17. r�sz

F�j� sz�v

(Halhasd hozz�: http://youtube.com/watch?v=5fKa9D6HF8M )

Az utc�kon nagyon meleg van. Nem csoda hisz j�nius van. A gyerekek a k�zeli parkban �nfeledten j�tszanak. �lvezik a j� id�t. �n meg itt �l�k a szob�mban �s csak az ablakon kereszt�l n�zhetem ahogy �lvezik az �letet. Fiatalok m�g. Annyi minden v�r m�g r�juk. Mes�k, csod�k, �lmok beteljes�l�se. Szerettem az ablakban �lni �s b�m�szkodni. N�ha eszembe jutott az a nap, amikor ide k�lt�zt�nk. Ilyenkor mindig mosolyogtam egy j�t, hogy hogyan viselkedt�nk Billel. Mind k�t �v�d�s, aki nem tudja, hogy milyen a m�sik cs�kja. Anyu is nagyon hi�nyzik. F�leg most. Nem tudom m�g, hogy mit kell majd tennem, ha megsz�letik a pici. A gondolataimb�l Emily riasztott fel.

-         Szia! – k�sz�nt Emily.

-         Szia! M�rt j�tt�l?

-         Ki akarok menni anya s�rj�hoz, �s gondoltam mehetn�nk egy�tt.

-         Aha.. h�t nem is tudom.. Biztos, hogy mennem k�ne nekem is? – k�rdeztem bizonytalanul.

-         Szerintem nem �rtana v�gre kij�nn�d.

-         J� j�.. tudom, de f�lek.. Olyan rossz ez �gy.. a temet�s�n se voltam itt..

-         Nem baj.. na gyere!

-         J�! Legyen! Megyek! H�sz perc �s mehet�nk.

-         Okay! Lent tal�lkozunk.

-         Rendben! – azzal magamra z�rtam a f�rd�szoba ajtaj�t �s letusoltam.

Pontosan h�sz perc m�lva megjelentem a konyh�ban. Intettem Emilynek, majd elkaptam a kocsi kulcsot �s besz�lltunk a kocsiba. Hamar oda �rt�nk, mert nem volt messze. Leparkoltam egy eldugott kis helyen k�zel anyu s�rj�hoz. Oda s�t�ltunk �s tett�nk egy-egy sz�l v�r�s r�zs�t a s�rra. Hosszas cs�nd ut�n hallottunk egy ismer�s hangot a h�tunk m�g�l. Megfordultunk �s anyut l�ttuk. Hirtelen k�nny sz�k�tt a szemembe. Nagyon hi�nyzott.

-         Anya? T�nyleg te vagy az? – k�rdezte a h�gom elcsukl� hangon.

-         Igen kicsim! �n vagyok az. – v�laszolt mosolyogva anyu.

-         Az meg, hogy lehet? – k�rdeztem �rtetlen�l, mik�zben k�nny gy�lt a szemembe.

-         Titok! Majd megtudod te is egyszer, de ne s�rj! Nincs semmi baj! – h�zott mag�hoz anyu.

-         Annyira sajn�lom, hogy nem j�ttem el a temet�sedre! Nem volt er�m.. akkor szembe kellett volna n�znem nagyon sok mindennel. Olyanokkal is amikre, akkor m�g nem �lltam k�szen.. –magyar�zkodtam s�rva.

-         Tudom, �s nem haragszom, de nem szeretn�lek s�rni l�tni titeket. Legyetek boldogok a fi�k mellett. �s Amy.. Simon�hoz nyugodtan fordulhatsz seg�ts�g�rt. Emily te is!– v�laszolt anyu m�g mindig mosolyogva.

-         Rendben! – mondtuk egyszerre a h�gommal.

-         L�nyok nekem mennem kell! Sziasztok! Majd m�g tal�lkozunk! Szeretlek titeket! – azzal elt�nt a f�k k�z�tt!

Emilyvel m�g besz�lget�nk egy kicsit, majd haza ment�nk. Megnyugodtunk mind a ketten. Amikor haza�rt�nk, elmes�lt�nk mindent a fi�knak, de �k csak h�ly�nek n�ztek benn�nket.

-         Nagyon k�szi a meg�rt�st! – mondtam d�h�sen.

-         Jajj.. Amy.. Ne csin�ld m�r! Mennyi az es�lye annak, hogy anyuk�tokat l�tattok? – k�rdezte Bill mik�zben er�sen mag�hoz h�zott.

-         El�g kicsi, de akkor is � volt! Tudom! Hidd m�r el! – v�laszoltam kicsit hangosan.

-         J�! Elhiszem, de ne s�rj. – mondta, mert l�tta, hogy egy k�nnycsepp kicsordul a szememb�l.

�n erre a v�ll�ba f�rtam arcom �s �gy s�rtam. Csak �gy j�ttek egym�s ut�n a forr� k�nnycseppek a szememb�l. Elmondtam mindent Billnek �s � csak hallgatott. Hallgatta az eg�sz �letemet. Mindent elmondtam. M�g azt is, amit eddig megpr�b�ltam meg nem t�rt�nt� tenni. Egyszer-k�tszer �reztem, hogy nem esik neki j�l, amit hall, de bel�tta, hogy az a m�lt. M�r k�s�re j�rt az id�, mikor elmondtam Billnek, hogy mit �reztem, amikor megl�ttam az ablakban �lve. � ezen csak mosolygott, �s � is elmondott mindent, ami eddig vele t�rt�nt az �let�ben. A nagy mes�l�s k�zben felment�nk a szob�nkba �s ott folytattuk. Emily �s Tom pedig megpecs�telt�k a szerelm�ket �jra. Az nap �jjel a Magdeburgi kis utc�ban boldogok voltak az emberek. Ki-ki a maga m�dj�n, de mindenki boldog volt.