis vil�gunk. T�rt�neteket tal�ltunk ki, szerepeket j�tszottunk el. Oda b�jtunk, ha baj volt, de akkor is, ha valaminek nagyon �r�lt�nk. Mikor b�ntiben voltam, k�t ablakunk k�z� zsin�rt fesz�tett�nk �s azon h�ztuk �t egym�snak lev�lben �rt �zeneteinket. Az els� oszt�lyt m�r, mint legjobb bar�tok kezdt�k. Nem is kellett nek�nk m�s. Egy�tt tanultunk, egy�tt nevett�nk, egy�tt csin�ltunk szinte mindent.

Eml�kszel, mikor egy filmben l�ttunk egy p�rt cs�kol�zni? Ki akartad pr�b�lni, milyen lehet. A bunkerban �lt�nk �s te azt mondtad, csukjam be a szemem. A k�vetkez� pillanatban �ssze�rt a sz�nk, puszit adtunk egym�snak �s m�r t�r�lt�k is le az �pp kez�nkbe akad� ruhadarabokkal. Te megfogadtad, hogy sosem fogsz cs�kol�zni. Szerinted az gusztustalan dolog volt.

�vek m�lva, mikor el�sz�r vettem a b�tors�got, �s randira h�vtalak, te kinevett�l. Azt hitted, egy buta vicc az eg�sz. Ha lehunyom a szemem, m�g most is el�ttem van, ahogy mosolyogva s�t�lsz le a l�pcs�n, abban a csodasz�p ruh�ban. Az eg�sz est�t k�nosan v�gig nevett�k, akkor v�ltozott meg k�zt�nk valami. M�r nem csak bar�tok voltunk. Akkor m�r mindketten �rezt�k, ez sokkal t�bb ann�l. Az ajt�d el�tt k�v�ntunk egym�snak j� �jszak�t. �n zavarban voltam, Te magabiztosnak t�nt�l �s megcs�kolt�l. �letem els� igazi cs�kja volt. Felmentem a szob�mba, egy cetlire �rtam ’k�sz�n�m, hogy vagy nekem’. Majd a zsin�rra cs�ptettem �s �th�ztam hozz�d. Az volt a v�laszod, ’azt hiszem, szeretlek’.

Azt mondtuk, a kapcsolatunk �r�kk� fog tartani. M�g a hal�l el nem v�laszt. M�g mindig el�ttem van a kis l�dik�nk, amibe k�z�s eml�keinket dugtuk el �s el�stuk a mi titkos hely�nkre. A fa mell�, amibe belev�st�k nev�nk kezd�bet�it. Beletett�nk k�t levelet is a m�siknak, amit csak akkor n�zhet�nk meg, ha valami miatt el kell v�lnunk egym�st�l.

15 voltam, mikor elj�tt ez az id�. Egy menedzser r�nktal�lt �s felkarolta kis band�nkat. M�r nem voltunk t�bb� Devilish, m�r mi voltunk a Tokio Hotel. F�ltem elmenni, itthagyni ezt a helyet, ahol �ltem. Itthagyni t�ged. De te azt mondtad, v�r r�m a nagyvil�g. Az �n �lmaim nem ebben a kis faluban vannak. K�vessem �ket, ne hagyjam kics�szni a kezeim k�z�l.

�s �n elmentem. Meg�g�rtem, hogy tartjuk a kapcsolatot, meg�g�rtem, hogy �r�kk� leszek neked. Meg�g�rtem, hogy soha nem feledkezem meg r�lad, b�rmilyen messzire is sodor az �let minket egym�st�l.

Megszegtem az �g�retem. �trakeltem �s vissza sem n�ztem. Te a nagyv�rosba ment�l k�z�piskol�ba, csak ennyit hallottam r�lad, mikor el�sz�r hazal�togattam. Nem kerestelek. Azzal magyar�ztam, hogy nincs id�m �s lehet�s�gem r�. Mostm�r tudom, csak f�ltem. F�ltem, hogy ha �jra l�tlak, nem tudok majd mit mondani neked. F�ltem, ha �jra l�tlak, nem tudok t�bb� elszakadni t�led.

Most itt vagyok. A kezemben a lev�l, amit �rt�l. Elmentem a f�nkhoz �s ki�stam a l�d�nkat. A sok k�z�s fot�, a kis eml�kfoszl�nyok. M�g nem voltam itt, te tov�bb gy�jt�getted eml�keidet sz�momra. Nem felejtett�l el. �s itt a lev�l. Azt �rtad, �r�kk� szeretni fogsz. Azt �rtad sosem hagysz el.

Akkor mi�rt? Mi�rt hagyt�l m�gis el? Mi�rt engedt�l elmenni? Mi�rt nem sz�lt�l, hogy beteg vagy? Mi�rt �gy kell �jra l�tnalak?

Tudod nem volt igazunk. Azt mondtuk, m�g a hal�l el nem v�laszt. Ez nem igaz… te meghalt�l, �n itt maradtam. Itt maradtam n�lk�led. De ett�l nem m�lik el, amit �rzek. Csak er�s�dik. �r�kk� szeretni foglak, �g�rem. Most azt mondan�d, a t�bbi �g�retem is megszegtem… �s igazad is lenne. Mikor elmentem, �gy �reztem, szerelem v�r m�g r�m ezer, de a siker, a csillog�s, a h�rn�v az nem. Nem szalaszthattam el a lehet�s�get.

B�r m�shogy d�nt�ttem volna, b�r itt maradtam volna… veled. Tal�n m�g most is egy�tt lenn�nk, tal�n egy�tt �regedhett�nk volna meg.

Itt fekszel, az arcod feh�r, szemed lehunyva. Fogom a kezed, �jra. Szor�tom, nem akarom elengedni. Itt vagyok veled…

Nem mozogsz, nem l�legzel. Az �let m�r kisz�llt bel�led, �s nem t�r vissza t�bb�. Nem n�zel r�m, �s nem mosolyogsz t�bb�. B�r visszaford�thatn�m az id�t…

Hallom a hangod, amint azt mondod, menj az �lmaid ut�n. De r�j�ttem �n rossz �lom ut�n mentem. Az igazi itt volt v�gig el�ttem. Te volt�l az �lmom, az �letem. �s ezt m�r nem mondhatom el neked. Sosem mondhatom m�r el neked, mennyire szeretlek. Mindig is szerettelek, te volt�l a lelki t�rsam, a jobbik felem, a lelkiismeretem. A legjobb bar�tom �s a szerelmem… Te volt�l a mindenem… N�lk�led elvesztem.”

�����������������������������������������������

„A kert�nkben boldogan nyalogattam a j�l meg�rdemelt nyal�k�mat, mikor megl�ttalak. Kapaszkodt�l a ker�t�sre, �s engem n�zt�l. Furcsa �rz�s kapott el. Nem ijedtem meg, nem t�nt�l idegennek. Az els� perct�l �gy �reztem, mintha m�r �vek �ta ismern�lek. Egym�sra mosolyogtunk �s onnant�l bar�tok lett�nk. Sokszor j�tt�l �t hozz�nk, szinte �lland�an egy�tt t�lt�tt�k minden id�nket.

A k�t kis fa a kert v�g�ben… eml�kszem erre is. Bunkert �p�tett�nk �s oda b�jtunk be a vil�g el�l csak mi ketten. Mennyi t�rt�netet tal�ltunk ki koboldokr�l, �ri�sokr�l, boszork�nyokr�l. H�ny mond�k�t tal�ltunk ki ketten, amit csak mi tudtunk, csak a mi�nk volt.

A suliban sokat besz�ltek r�lunk. Egyesek furcs�nak tartott�k a bar�ts�gunkat. De nem volt az. Igaz bar�tok lett�nk, lelki t�rsak. A kapcsolat k�zt�nk id�r�l id�re m�ly�lt �s er�s�d�tt.

Egy filmben l�ttuk, ahogy a f�szerepl�k megcs�kolj�k egym�st. Tudni akartam milyen. Te csak nevett�l rajtam, de �n nem hagytam magam. Becsuktad a szemed, �n pedig adtam egy puszit a sz�dra. Akkor fogadtam meg, hogy �n nem fogok megcs�kolni soha senkit. De m�lyen magamban hozz�tettem… csakis t�ged.

Nem sokkal a 14. sz�let�snapom ut�n randira h�vt�l. �letem legboldogabb napja volt. Reggelt�l k�sz�l�dtem, ruh�t v�logattam, n�zegettem magam a t�k�rben. Tudtam, hogy �vek �ta bar�tok vagyunk, de most azt akartam, m�shogy n�zz r�m. Azt hiszem, az�ta tudom, hogy te vagy az igazi. Megcs�koltalak… a l�bam is beleremegett. Aznap vallottam szerelmet. �letemben el�sz�r… �s utolj�ra.

�r�ltem, mikor zen�lni kezdt�l. Kivirult�l t�le, boldogg� tett. B�szke voltam r�d, mikor az a f�rfi elj�tt �s szerz�d�st aj�nlott nektek. De akkor m�r tudtam, �reztem, hogy v�ge. Tudtam, ha elm�sz innen, nem j�ssz vissza t�bb�. Hisz sosem szeretted ezt a csendes �letet. Ki akart�l t�rni innen. Nem hagyhattam, hogy miattam add fel az �lmod. Azt mondtam, menj el… csak �g�rd meg, hogy nem felejtesz el sosem.

Mikor elk�sz�nt�l egy utols� cs�kot adt�l, �s azt mondtad, szeretsz.

Akkor l�ttalak utolj�ra. Az id� telt, �s te nem jelentkezt�l.

Anyut apu is k�vette �s �r�kk� elhagyott engem. Nem volt m�s v�laszt�som, �sszepakoltam �letem megmaradt darabjait �s m�sik v�rosba k�lt�ztem.

Sokat hallottam r�lad, l�ttalak az �js�gok c�mlapj�n, n�ztelek a t�v�ben, hallgattalak a r�di�ban. Boldognak t�nt�l… n�lk�lem is boldognak.

Beteg lettem… mag�nyos �s beteg. Azt k�v�ntam minden egyes nap, b�r itt lenn�l velem. B�r ne engedtelek volna el… b�r magadt�l is maradt�l volna.

De jobb ez �gy. Ha itt maradt�l volna, �s �gy betegszem meg, tal�n p�r �vet �lhett�nk volna egy�tt boldogan. Nem lett volna tisztess�ges, ha emiatt a p�r �v miatt feladod azt, ami most t�rt�nik veled.

Ha olvasod ezt a levelet, az csakis egyet jelent… engem legy�z�tt a betegs�g, te pedig tudom�st szerezt�l r�la.

Sajn�lom. Nem volt er�m k�zdeni.

�rzem a sz�mon az els� cs�kunk �des �z�t �s az utols� keser� zamat�t. Az nem csak a kapcsolatunk utols� cs�kja volt… �letem utols� cs�kja is.

Minden �jjel kin�zek az ablakomon, �s arra gondolok, valahol te is a holdat k�meled, �s tal�n r�m gondolsz. Tal�n eszedbe jutok m�g n�ha �s tal�n m�g egyszer… nem. B�r m�g egyszer utolj�ra �t�lelhetn�lek, csak egyszer �rezhetn�m �des illatod. B�r megfogn�d a kezem �s azt mondan�d, semmi baj nem lesz. F�lek… nagyon f�lek.

K�rlek, ne hib�ztasd magad. A sors nek�nk ezt sz�nta… nekem r�vid �letet. R�vid �letet, amiben egyszer lehetek szerelmes, de akkor igaz�n. Neked pedig hatalmas aj�nd�kot adott. Az �lmaidat v�lthatod val�ra. Egy id�re keresztez�dtek �tjaink, de el kellett v�lnunk…

Eml�kszel, mit �g�rt�nk meg? M�g a hal�l el nem v�laszt… R�szemr�l a hat�rid� k�zeleg. De �rzem, tudom legbel�l, hogy ez sosem fog elm�lni. Veled n�ttem fel, te volt�l az els� �s utols� szerelmem… �r�kk� szeretni foglak, hisz te volt�l az �letem!”