2. rész

           A váratlan telefonhívás

Amikor vége lett az órának, mindenki kiment a teremből, és én egyenesen tartottam haza, amikor valaki megfogta a karom. Bill volt az. Nem tudtam, mit akar, de nagyon meglepődtem, amikor megláttam.

- Orsi, beszélnünk kell… - felelete egy halvány mosoly kíséretében – Dávid nemrég hívott, és azt mondta, hogy hamarosan kezdődik a turné. És, hát a fiúkkal arra gondoltunk, ha te is bele egyezel, eljöhetnél velünk. – én csak néztem, mint borjú az új kapura. „Hogy elmenjek velük 3 hónapra? Nem sok ez egy kicsit? Még nem is ismerem őket annyira jól! ’’

- Hát… Nem is tudom… Még meg kéne beszélnem Dáviddal, hogy...

- Már megengedte! – vigyorgott kaján Tom

- Oké… Akkor, én most megyek haza. – mondtam, és elindultam hazafelé, amikor megcsörrent a telefonom. – Halló? – szóltam bele

- Szia kicsim! Van egy hírem, de nem tudom, hogy jól fog érinteni… - köszörülte meg a torkát – arról lenne szó, hogy anyád ki akar menni Magyar országra a barátnőjéhez 2 hétre. Nikit is magával akarja vinni. És, nem akarja, hogy egyedül maradj otthon, ezért felhívtam a fiúkat, és megbeszéltem velük, hogy jöhetnél-e a turnéra.

 A fiúk persze bele egyeztek. Lesz időtök ismerkedni – mosolygott. Erre én nem tudtam mit mondani. Hátra fordultam, és láttam, hogy Bill még mindig ott áll a kapu előtt, és vár valamire. Tom-ék már benne voltak a limuzinban.

- Jó, benne vagyok – mondtam ki hirtelen, amit mg én se értettem. Dávid mondta, hogy ha haza érünk, csomagoljak össze, és ma hajnalban indulunk. Oda mentem Billhez, aki kinyitotta nekem a limo ajtaját.

- Hölgyem! - hajolt meg előttem. Ezen mosolyogtam egy jót, majd megfogtam a kezét, és beültem. Ilyenkor ide ért a sajtó, és a limuzint körbe vették. Persze pont lefotóztak, amikor megfogtam Bill kezét! :@

- … kérem, tudna nekünk nyilatkozni?…mióta vannak együtt?...Bill, tényleg van barátnője?... ki ez a lány? – és így tovább. Nagy nehezen elmentek a kocsitól, és mehettünk a stúdióba. Nagyon jó volt a 1000 Meere. Az egyik legjobb szám, amit eddig hallottam a zenék közt.

- Azt hiszem én is egy TH rajongó leszek. – vigyorogtam Gusztira, aki ezen szintén mosolygott. – Nagyon jók voltatok! – mosolyogtam most Billre, aki éppen elrakta a mikrofont.

- Köszi! Majd egyszer én is meghallgatnám az egyik számodat! – mondta – biztos… az is jó lehet… - mondta két fejvakarás közepette. 1-2 perc néma csönd uralkodott, amikor Bill végre kinyitotta a száját, de nem jött rajta hang. De ezt a kínos csendet Tom törte meg.

- Csajozgatunk, csajozgatunk? – vigyorgott Tom, a profi – tesó, ne siess ennyire! – Bill vetett egy fogd már be a szádat! Pillantást testvérére, eztán elmentek. Én meg ottmaradtam egyedül Dávid mellet, aki már 1 perce szólongatott.