Na de ne haladjunk ennyire előre…
Miközben szereltük a dobomat, beszélgettem Bogival.
-Mondd csak, mit akart tőled Tom, mikor odamentem Vikivel megnézni a kiszemeltjét?-én.
-Jah, csak elkérte a számod, mert tőled elfelejtette.
-Aham… és odaadtad neki?
-Igen. Talán baj?
-Nem, csak jó lesz tudni.-mosolyogtam.
-Akkor megnyugodtam.
-Egyébként mondd csak, Kitty minden órán egyedül ül? Mert akkor mellette ülök mindig, és a tanároknak nem kell új ülésrendet csinálni.
-Hát, ami azt illeti, szerintem egy emberért nem csinálnák meg, de Kitty nem ül minden órán egyedül, mert földrajz, matek, és biosz órán a tanár választotta ki, hogy ki-ki mellé kerül.
-És ott ki mellett van szabad hely?
-Hát, Tom mellett ezeken az órákon nem ül senki, úgyhogy van egy olyan érzésem, hogy mellé kerülsz.
-Király. Attól, hogy kibékültünk és egyikünk sem haragszik a másikra, nem szeretnék mellé ülni.
-Hát, ez ellen sajna nem tudok mit tenni.
-Hát jah, sajna.
-Nah itt vannak ezek a kották, amiket összeállítottunk. Ezeket kellene most eljátszanod.
Hm… Nem valami nehéz. Könnyen fog menni. -gondoltam.
És jól gondoltam. Mire végeztem, bogi tapsikolt örömében.
-Nagyon jó vagy csaj.
-Kössze. De már kíváncsi vagyok, hogy hogyan hangzik egészben.
Rezeg a telefonom. Kivettem a zsebemből és megnéztem. Üzenet.
„Azt ígérted, hogy jóban leszünk. Akkor miért csak Jasont hívtad meg a próbátokra? Én is kíváncsi lettem volna rá, hogy milyenek vagytok. De ha nem-hát nem.  Mondjuk, ha elmehetünk Billel, akkor megcsörgethetnél. Pusssz: Tom.”
-Ezt olvasd.-adtam át Boginak a készüléket.
Elolvasta, majd meglepődött képet vágott.
-Ez mit jelentsen?
-Hát szerintem meghívatta magát a próbánkra.-mosolyogtam.
-És ha nem akarod ismét sérteni a becsületét, akkor vissza is kell hívnod.
-Hát igen. Akkor felhívom.
-Igen?-vette fel a telefont.
-Szia, /neved/ vagyok. Ha Jason még nem indult el, akkor ti s eljöhettek. Mármint a próbára.
-Jah, hogy elolvastad az üzenetet.-halatszott a hangján, hogy nevet.
-Ez egy önmeghívás volt, ha nem tévedek.-mosolyogtam.
-Nem, nem tévedsz, de akkor mi is megyünk. Már mit én és Bill.
-Rendben. De csak egy feltétellel.
-Mi az?
-Hallottam, hogy nektek is van egy bandátok, és a i próbátokra pedig én akarok elmenni.
-Semmi akadálya.
-Nos, akkor várunk titeket, 4-kor Bogiék garázsában.
-Ok. Ott leszünk, elhiheted.
-Szia.
-Szia.-mondta, majd letette.
-Nah, mit mondtam, én tudtam, hogy el fog minket is hívni.-dicskedett Tom a mellette álló Jasonnek.
-Jó-jó, de mindjárt indulunk, úgyhogy szólhatnál az öcsédnek.
Tom elment beszélni testvérével, aki szintén örült, hogy eljöhet. De persze azt nem gondolták át, hogy minek alapítottuk a bandát.
Megérkeztek Kittyék.
-Sziasztok.-köszöntek be.
-Sziasztok.-viszonoztuk.
-Nah, megy a játék?-Viki.
-Igen, nagyon könnyű.-mosolyogtam.
-Ezt jó hallani. Én állítottam össze minden egyes ütést.-egozott Kitty.
-Jól van, elég lesz. Egyébként nem csak Jason jön, hanem Bill és Tom is.-mondtam.
 -Ok. De Gustavot miért nem hívtátok el akkor?-Viki.
-Nos, egy: nem tudom a számát, kettő: nem tudtam, hogy te azt akarod, hogy itt legyen. Három: öm… hát… legyen elég kettő.-én.
-De Kittyvel foglalkozik majd Jason Bogival Bill, veled Tom, én meg maradok egyedül.
-Jaj, Viki drága... Ígérem, hogy nem leszel egyedül, mert én nem fogok Tommal szórakozni, csak is veled.
-Nem, nem azért mondtam, csak ez olyan rossz érzés.-Viki letörten.
-De bennem bízhatsz, hisz’ most megígértem, hogy nem leszel egyedül, mikor a fiúk itt lesznek.
-Hát jó.-Viki. És amint ezt kimondta, megláttuk, hogy a srácok már a kapuban ácsorognak. Úgy láthattuk meg, hogy fel volt húzva a garázsajtó.
-Gyertek be.-szólt ki Bogi.
-Szaisztok.-köszötek.
-Sziasztok.-köszöntünk mi is.
Mindenki köszöntött mindenkit 3-3 baráti puszival.
-Hát akkor mi kezdenénk is. Majd mondjátok el a véleményetek.-mondtam, majd ők pedig leültek a garázsba helyezett kanapéra.
Én levágódtam a dobok mögé, Viki és Kitty a gitárjukat vették a kezükbe, Bogi meg a mikrofon elé állt.
Elindult az első, majd a második, a harmadik, és a többi szám.
Mikor lejátszottuk majdnem mindet, mikor Vikinek megcsörrent a telefonja.
Nem sokáig beszélt.
-Csajok, sajnálom, de most le kell lépnem, mert megyek anyával a fodrászhoz… Totálisan el is felejtettem. Bocsi.-mondta, majd felvette a táskáját.
-Semmi gond, majd elmondjuk, hogy mit mondtak.-súgtam neki a végét.
-Rendben. Sziasztok.-adott mindenkinek 3 puszit és már ment is.
-Akkor mára ennyi?-nézett ránk Kitty.
-Szerintem igen.-mondtam.
-Szerintem is.-mosolygott Bogi.
-Srácok… Nagyon csendben vagytok. Mondjátok csak, milyenek voltunk.-fodultam feléjük.
-Olyanok voltatok, mint aki…-kezte el Bill.
-… már ezer éve ezt csinálja.-fejezte be Tom a megkezdett mondatot.
-Igen.-helyeselt Jason és Bill.
-Bár azért még van mit javítani.-Tom, és odajött mögém, mivel én még mindig a dobok mögött csücsütem.
-Figyusz ide.-fogta meg a kezem, amiben a dobverőket tartottam.-Gustav nem ilyen mereven tartja a csuklóját. Engedd el magad. Érezd a ritmust.-hajolt még közelebb és az egyik tam-tam-ot kezdtük ütögetni, így ketten. Igazából észre sem vettem, hogy egy olyan érzés kerített hatalmába, amit régen éreztem.  Úgy kb. 4-5 éve. Akkor éreztem először és idáig utoljára.
„Jézusom, /neved/ te totál hülye vagy. Nem lehetsz szerelmes pont belé. Baromság. Útálom őt, és ezen semmi nem változtat.-eszméltem fel. De amikor megláttam, hogy a többiek is valami ilyesmit csinálnak, nem zavartattam magam.
Bill és Bogi a dalszövegeket elemezték, és néha nevettek is magukon.
Mivel Jason tud gitározni, ezért mutatott pár trükköt Kittynek. ők feltűnően el voltak egymással. Kitty a földön foglalt helyet, törökülésben, Jason pedig mögötte. Együtt fogták a gitárt. Mivel Kittynek nem nagyon ment a lassú számok akkordozása, ezért azt gyakorolták.
Bill és Bogi sem vesztegették sokáig a drága idejüket. Leültek a kanapéra, szorosan egymás mellé, és írni kezdtek egy újjabb dalszöveget.
Tom még mindig mellém hajolva ütötte a dobokat. Jobban mondva csak lassan ütögettünk párat.
-Áááá… Basszus, rohadtul fáj a derekam. Nem tudok tovább itt hajolgatni.-nyafizott Tom.
-Akkor mi abba is hagytuk a próbát.-mosolyogtam rá. Úgy érzem kellett az a beszélgetés a folyósón, ami felnyitotta a szemem. Mégpedig abba az irányba, hogy ez a srác nem is olyan bunkó, mit amilyennek gondoltam.
-Nem muszáj, hogy vége legyen.-mosolygott, és felhúzott a székről. Leült a helyemre, és az ölébe húzott.-Így egyszerűbb lesz.-mondta és folytattuk, amit elkezdtünk, olyan 10 perce.
Hamar leszaladt az idő. 6 óra körül abbahagytuk Tommal a bénázást.
-Tom, figy, már hat óra és nekem még tanulnom is kell.-vettem ki a kezem a kezei közül.
-Minek tanulsz, mikor holnap csupa olyan óránk lesz, ami ma még nem volt neked.
-Igaz. De mondd csak, tényleg igaz, hogy Bogitól kérted el a számom.-mosolyogtam rá.
-Igaz, baj?
-Nem, csak miért nem tőlem kérted le.
-Mert Te mindig vagy Vikivel, vagy Kittyvel voltál, és nem akartam, hogy valami rosszra gondoljanak.-nevetett.
-Te olyan hülye vagy.-ütöttem enyhén tarkójára.-És az is igaz, hogy melletted kell, ülöm biosz, matek meg föci órán?
-Hát, mivel más mellett nincs hely így nincs is más választásod.
-Hát akkor nagyon unalmas első három órának nézek, elébe úgy érzem.-viccelődtem.
-Micsodaaa??? Mellettem?-kérdezte. fel sem tűnt, hogy még mindig az ölében vagyok.
-Nah, jó, csak vicc volt. De most tényleg megyek.
-Ok. Szerintem mi is megyünk.-Tom.
Felálltam, majd közöltem Bogival, hogy hazamegyek.
Példámat követve, mindenki ezt tette. Bementem a lakásba.
-Szia, kicsim.-apa.- Milyen volt az első próba.
-Fantasztikus. Nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés, mikor valami egyben ilyen jó hangzik, és nekem is van benne szerepem.-áradoztam.
-Hát akkor ennek igazán örülök. Már csak annyi dolgod van, hogy lefürdesz, mert tanulnod nem kell. És szerintem jó ideig nem kell tanulnod, mert mi eléggé előrehaladtunk az anyagokkal.
-Igen, ezt észrevettem.-mosolyogtam.
-Akkor mire megfürdesz, kész a vacsi.-apa.
-Rendben.-mondtam és felmentem a szobámba, hogy előszedjem a pizsimet.
Teljesítettem apa utasítását, és megfürödtem, majd gyors vacsora, és indulás aludni.
Hosszú nap volt a mai, de nagyon jó.
Már majdnem elaludtam, mikor rezgett a telefonom.
„Szép álmokat! Pusssz: Tom”
Olvastam végig, majd elmosolyogtam.
Mit válaszoljak?-kérdeztem magamtól.
„Neked is”-írtam, majd elküldtem.
Már nem zavart senki abban, hogy elaludjak.
Reggel a telefon ébresztett.