15/3. r�sz

A n�sz�jszaka

Amikor a ruh�m a f�ld�n landolt, megcs�rrent Bill telefonja. Nagyot s�hajtott, majd felvette. Ez alatt �n elindultam a f�rd� fel� �s engedtem magamnak vizet a k�dba. Hallottam, ahogy Bill besz�lget.

-         Szia! Mit akarsz?

-         ………….

-         Itt vagyunk a k�zeli sz�llod�ban!

-         …………

-         Legal�bb ma hagyj�l b�k�n j�? K�szi!

-         …………

-         Na j�l van! Leteszem, szia!

Azzal letette a telefonj�t �s bej�tt hozz�m, a f�rd�be. Mikor a k�d fel� n�zett csak annyit l�tott, hogy nyakig elmer�lten fekszem a k�dban, �s be van csukva a szemem. Oda s�t�lt a k�d mell� �s leguggolt. �vatosan elkezdte simogatni az arcom, mire �n lassan kinyitottam a szemem �s fel� fordultam.

-         Gyere aludni! Az�rt akartam elj�nni, mert l�ttam, hogy f�radt vagy. – mondta mosolyogva.

-         Nem akarok m�g aludni! T�ged akarlak! – v�laszoltam ny�g�sen �s megcs�koltam.

Ber�ntottam magam mell� a v�zbe. Szerencs�re k�t szem�lyes k�d volt. Nem �rdekel, hogy ruh�ban van. Elkezdtem levenni r�la a ruh�it. El�ssz�r a zak�j�t, majd az ingj�t, majd a nadr�gj�t �s v�g�l a boxer�t. Ezeket mind kidob�ltuk a k�db�l �s egym�snak est�nk. El�ssz�r csak lassan cs�kolt, majd egyre vadabb lett. Addig cs�kol�ztunk, m�g v�g�l azon kaptuk magunkat, hogy �jra �s �jra egym�s�i lesz�nk. Halkan ugyan, de hallottuk, hogy cs�r�gnek a telefonjaink. Mind kett�nk� egyszerre sz�lalt meg �s egyszerre hallgatott el. Vagy k�t �r�ja a k�dban lehett�nk, mikor kim�sztunk �s el�ker�tett�k a telefonjainkat. Mind kett�nknek volt 4 nem fogadott h�v�sa �s min. 5 �zenete. Mikor elolvastuk az �zeneteket, mosolyogva h�vtuk vissza a k�ld�iket. Mikor letett�k meg�llap�tottuk, hogy ezek h�ly�k. Csak sejthett�k volna, hogy mi van, hisz m�giscsak ez a n�sz�jszak�nk. Befek�dt�nk az �gyba �s egym�s karjaiban aludtunk el. M�snap, k�s�n kelt�nk. Olyan d�lut�n 3-4 fel�. �sszeszedt�k magunkat, majd felh�vtuk Tomot, hogy otthon vannak-e. Szerencs�nkre �k is a sz�ll�ban aludtak az �jjel �gy haza tudtunk menni egy�tt. Megbesz�lt�k, hogy 2 �ra m�lva tal�lkozunk a recepci�n. �gy is lett. Tom �s Emily persze k�sett egy kicsit, de ez v�rhat� volt.

-         Na mi volt az �jjel? Annyira nem akart�tok felvenni azt a rohadt telefont. – k�rdezte r�h�gve Tom.

-         K�z�d hozz�? Szerintem nincs! Egy�bk�nt meg �gy t�ltj�k a N�SZ�JSZAK�NKAT, ahogy akarjuk. – v�laszoltam �s kiemeltem azt a bizonyos sz�t.

-         J�lvan m�r! Egy�bk�nt van egy sejt�sem. – kacsintott Bill fel�.

-         Nehogy j�rjon a sz�d, k�l�nben elv�lok.. – jelentettem ki Billnek, de amikor elfordultam fel�le kit�rt bel�lem a nevet�s. Vissza fordultam fel� �s l�ttam, hogy nagyon sz�ven �t�tte az el�z� kijelent�sem. – Jaj nehogy komolyan vedd. Nem v�ln�k el t�led soha sem!

-         Tudom, csak rosszul esett. – magyar�zkodott lehajtott fejjel.

-         Na.. t�nyleg nem gondoltam komolyan.. Szeretlek.. �s egy�bk�nt is.. ilyen h�lyes�g�rt nem v�ln�k el..

-         H� gerlep�r.. Gyertek m�r.. Soha nem �r�nk haza ilyen temp�ban.. – kiab�lt fel�nk Tom a kocsib�l.

-         J� j�.. megy�nk m�r. – kiab�lt vissza Bill, majd fel�m fordult. – Verseny a kocsiig?

-         Okay.. – azzal m�r futottunk is. Persze Bill nyert. Rajta nem magas sark� volt. �gy k�nny�.

Besz�lltunk a kocsiba �s elindultunk vissza Magdeburgba. A csendes kicsiny falucsk�ba, ahol a Kaulitz ikrek csendesen, nyugodtan �lhetik h�tk�znapjaikat.