A fiúk még ittak egy kicsit, majd beszélgetni kezdtek.

-          Most meg mi van? – kérdezte Georg Tomot, miután elmentem.

-          Semmi, mi lenne?

-          Mióta Lya elment, totál magad alatt vagy. – Gustav.

-          Csak zavar. – válaszolta.

-          Mi? Hogy Billel van?

-          Aha.

-          Ezt nem értem. Miért zavar ez téged? – Georg.

-          Csak nem féltékeny vagy? – Gustav.

-          Nem…na jó, lehet. – adta meg magát.

-          De pont Billre? – Gustav.

-          Miért? Olyan jól megvannak.

-          Te még nem hallottál barátságról? – Gustav.

-          Fiú és lány között? Nem. Az egyik fél egy idő után mindig többet akar. Már csk az a kérdés, hogy ki az.

-          Ezt most nem mondod komolyan! Azt hiszed, hogy össze fognak jönni? – Gustav.

-          Miért? Gondolj bele! Mindent megosztanak egymással és órákig is képesek beszélgetni. Mindketten érzelmesek és szeretik kiönteni a lelküket valakinek. Velem mikor beszélte meg bármilyen gondját is? Pedig én vele járok.

-          De nekik más a kapcsolatuk.

-          Hát ez az! Vele mindent megbeszél. Mindent tudnak egymásról. Egy kis idő kell és el fog hagyni engem Bill miatt!

-          Ezt te sem gondolhatod komolyan! Imád veled lenni és szeret téged. Billel pedig azért oszt meg mindent, mert hasonlítanak és megérti a problémáját, tanácsot ad neki. Neked is el szokott mondani pár dolgot, de nincs titkolnivalója. Velem is meg szokta beszélni a gondjait, ha vannak. Én és Bill vagyunk azok, akikre úgy tekint, mint legjobb barátokra. Bocs Georg! – Gustav.

-          Semmi gond. Tudom, hogy így van. Én például nem tudom elképzelni, hogy nekem mondja el a problémáit, mert én nem vagyok olyan, akivel ezt meg lehet beszélni.

-          És mi van, ha majd az egyik beszélgetésük során kiderül, hogy valamelyikük többet akar és majd történik valami. Csók, szex vagy mittomén.

-          De ilyen nem fog történni. Lya nem oylan, aki megcsalná a barátját. – Gustav.

-          Jó oké. Tegyük fel, hogy nem csal meg. Csak rájön, hogy Bill jobban illik hozzá, mint én.

-          Rád másképp néz. Szeret téged. Billt is szereti, de téged nem tudott sose elfelejteni. Fél év alatt nem volt egy barátja sem, mert nem tudott kiverni a fejéből. Próbálta leplezni, hogy már túljutott rajtad meg minden, de végig szeretett téged. Egy ilyen szerelem nem múlik ki olyan hamar. Ráadásul pont a tesódra vagy féltékeny! Úgy tudtam, egy lány sem állhat közétek. – Gustav.

-          Igen. De Lya más. Őt szeretem. Sose hittem volna, hogy ennyire bele tudok zúgni valakibe. Tudom, hogy Bill lenne az utolsó, akivel összevesznék egy csaj miatt, de most mégis féltékeny vagyok.

-          Csak beszélgetnek és mire visszamegyünk tuti, hogy Billnek nem lesz semmi baja és még mindig beszélgetni fognak. – Georg.

-          Oké. De akkor szerintem induljunk lassan!

Fizettek, kimentek az étterem elé és hívtak egy taxit. Hamar visszaértek a hotelbe.

-          Ez zárva van! – mondta Gustav, mikor próbált volna bemenni az ajtón.

-          Lehet, hogy nálatok vannak. – Georg.

-          Nem hiszem. Ez is zárva van. – mondta Tom.

-          Oké. Akkor vagy ők zárták be vagy még nem értek ide. – Gustav.

-          Látjátok, mondtam. Van köztük valami. Biztos elmentek egy másik hotelbe és jót röhögnek rajtam, hogy átverhettek. – Tom.

-          Ne gondolj már ilyen hülyeségekre! – Gustav. Kinyitotta az ajtót, Georg pedig a másikat.

-          Lya! Bill! – kiabáltak.

-          Sehol senki. – Georg.

-          De akkor hol lehetnek? – Tom. – Tuti, hogy történt valami. Mikor visszaérnek, Lya közölni fogja velem, hogy szakítani akar.

Ugorjunk vissza az időben oda, amikor Bill után futottam!

-          Bill! – kiáltottam utána, mikor kiértem az étteremből.

9 óra lehetett és sötét volt. Csak egy kis lágy szellő fujdogált.

-          Várj meg! – rohantam utána, mire megfordult.

-          Lya! Miért nem maradtál a fiúkkal?

-          Zavar, hogy bánt téged valami és nem mondod el nekem. Azt hittem, mindent megbeszélünk.

-          Igen, de ez most más. Ez…

-          Ezt meg lehet beszélni. – vágtam közbe.

-          Nem, nem lehet.

-          Miért nem?

-          Mert minden összekuszálódna.

-          De ha nem mondod el, csak rosszabb lesz. Sétáljunk egyet és beszéljük meg! –indultunk el.

-          Szerintem menjünk vissza a hotelbe. – Bill.

-          Addig nem, amíg el nem mondod, hogy mi bajod van!

-          Oké. Szóval emlékszel arra, mikor Tomnak körbe kellett futnia a hotelt és addig semmit nem csinált meg?

-          Igen. De hogy jön ez ide?

-          Azt hiszem, már nem lesz belőle semmi gond, ha elmondom. Azért csinálta, mert nagyon tetszetél neki és nem akarta, hogy félősnek tartsd.

-          Még mindig nem értem, hogy kapcsolódik ez a te problémádhoz.

-          Sehogy! Csak gondoltam jobb, ha tudod.

-          Oké. De térjünk vissza hozzád!

-          Lya! Értsd már meg, hogy nem akarok róla beszélni! Veled meg pláne nem! – emelte fel a hangját.

-          Tessék?

-          Jól hallottad.

-          Oké. Akkor szerintem semmi értelme, hogy tovább itt maradjak! Hello! – megfordultam és mentem vissza az étteremhez.

-          Mert neked mindig az a megoldás mindenre, hogy elmenekülsz! – kiabált utánam.

Hogy lehet ilyen? Eddig mindent megbeszéltünk, de most semmit nem akar elmondani. Én voltam hülye, hogy azt hittem, örökre legjobb barátok lehetünk. Mondjuk megérteni sem tudom. Mi lehet olyan nagy dolog, hogy nem mondja el? 2 napja még semmi baja nem volt. Zavarja, hogy Tommal voltam vagy mi? De hát tudtommal egy lány sem állhat közéjük. Biztos valami más gondja van. – ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Megérkeztem az étteremhez. Bementem, de a fiúk már nem voltak ott.

-          Elnézést! – szólítottam meg egy pincért. – Volt itt 3 srác öltönyben annál az asztalnál. – mutattam az asztalunk felé. – Mikor mentek el?

-          Kb. 10-15 perce.

-          Köszönöm. – és már mentem is ki.

Hívtam egy taxit, ami visszavitt a hotelbe. Felmentem a szobánkba, de senki nem volt ott.

-          Sziasztok! – nyitottam be Billék szobájába.

-          Hello! – köszönt vissza a 3 fiú.

-          Bill hol van? – Georg.

-          Nincs itt?

-          De, biztos azért kérdezem. – erre a megjegyzésére egy grimasz volt a válaszom.

-          Utánamentem, beszéltünk, aztán összevesztünk, visszasétáltam az étterembe, de nem voltatok ott, visszajöttem és most itt vagyok. – meséltem el nagyjából, ami történt.

-          De akkor hol van Bill? – állt fel aggódva Tom a fotelből.