Be�rt�nk a k�rh�zba �s r�gt�n a m�t�be vitt�k. H�vtam Bill�ket �s hamar ide is �rtek. Elmondtam nekik mindent.

-�������� Ez nem a te hib�d volt! Emiatt nem mehetsz el! – Bill.

-�������� Lehet, hogy nem, de Tom biztos azt fogja hinni, hogy igen. �s mindenkinek jobb lesz, ha nem vagyok itt. Ti nyugodtan koncerteztek tov�bb �s �n is �lem a saj�t �letem.

-�������� Billnek igaza van! Maradnod k�ne! Legal�bb addig, am�g besz�lni tudsz vele.

1 �ra m�lva kij�tt az orvos �s t�j�koztatott minket.

- Nos, Tom �llapota jelenleg stabil, de m�g nagyon gyenge. Most alszik, de be lehet menni hozz� nyugodtan. Egyszerre csak egy ember. –orvos.

- K�sz�nj�k. – Bill.

- Akkor? – Gustav.

- Menjetek el�sz�r ti. �n utolj�ra szeretn�k. – �n.

- Ok�. – Georg.

Kb. f�l �ra alatt v�geztek is. M�g nem volt el�g er�m bemenni. Besz�lgett�nk Billel, de nem tudott meggy�zni, hogy maradjak. V�g�l bementem Tomhoz. Rossz volt �t �gy l�tni. Mindenhol g�pek, � pedig ott fekszik tele karcol�sokkal �s sebekkel. Le�ltem mell� �s megfogtam a kez�t.

-�������� Sajn�lom Tom! Mindent nagyon sajn�lok! – s�rtam. – Lehet, hogy ezt most nem hallod, de akkor is elmondom. Ma este hazautazom. Nem tudn�k itt maradni a t�rt�ntek ut�n. Folyton b�ntudatom lenne (mondjuk �gy is lesz) �s nem tudn�k a szemedbe n�zni. B�rmennyire is szeretlek, itt kell, hogy hagyjalak. Rem�lem, hogy meg�rted �s egyszer majd valamikor meg tudsz nekem bocs�tani. �g veled! – ott �ltem k�nnyes szemmel, majd fel�lltam �s adtam egy puszit a sz�j�ra. �reztem, hogy megszor�tja a kezem.

-�������� Maradj! – mondta er�tlen�l.

-�������� Nem lehet. H�vok orvost!

-�������� Ne! Maradj velem! – Tom.

-�������� Sajn�lom! – m�g mindig s�rtam �s lassan kivettem a kezem a kez�b�l. – �g veled!

Kimentem �s sz�ltam az orvosnak, hogy fel�bredt.

-�������� Azt hiszem akkor ennyi volt! �n megyek! Gustav, l�gy j�, t�k j�kat tudtunk besz�lgetni. – �n.

-�������� Szerintem is. Nem �rtek veled egyet, de megpr�b�llak meg�rteni. H�vhatlak majd n�ha? – Gustav.

-�������� Persze. – �n. Odal�ptem Georghoz. – Nem nagyon tudok mit mondani.

-�������� �n se. Keveset tudtunk dum�lni, de amik alapj�n megismertelek, szerintem e-mailen tarthatjuk a kapcsolatot. – mosolygott.

-�������� Ok�, benne vagyok. Bill, k�szi mindent. Neh�z lesz n�lk�led a mindennapjaim, de valahogy csak megoldom. – mosolyogtam r� k�nnyes szemmel.

-�������� Ne s�rj! Rem�lem, hogy �n is h�vhatlak majd.

-�������� Persze. El is v�rom. – nevettem. – Akkor sziasztok sr�cok!

-�������� V�rj! – Bill.

-�������� Mi az? – �n.

-�������� Mit mondjunk Tomnak? – Bill.

-�������� Az igazat. – mondtam egy kis sz�net ut�n. Majd elmentem. F�l �ra m�lva a rept�ren voltam, amikor egy ismer�s hangot hallottam.

-�������� Lyaaa! – kiab�lt Georg.

-�������� Szia! – n�ztem r� meglep�dve.

-�������� Szia! M�gis elm�sz? – k�rdezte.

-�������� Igen. Nem tudn�k itt maradni. �lland�an lelkiismeret furdal�som lenne �s nem tudn�k Tom szem�be n�zni. Nekem ez nem megy. Tudom, hogy megvet, ami�rt gy�v�n elmenek�l�k, de ez van. Am�gy mi�rt j�tt�l? – �n.

-�������� Rem�ltem, hogy meg tudlak gy�zni, hogy maradj. – Georg.

-�������� H�t nem fog siker�lni. – �n.

-�������� Szerintem igen. – Georg.

-�������� �s hogy? – �n.

-�������� Itt van Bill �s Gustav is. – Georg.

-�������� Aha. Na hello. – �n �s elindultam besz�llni. Amikor el�m ugrottak a fi�k.

-�������� Hello! �r�ltem a tal�lkoz�snak. Hello! – �s kiker�ltem �ket.

-�������� V�rj m�r Lya!� - j�tt oda Bill.

-�������� Nem fogok itt maradni. Tudom, hogy szeretn�tek, de nem. Sajn�lom. Lehet, hogy egyszer m�g �sszefutunk valahol �s akkor tal�n m�r elfelejti mindenki ezt az eg�szet.

-�������� Mi�rt csin�lsz ebb�l olyan nagy �gyet?

-�������� Mi van? �n csin�lok bel�le nagy �gyet? Veszekedt�nk Tommal, elrohant, valami barom meg el�t�tte a szemem l�tt�ra. Lerohantam �s azt hittem, hogy meghal vagy valami komolyabb baja lesz. V�g�lis ez nem olyan nagy �gy. – kiab�ltam, amire m�r mindenki minket n�zett.

-�������� J�, de nem lett semmi baja. P�r karcol�s meg seb. Ennyi az eg�sz. – Bill.

-�������� El se hiszem, hogy pont te mondod ezt. Azt hittem valamennyivel jobban agg�dsz a tes�d�rt, de �gy l�tszik f�lre ismertelek. – �n.

-�������� Nem is mert�l f�lre. Amikor megtudtam, hogy mi t�rt�nt, r�gt�n rohantam be a k�rh�zba. De most, hogy tudom ennyi az eg�sz, nem nagyon agg�dok.

-�������� Bocs, de megy a g�pem. Sziasztok! – �s v�gleg elmentem.

Otthon m�r v�rtak. A suliba is visszamentem, de p�ran nehezteltek r�m. A legt�bb csaj persze arra volt k�v�ncsi, hogy mi volt a TH-val. P�ran m�g meg is fenyegettek, de nem nagyon �rdekelt. Helg�val szinte mindennap besz�ltem telefonon. A bar�ti t�rsas�g ugyanaz maradt, csak Helga n�lk�l. Visszat�rtem az eredeti �letemhez.