20. r�sz:

" Vallom�sok "

Mikor Tom meg�rkezett a h�zhoz nagy volt a k�s�rt�s, hogy ne csengessen be. De tudta, hogy nem teheti meg. Ki kell tal�lnia valamit. De mit?! Tal�n k�veket kellene dob�lnia Emma ablak�hoz,mint a filmekben. Na, �s ha bet�rik? Ez nem j�...�s ha csak egyszer�en becsengetne? Ha szerencs�je van, akkor Emma nyit majd ajt�t. De az anyja �gyis meghallja a cseng�t. Fogalma sem volt, hogy mit v�rhat Solar Smith-t�l. Vagy azt mondja neki, hogy Emma m�r alszik vagy egyszer�en kidobja. R�ad�sul �gy Emm�nak is �rt. Nem, ez sem j�. De akkor mit csin�ljon? Tom felvett egy k�vet a f�ldr�l, �s feln�zett Emma ablak�ra. Vajon m�r alszik? Tal�n r�la �lmodik...
Tom elgondolkodva dob�lta a k�vet a kez�ben. H�t, persze! Hogy erre mi�rt nem gondolt! Hiszen m�r telefon is l�tezik.Tom beny�lt a zseb�be �s kivette a telefont.
- H�t, ez remek! Lemer�lt...Na, j�. Majd kifizetem azt az �tkozott ablakot!
Tom ledobta a k�vet, majd egy kisebbett vett fel a f�ldr�l.J�l megn�zte mag�nak az ablakot �s pr�b�lta eltal�lni.Nagy megk�nnyeb�l�s�re siker�lt, �s n�h�ny pillanat m�lva nyilt is az ablak. El�sz�r Emma haja, majd a feje �s v�g�l eg�sz fels�teste megjelent. Mikor sz�tn�zett �s megl�tta Tomot, t�gra ny�lt szemekkel n�zett a fi�ra. Tom elmosolyodott aranyos, meglep�d�tt arckifejez�s�n.
- Tom! - suttogta amilyen hangosan csak tudta - Te meg mit kerel itt? Nem koncertezned k�ne most?
- Nem! Hazaj�ttem! - kiab�lta Tom.
- Csss! -intette le Emma, majd agg�dva n�zett a h�ta m�g�. Mikor megbizonyosodott r�la, hogy senki sincs ott, visszafordult.
- Besz�ln�nk k�ne!
- Igen... - suttogta Emma ink�bb mag�nak, mint Tomnak.
Nem sz�m�tott erre. Most, hogy megtudta, hogy t�bbet �rez Tom ir�nt, mint bar�ts�g nem sz�m�tott a fi� �rkez�s�re. Legal�bbis nem ilyen hamar. Nagy megk�nnyebb�l�st jelentett sz�m�ra, hogy Tom messze volt, �s hogy egy j� ideig nem is kell viszont l�tnia. �gy tervezte, hogy mikor megtudja, hogy visszaj�n, majd egy j�l begyakorolt besz�ddel elmond mindent vagy addigra elfelejti a fi�t vagy csak egyszer�en k�pes lesz a szem�be n�zni. De nem. Tom Kaulitz hat�rozottan itt van az ablaka alatt �s bebocs�t�sra v�r.
- Na? - n�zett fel r� Tom.
- J�-j�... Gyere az ajt�hoz. De nagyon...nagyon halkan! Tudod mit? Ink�bb ne is sz�lalt meg.
- Rendben - emelte az �gre a tekintet�t Tom, majd elindult a bej�rati ajt� fel�.
Emma nagyon halkan settenkedett le a l�pcs�n. Mikor az ajt�hoz �rt lassan elford�totta a kulcsot �s kinyitotta azt.
Tom az izgatotts�g miatt nem tudta visszafogni mag�t �s hangosan k�sz�nt:
- Szia!
- Csss! - Emma ijedten Tom sz�j�ra szor�totta a kez�t. - Csendben - mondta, majd elengedte, megfogta a csukl�j�t �s h�zni kezdte maga ut�n.
Tom mosolyogva sietett Emma ut�n a l�pcs�n felfel�. El�sz�r kih�zta csukl�j�t Emma szor�t�s�b�l, majd �gyesen megfogta a l�ny kez�t, �s v�g�l �sszekulcsolta ujjait Emm��val. A l�ny egy pillanatra furcs�n n�zett r� h�tra, de azt�n tov�bb ment a l�pcs�n, kez�t meg sem mozd�tva.
Mikor be�rtek a szob�ba Emma gyorsan elengedte Tom kez�t. Az arca kiss� piros volt, �s nehezen vette a leveg�t. Tom azt hitte, hogy majd elkezd vele kiab�lni, de nem �gy t�rt�nt.
Emm�nak esze �g�ban sem volt kiab�lni. Sz�ve hevesen vert, elpirult, r�ad�sul alig kap leveg�t. Mi ez, ha nem szerelem?
Emma megr�zta a fej�t, majd elfordult a m�g mindig mosolyg� Tomt�l �s az ablakhoz sietett baz�rni azt.
- Khmm... - t�rte meg gyorsan a k�nos csendet - Hogy-hogy itt vagy?
- Nem �r�lsz? - h�zta fel a szem�ld�k�t Tom m�g mindig mosolyogva. Nagy megk�nnyebb�l�st jelentett neki, hogy a szob�ban szinte teljes s�t�ts�g volt.
- De...dehogynem! Csak azt hittem, hogy k�s�bb j�ssz!
- Megv�ltozott a terv!
Megv�ltozott a terv?! Tom, te nem vagy norm�lis! Mond m�r meg neki, hogy szereted.
- �s mi�rt? Ha szabad tudnom...
- Persze, hogy szabad. Miattad. - mondta gyorsan Tom.
- Miattam? - mutatott saj�t mag�ra Emma.
- Miattad! - mutatott � is a l�nyra, majd k�zelebb s�t�lt hozz�.
- Nem �rtem...�n nem tettem semmit.... - felelte Emma �rtatlan k�ppel. Tom elmosolyodott az arckifejez�s�n.
- De igen...Tett�l..
- �n? De h�t mit? - Emma most m�r t�nyleg nem �rtette a fi�t.
- Magadba bolond�tott�l...Megjegyzem nem volt neh�z dolgod. - felelte f�lig �r� sz�jjal Tom. Maga sem �rtette hirtelen j�tt �nbizalm�t, de ha m�r itt volt, akkor �r�lt neki. R�ad�sul nagy k� esett le a sz�v�r�l mikor kimondta ezeket a szavakat.
- �n? De h�t..de h�t...Te j� �g! Ma van �prilis elseje?
- Dehogy! Jaj, Emma...Miattad j�ttem vissza, egy fontos koncertet hagytam ott. Nem el�g bizony�t�k?
- De ... �n csak... V�rj csak! J�tt�l? �s Bill? � nem j�tt?
- Bill? Emma! Most mondtam el neked, hogy szeretlek! Soha senkit sem szerettem. Erre te megk�rdezed, hogy hol van Bill?
- Bocs�nat, �n csak.... Kicsit meglep�dtem...
- Ez term�szetes - legyintett Tom a m�g mindig levakarhatatlan mosollyal az arc�n. - Na, �s te?
- �n?
- Te!
- �n mi? - n�zett r� �rtetlen�l Emma �s b�r t�k�letesen �rtette minden szav�t szerette volna h�zni az id�t.
- Te esetleg ir�ntam valamit? - k�rdezte most m�r kicsit bizonytalanabbul Tom.
- �n. Persze...Fontos vagy nekem...�s...�s...Nagyon j� bar�t vagy....
- Igen -igen...De esetleg valami m�s? Emma, most vallottam be neked , hogy szeretlek! Tudod, hogy ez milyen neh�z volt? F�leg mikor r�j�ttem! El sem tudod k�pzelni! Hogy �n, Tom Kaulitz szerelmes legyen... - mondta kiss� hiszt�rikusan Tom. Nem �ppen erre a v�laszra sz�m�tott Emm�t�l. Azt hitte, hogy majd r�gt�n a nyak�ba veti mag�t �s v�gre t�lesnek az els� cs�kukon.
- Figyelj Tom! �n...Nagyon j�l esik az, amit mondt�l, de �n nem tudom...
- Nem tudod?
- Nem tudom, hogy mit is �rzek ir�ntad pontosan...Sajn�lom...Nem tudtam, hogy ilyen hamar visszaj�ssz. Azt hittem, hogy addigra majd eld�nt�m.
Tom �jra elmosolyodott.
- Tal�n ez majd seg�t. - mondta a raszt�s, majd k�zelebb l�pett hozz�, a karj�t a dereka k�r� fonta �s gyeng�den megcs�kolta. Emma nem tiltakozott, nem l�pett h�tra, csak egyszer�en viszonozta a cs�kot.
H�t , igen. Ez hat�rozottam nagy seg�ts�g volt. Ki�ltani tudott volna a boldogs�gt�l mik�zben a kezei �s a l�bai remegtek. Mi ez, ha nem szerelem?