" Itt a m�sik feled "

- Hol volt�l? - ez volt az els� amit Emma meghallott m�snap reggel miut�n bel�pett az ajt�n.
- �n...���... Anya.... - dadogott a l�ny, azonban nem volt t�bb ideje. Anyja egy hatalmas pofont adott neki. Emma �rezte ahogy elveszti az egyens�ly�t �s elesik. Kez�t az arc�ra szor�totta �s �rezte ahogy az a bizonyos s�s �rz�s mardossa.S�rni kezdett.
- Kelj fel, mosakodj meg �s gyere le reggelizni - utas�totta Solar Smith, majd elindult - James is vel�nk reggelizik - fordult m�g vissza.
Emma �gy �rzte, hogy forog vele a vil�g. Eg�szen kicsi volt m�g mikor az anyja megpofozta. Az is csak egyszer fordult el�. Miut�n az apja, Thomas megtudta valahogy Solar nem pr�b�lkozott ezzel. Most azonban m�gis megtette. Emma l�tta azt a bizonyos szikr�t a szem�ben �s �jra l�tta felvillanni mikor James nev�t kiejtette.
B�r szinte megfulladt a s�r�st�l m�gis fel�llt �s elindult a szob�ja fel�. Nem adja meg azt az �r�met Solarnak, hogy ny�ltan ellene fordul. Hagy m�g neki egy kis id�t, m�g ki�lvezi helyzet�t, majd hirtelen elrontja a j�kedv�t.
Mikor Emma be�rt a szob�j�ba megcs�rrent a telefonja. Tudta, hogy ki az �s m�r el�re f�lt a besz�lget�st�l.

Tom Kaulitz az �gy�n fek�dt. Der�kt�l lefel� egy leped� takarta, fels�test�t azonban szabadon hagyta. A plafont b�multa �s k�zben folyamatosan mosolygott. Mint egy szerelmes tini , gondolta Tom de azt�n r�j�tt, hogy val�ban, � egy szerelmes tini. J�kedv�t azonban kiss� visszatartotta az aggodalma. F�lt, hogy Emm�t mi v�rja otthon. Miut�n tegnap este felh�vt�k Billt �s elmagyar�ztak neki mindent lassan elaludtak. Tom hamarabb kelt mint Emma, azonban nem volt sz�ve felkelteni a l�nyt. V�g�l m�gis megtette, mert f�lt, hogy Emma megijed att�l, hogy nem ment haza. De nem �gy volt. Emma bolfog volt, Emma sz�rnyalt. Azonban reggeli ut�n m�r k�nytelen volt hazameni. B�r egy csepp lelkesed�s n�lk�l, de k�nytelen volt.
Tom pedig itt fek�dt, v�rt, hogy Emma haza�rjen �s mikor el�rkezettnek gondolta az id�t, felh�vta a l�nyt.

- Szia! - k�sz�nt a telefonba vid�man Tom.
- Szia.... - k�sz�nt Emma, azonban Tom �szrevette er�ltetett lelkesed�s�t.
- Mi a baj, mi volt otthon?
- Semmi k�l�n�s - mondta Emma azonban akaratlanul is elszipogta mag�t a telefonba.
- Ne...Ne s�rj! Emma...kicsim... Mi a baj? Mi t�rt�nt? Akarod, hogy �tmenjek? - Tom nagyon megijedt. Nem akarta, hogy s�rjon. � nem.
- T�nyleg nem t�rt�nt semmi...Csak...Csak azt hiszem, hogy egy kicsit megf�zhattam. Igen, eg�sz biztosan ez t�rt�nt.
- Mond el, k�rlek - suttogta Tom. Emma �rezte, hogy sz�ve �sszeszorul Tom hangj�ra. Kicsit hallgatott �s csak ut�na felelt:
- Csak akkor ha meg�g�red, hogy nem j�ssz �t... - mondta. Most Tomon volt a hallgat�s sora.
- J�, rendben - felelte v�g�l.
- Mikor hazaj�ttem any�m kij�tt, megk�rdezte, hogy hol voltam. �n csak dadogtam, majd � adott egy hatalmas pofont. �n elestem, � pedig elment. Persze el�tte m�g hozz�tette, hogy James itt van �s v�rnak a reggelivel.
Tom keze �k�lbe szorult, �rezte, hogy sz�ve hevesebben ver.
- Nyugodj meg! - mondta v�g�l a raszt�s. Nem telt t�le t�bb. Szeretett volna �tmennt, beolvasni Solar Smithnek, majd �lel�sekkel vigasztalni Emm�t, de nem feledkezhetett meg az el�bb tett ig�ret�r�l. - Meg fogjuk oldani. Minden rendben lesz.
- Tudom. �s azt is tudom, hogy mit fogok tenni.
- Mit?
- Most teszem a sz�pet �s a j�t. Azt�n...azt�n felv�llalunk mindent. Hallod Tom? �gy lesz ahogy mondtad! Mindenkinek elmondjuk! �sszet�rj�k any�m �lmait! Mert ezek az � �lmai...Nem az eny�mek...
- Ez a besz�d! L�tod, �n mondtam. Igazam volt. - mosolyodott el Tom.
- Tudom - suttogta Emma - Csak el�bb lesz egy neh�z feladatom...Besz�lnek kell James-el...� igaz�n nem tehet semmir�l.Nem akarom b�ntani. - Emma hallotta ahogy Tom idegesen k�hint egyet �s azt is hallani v�lte, ahogy f�szkel�dik, b�r ebben nem volt teljesen biztos.
- Rendben, ha szeretn�d, akkor tedd meg. Nem fogok sz�lni egy sz�t sem.
- Tom... - kezdte a l�ny mik�zben er�tlen�l szor�totta f�l�hez a telefont.
- Igen?
- Nem tudom, hogy mi j�n majd ezut�n �s ... �s tal�n m�r holnap nem fogsz �gy �rezni, ahogy most, de �n szeretlek �s...
- T�vedsz! - mondta Tom komolyan - Ez nem fog megv�ltozni, se holnapra, se m�skorra. Szeretlek - suttogta - Szeretlek, hallod? Most, hogy v�gre m�r �n is elhittem, azt hiszem, hogy neked is itt lenne az ideje. Ha tudn�d, hogy most mennyire agg�dom �rted, mennyire haragszom az any�dra, �s hogy mennyire felt�keny vagyok erre James gyerekre... - fejezte be hirtelen Tom. Emm�nak volt egy olyan �rz�se, hogy utols� gondol�tat nem akarta kimondani. De Emma �r�lt neki, hogy megtette.
- Tudom, csak olyan hihetetlen ez az eg�sz. �s felejtsd el James-t! � nem rossz, csak �ppen most rossz helyen van...De ett�l f�ggetlen�l nagyon rendes �s kedves.
- Am�g nem �r hozz�d �s nem szeretsz bel�, nekem j�... - felelte csendesen Tom.
- Most m�r mennem kell....V�r r�m egy neh�z reggeli.
- Rendben. H�vj fel ha t�l vagy rajta. �s azonnal telefon�lj, ha van valami.
- Meglesz. Szia, Tom....
- Emma...
- Igen?
- Vigy�zz magadra...
- Rendben.
- Szeretlek.
- Szeretlek.

Ezut�n Emma a t�k�r el� �lt �s megpr�b�lt a lehet� legjobban kin�zni a reggelihez, Tom pedig �jra elkezdte a plafont b�mulni. Most m�r nem mosolygott. Azt k�v�nta, b�rcsak Emma mellett lehetne. Vagy ha nem mehet �t legal�bb Bill itthon lenne �s seg�tene neki kital�lni valamit. Bill mindig kital�l valamit...mindig...
Tom a kez�be vette a telefonj�t �s Billt h�vta.
- Igen? - sz�lt bele egy �lmos hang.
- Itt a m�sik feled... - mondta Tom. Bill szinte azonnal fel�lt az �gyban �s �lmosan megd�rzs�lte az arc�t, hogy jobban tudjon figyelni. Tudta, hogy baj van. Ha Tom ezzel a sz�veggel h�vja fel, mindig baj van.

Ek�zben Emma m�ly leveg�t vett, felid�zte mag�ban Tom arc�t, majd sz�les �lmosollyal bel�pett a konyh�ba. Solar Smith b�szk�n �lt az asztaln�l reggeli k�zben. Nem l�ny�ra volt b�szke, ami�rt t�ll�pett a reggeli vit�n, hanem mag�ra ami�rt megnyerte a csat�t. Nagy b�szkes�g�ben �szre sem vette, hogy Emma kis cetlit ny�jtott �t James-nak az asztal alatt:
Besz�ln�nk kell! F�l �ra m�lva a szob�mban! Fontos!!!