R�lad �lmodom

Van egy visszat�r� �lmom. Nem is maga az �lom, ami rendszeresen visszat�r, hanem a f�szerepl�je.

�ltal�ban v�zparton j�tsz�dik. Gy�ny�r� naps�t�s, ny�zsg� emberek, homokos part �s a h�s�t� v�z. Nem t�l magas, sz�ke haj�, kidolgozott fels�test� sr�c. Mikor megl�tom, nem tudom levenni r�la szemem. Vonzza a tekintetem, nem enged szabadulni.

Sosem merem lesz�l�tani �t, ink�bb ismeretlens�gbe burkol�zva figyelem. Mindig m�s l�nnyal van, engem �szre sem vesz �s ez annyira b�nt, mint semmi m�s.

Az els� p�r alkalommal az arc�t sem l�ttam, egyszer sem n�zett r�m. Azt�n a sokadik vele t�lt�tt �jszaka ut�n egyszercsak fel�mfordult. Egyb�l �sszetal�lkozott a tekintet�nk. �letemben nem l�ttam m�g annyira ig�z� szemp�rt. Egy pillanat alatt elvesztem benne. Ezt � �szre is vette �s r�m mosolygott. �n kisl�nyos zavarban mosolyogtam vissza r�. Azt�n elfordult �s �jra aktu�lis partner�re koncentr�lt.

Aznap boldogan �bredtem. Eg�sz napomra r�nyomta pecs�tj�t ez az �lom. T�bb volt, mint az eddigiek. Nem tudtam �t kiverni a fejemb�l, csak arra v�rtam, hogy beb�jjak az �gyamba, abba vil�gba l�phessek, ahol vele lehetek.

Egy ideig �jra megrekedt a „kapcsolatunk” a szemez�sn�l.

Azt�n egy �jjel megt�rt a j�g. �jra a parton voltam �s � �jra r�mn�zett, majd ism�t elfordult. �sszet�rt sz�vvel fek�dtem hanyatt a nyug�gyon �s lehunytam a szemem.

Fel akartam �bredni �s v�gre elfelejteni �t. H�napok �ta �l a tudatomban �s nem hagy nyugodni.

• Mi a baj? – sz�l�tott meg egy addig ismeretlen m�gis m�lyen bel�m hatol�an gy�ny�r� hang.

Kinyitottam a szemem �s � ott �llt felettem. Sz�ke tincsein j�tszadoztak a napsugarak, b�re puh�nak �s finomnak hatott, szemei az �n szemembe n�ztek �s most m�r nem mosolygott.

K�zelebb hajolt. Amilyen k�zel csak tudott. Ajkaink hajsz�lnyi t�vols�gra voltak egym�st�l.

Finom borost�ja er�tlen�l sz�rta meg a sz�mat.

• Sz�rsz. – suttogtam.

• Ne haragudj. – felelte. – Ha zavar, megszabadulok t�le.

• Nekem tetszik.

Apr� kis g�dr�cske jelent meg az arc�n, ahogy elmosolyodta mag�t, majd megsz�ntetve az eddig ajkaink k�zt l�v� piciny t�vols�got, megcs�kolt.

�rz�ki, gyeng�d cs�kot adott als� ajkamra, majd a fels�re, v�g�l finom nyelv�t �vatosan cs�sztatta �t a sz�mba.

Le�rhatatlan �rz�s volt, milli�szor jobb, mint ahogy azt m�r sz�mtalanszor elk�pzeltem.

Telefonom cs�rg�se z�kkentett ki ebb�l az �lomb�l…

Reggel 7. �j nap kezd�dik �s ez�ttal egy �j �rz�s ker�tett hatalm�ba. Rossz �rz�sem volt, sosem gondoltam, hogy lehet ilyen. �gy �rzem, beleszerettem �lmaim f�szerepl�j�be. Tudom, ez lehetetlen, hisz csak a tudatalattimban l�tezik. M�gis b�rmit k�pes lenn�k megtenni, hogy vele lehessek.

• Mi van ma veled? – �lt le mell�m legjobb bar�tn�m �s egyben kollegan�m az �tkez�ben.

• Semmi.

• Megint vele �lmodt�l?

• Megcs�kolt.

• Az j�, nem? Akkor mi�rt �lsz itt �gy, mintha meghalt volna valaki?

• A j�zan eszem halt meg. Azt hiszem, szerelmes vagyok bel�. Mint mikor kisl�nyk�nt �gy �reztem, beleszerettem a kedvenc �nekesembe. Ez sosem igazi szerelem volt, ink�bb elvakult rajong�s, hisz nem ismerem �t, sosem l�ttam igaz�b�l, m�gis s�rni tudn�k, ha arra gondolok, hogy n�lk�le kell �lnem.

• Na j�l van, idefigyelj. Ma este elmegy�nk �s kir�gunk a h�mb�l. Felszedsz egy helyes pasit, aki hipp-hopp kiveri majd a fejedb�l a te sz�ke herceged.

• Nem tudom. Nem igaz�n van kedvem.

• Elhangzott olyan k�rd�s, amit azt firtatta van-e kedved?

• Nem.

• Akkor nem is �rdekel. 8-ra �rted megyek. Cs�pd ki magad.

Sosem tudtam neki nemet mondani, �s mikor �lt�zk�dni kezdtem, m�r �n is eg�sz j� �tletnek tartottam az eg�szet. Tal�n igaza van.

Mikor a h�zam el�tt dud�lva jelezte �rkez�s�t, m�r tet�t�l talpig bulira k�sz csaj voltam. Enyhe smink, bel�tt haj, nem t�l kih�v� ink�bb testem vonalait sejtet� ruha �s m�r mehet�nk

• �r Isten, � az! – b�kte oldalba Gustav a bar�tj�t.

• Ki �? Mi van? - Georg.

• A l�ny az �lmaimb�l. Ott �ll a pultn�l.

• A hossz� barna haj� a feh�r fels�ben?

• Igen. Ezt nem hiszem el. � az.

• Mondtam �n, hogy l�tezik.

• Most mit csin�ljak?

• Menj oda hozz�.

• Persze. �s m�gis mit mondjon neki? Hell�, Gustav vagyok, te pedig a l�ny akir�l h�napok �ta �lmodom. – Tom.

• Menj oda Gus. – Bill. – Hisz h�napok �ta keresed �t.

• Rendben. Igazad van.

�pp megkaptam a kokt�lom �s a nyelvemmel a sz�v�sz�l ut�n hadon�sztam, mikor a h�tam m�g�l egy ismer�s hang sz�l�tott meg.

• Szia, ne haragudj.

Megfordultam, �s ahogy a szem�be n�ztem a l�baim beremegtek, a gyomrom g�rcsbe r�ndult.

• Szi… szia. – dadogtam. – Te…

• Gustav Sch�fer vagyok. Most h�ly�nek fogsz n�zni, �s ne hidd, hogy �gy szoktam ismerkedni, de p�r h�napja �lland�an r�lad �lmodom. Nem v�rok t�led semmit, �n azt hittem nem is l�tezel, csak te vagy a gy�ny�r� titokzatos l�ny, aki a parton fekszik a nyug�gy�ban, �s mosolyogva n�z r�m.

• Legut�bb megcs�kolt�l. – feleltem, mik�zben az eg�sz testem libab�r�s lett szavai hallat�n.

• Tess�k?

• �n is r�lad �lmodom. Te vagy az ismeretlen sz�p szem� sr�c, akit n�zek, arra v�rva, hogy �szrevegyen.

• Megcs�koltalak. Tegnap �jjel. �n ezt nem…

• �rtem. – folytattam mondat�t.

�gy d�nt�tt�nk egy nyugisabb helyen folytatjuk a besz�lget�st, �gyhogy �tment�nk egy k�zeli k�v�z�ba. Vel�nk tartott egy marcona k�lsej� talpig feket�be �lt�z�tt pasi is. Gustav test�re. � kint v�rt minket. Rendelt�nk egy-egy hossz� tejes k�v�t �s v�gig egym�st n�zt�k, pont mint �lmomban… �lmunkban.

• Nem hiszem el m�g mindig. – mondtam.

• �n sem. P�r h�napja kezd�d�tt. Minden �jjel ugyanazt �lmodtam. Buliztam a sr�cokkal �s megl�ttalak t�ged. Csak fek�dt�l, �s nem n�zt�l r�m. M�r kezdtem feladni, de egyszer m�gis �sszetal�lkozott a tekintet�nk �s…

• Azt�n odaj�tt�l �s megcs�kolt�l.

• Igen. �s �gy �reztem… Mindegy, ez h�lyes�g. – hajtotta le a fej�t.

• Hogy bel�mszerett�l?

• Igen. – n�zett �jra a szemembe.

• �gy �rzem, mintha m�r ismern�lek.

�jszak�ba ny�l�an besz�lgett�nk, teljesen kiz�rva a k�lvil�got. Egy priv�t kis k�tszem�lyes szf�r�t hoztunk l�tre senki m�st nem engedve be, csak n�ha a pinc�rl�nyt, aki �jabb adag italokkal l�tott el benn�nket.

Kider�lt, hogy � N�metorsz�gban �l, �s egy h�res egy�ttes dobosa m�r �vek �ta. Azt l�ttam rajta, hogy csod�lkozik, ami�rt nem ismertem a band�j�t, de �r�lt is neki valamilyen szinten, mert �gy biztos lehetett benne, nem a h�rneve miatt �l�k most itt vele. Sokat utazik �s �gy keveredett hozz�m is Ausztri�ba, �pp m�snap lesz egy koncertj�k n�lunk.

�n is mes�ltem magamr�l �s � f�rfit�l sosem tapasztalt m�don figyelt r�m.

V�g�l a k�v�z� bez�rt, megk�rt�k, hogy t�vozzunk.

• �s most? – k�rdezte.

• Nem tudom.

• Megcs�kolhatlak?

• Szeretn�m. – feleltem �s megfogtam a kez�t.

Ugyan�gy cs�kolt meg, mint �lmunkban. El�bb az als� ajkamat puszilta meg gyeng�den, majd a fels�t �s v�g�l szenved�lyes cs�kol�z�sba kezdt�nk. Hossz� percekig folytattuk, majd egy utols� pici puszival v�ltunk el egym�st�l.

• Mennem kell. – n�zett az �r�j�t b�mul� test�rre.

• Nekem is.

• Akkor…

• �lmomban tal�lkozunk. – engedtem el a kez�t.

Egy utols� boldog mosolyt k�ldtem fel�, majd elmentem. �reztem, hogy n�z. N�z, am�g be nem fordulok az utca sark�n, �s el nem t�n�k a szeme el�l.

F�ltem, hogy soha t�bb� nem l�tom. Mi van, ha t�bb� nem �lmodom r�la most, hogy ismerem. Akkor most n�zhettem utolj�ra azokba a gy�ny�r� szemekbe.

De nem besz�lt�nk semmit meg. �gy v�ltunk el, ahogy tal�lkoztunk. K�t ismeretlen ember. �n nem tudn�m �lni az � �let�t, � nem tudn� �lni az eny�met. K�t k�l�n orsz�gban �l�nk, �gy a k�rd�s sem mer�lt fel, hogy b�rmi kialakulhatna kett�nk k�zt.

Aznap �jjel nem �lmodtam vele. Ott voltam a parton, de � nem volt sehol. Kerestem, n�ztem szerte sz�t, de nem tal�ltam. Ez mit jelenthet? Most, hogy tudom ki �, m�r nem �rdekel? Nem. Hisz h�napok �ta �lland�an � j�r a fejemben �s tegnap �gy �reztem � az igazi sz�momra. Nem szabadott volna elj�nn�m, legal�bb megpr�b�lhattam volna, h�tha � is �gy �rez, �s h�tha kital�lunk valamit. Nem vesz�thetem el �t az �letemb�l �s az �lmaimb�l is.

Eltelt egy h�t, eltelt kett� �s egyik �jjel sem tal�lkoztunk �jra.

Tudtam, es�lytelen, hogy �jra �sszefussak vele valahol. Nem tudom felfenni vele a kapcsolatot sehogy. Napr�l napra d�h�sebb voltam magamra, hogy akkor hagytam �t csak �gy elmenni.

A rem�ny, hogy �lmaim f�rfija �letem f�rfija lesz, szertefoszlott. �lmodtam �t magamnak �s t�nd�rmes�be ill�en, megmagyar�zhatatlan m�don � is r�lam �lmodott. Mintha fels�bb er� �t�lt volna minket egym�snak.

Elszalasztottuk…

M�r aludni sem volt nagyon kedvem, mert hi�nyzott az �jszak�imb�l. Est�nk�nt, lefekv�s el�tt nagyokat s�t�ltam, egyr�szt, hogy kiszell�ztessem a fejem, m�sr�szt, hogy kif�rasszam magam.

H�napok teltek el �s m�r voltak olyan napjaim, mikor siker�lt nem gondolnom r�.

Az egyik hossz� s�t�mb�l mentem haza, bejutottam a l�pcs�h�zba �s a kulcsom ut�n matattam a zsebemben. Fel�rve a l�pcs�n megl�ttam �t. Ott �lt �sszekuporodva a k�sz�b�m�n �s t�li hideg l�v�n f�lig a kab�tj�ba burkol�zva aludt.

A sz�vem ki akart t�rni a mellkasomb�l, szinte tombolva vert.

• Hah�. – guggoltam le mell�.

F�radt, �veges tekintettel n�zett r�m. – Szia.

• Gyere be, biztos �t vagy fagyva.

• Mi�rt nem f�tik a l�pcs�h�zat?

• Nem szoktak az emberek a k�sz�b�m�n aludni t�l k�zep�n.

• Hossz� ideje kereslek. – �llt fel. – Hi�nyzol.

• Te is nekem.

• Te sem �lmodsz m�r velem?

• Nem.

• Szeretlek. – lepett meg ezzel a magabiztos kijelent�ssel.

• �n is t�ged. – feleltem gy�ny�r�sz�p szemeibe n�zve �s elcsattant a harmadik cs�kunk, ami ha lehet sokkal finomabb volt az el�z� kett�n�l.

Aznap �jjel olyan dolog t�rt�nt vel�nk, ami fel�lm�lta �lmainkat. Csod�latosat szerelmeskedt�nk, �s mindketten �gy �rezt�k, ami k�zt�nk van, az sosem �rhet v�get.

• �s nem is �rt. – n�zett r�m hatalmas boldog szemekkel kisl�nyom.

Az apja szemeit �r�k�lte �s ugyan azzal a k�v�ncsi tekintettel hallgatta v�gig �jra �s �jra sz�lei mes�j�t.

• De mostm�r aludj kincsem. – puszilta homlokon Gustav kisl�nyunkat.

Betakargatta, majd eloltotta a l�mp�t �s r�snyire hagyva az ajt�t, kiment�nk a szob�b�l.

• Ez a legjobb estimese. – mosolyogtam.

• Nem tudja megunni.

• �n sem. – cs�koltam meg. – Sz�rsz.

• De neked �gy tetszem.