23. r�sz:

" Meglepet�s"

A ki�llt�s Gustav szob�ja fel�l j�tt. Tom gyorsan lel�kte mag�r�l a takar�t �s �tszaladt a fi� szob�j�ba. Az m�g mindig kiab�lt:
- Te idi�ta! Ezt m�g megb�nod! T�nj innen! T�nj el, ha mondom! �tkozott!
Tom csak akkor nyugodott meg mikor bel�pett a szob�ba. A nevet� Georg, akinek imm�r �res v�d�r volt a kez�ben, �s a vizes, �m m�g mindig �tkoz�d� Gustav arra engedett k�vetkeztetni, hogy semmi komoly nem t�rt�nt. Tom elmosolyodott a veszeked� p�roson, majd �s�tozva t�rt vissza a szob�j�ba.

Emma Smith az �tlagn�l kor�bban �bredt ma. Annyi minden j�rt a fej�ben, hogy musz�j volt kor�bban felkelnie.El�sz�r felh�vta Billt, aki imm�r Oroszorsz�gban volt.
- J� reggelt! - k�sz�nt kiss� �lmosan a telefonba Bill.
- J� reggelt! Ilyen kor�n sem kelt�l m�g!
- Csak koncertekkor! D�lut�n musz�j aludnom. Figyelj...
- Igen? - k�rdezte Emma.
- Gondolkodtam a rep�l�n...
- Ink�bb aludt�l volna helyette!
- Nem tudtam.
- Valeria?
- Is... De figyelj...Eml�kszel a levelekre, amiket akkor �rtunk mikor te elment�l?
- Nyolc �v levelei... - s�hajtott Emma.
- Igen...De ugye arra is eml�kszel, hogy Tom ezekr�l nem tud?
- Igen, persze - mondta komolyan Emma. - De elrejtetted �ket, nem?
- El. Csak az a baj, hogy...
- Hogy? - k�rdezte Emma, el�re f�lve a v�laszt�l.
- Hogy eddig az egyik fi�kban volt, de most, hogy fel voltam k�sz�lve az utaz�sra, �t tettem �ket a ruh�im k�z�. Gondoltam, hogy ott �gysem keresi �ket senki.
- De h�t akkor nincs semmi baj.
- De van! - kezdte hiszt�rikusan Bill - Ugyanis tegnap megk�rtem Tomot, hogy k�ldj�n ut�nam n�h�ny ruh�t.
- Jaj, ne... Bill... - Emma teljesen els�padt.
- Nyugalom, nyugalom... Csak annyit kell megtenned, hogy �tm�sz hozz�nk, felm�sz a szob�mba �s megkeresed a ruh�im k�z�tt a dobozt. Tomot ismerve m�g j� n�h�ny nap lesz, mire ut�nam k�ldi azt a csomagot.
- Rem�lem, hogy t�nyleg �gy lesz...K�l�nben.
- Ne f�lj, �gy lesz....
Most, j� n�h�ny �r�val a besz�lget�s ut�n is, rossz �rz�se volt.Gyorsan �t kellett mennie a Kaulitz h�zba.. Ha Tom megtal�ln� a leveleket....De nem, erre nem szabad gondolnia.
Emma ink�bb lement reggelizni, addig is eltereli a gondolatait. A h�r, melyet kapott, gondoskodott is err�l.
- J� reggelt! - k�sz�nt Emma.
- J� reggelt! - k�sz�nt Solar Smith.
- J� reggelt, l�nyom! - k�sz�nt Thomas, Emma pap�ja.
- Apa! Te m�g hogy-hogy itthon vagy?
- Ap�d ma nem megy dolgozni! - mondta Solar.
- Nem? - der�lt fel Emma arca.
- Nem. Van egy kis meglepet�s�nk sz�modra.
- Mif�le meglepet�s?
- Majd megl�tod - kacsintott Thomas - Biztos fog tetszeni...
Emma k�telkedve n�zett sz�leire, de nem k�rdez�sk�d�tt. Tudta, hogy �gysem fogj�k elmondani. Ehelyett gyorsan lap�tolt n�h�ny falat �telt a sz�j�ba, majd fel�llt az asztalt�l.
- Ennyi? - n�zett r� Solar.
- Nem vagyok �hes. Dolgom van. El kell mennem.
- Ne mehetsz el!
- Mi�rt nem?
- Mert nem! Itt kell maradnod!
- De!
- Semmi de! Menj fel a szob�dba �s k�sz�l�dj!
- De h�t mi�rt?
- Mert �n azt mondtam! - emelte fel a hangj�t Solar.
Emma nem sz�lt semmi, csak elindult. Fel a szob�j�ba. Persze esze �g�ban sem volt ott maradni. A megfelel� pillanatban majd elmegy. Mikor senki sem figyel. Most azonban felmegy a szob�j�ba �s k�sz�l�dni fog.