A nevel�int�zetb�l a gondnok volt az.

- Maga mit akar? Hogy tal�lt r�m?

- Szervusz kisl�ny. Nagyon csinos vagy.

- Hagyjon m�r. Mit k�pzel maga? Csak �gy j�rk�lhat ut�nam? Feljelenthetem.

- Dehogy jelenthetsz. Nincs semmi… na de v�ltsunk is t�m�t. Sz�val nagyon csinos vagy. – vigyorogva k�zeledett fel�m.

- Hagyjon. – k�rtem m�r szinte s�rva.

- Na ne l�gy ilyen. – mondta, �s egyre k�zelebb j�tt. Meg akart cs�kolni, de �n belet�rdeltem a t.�k�be. Kicsit �sszerogyott, majd fel�llt. Mintha kicsit agressz�vabb lett volna… ism�t k�zeledett, �s megfogta a nyakamat, majd mag�hoz h�zott, �s �jra pr�b�lkozott.

- Van valami gond? – sz�lalt meg egy ismer�s hang. Bill volt az.

- Nincs �csi. Menj innen. – sz�lt neki a f�rfi, �s k�zben elengedett v�gre.

- Nem megy sehova. – mondtam.

- Ismered ezt a kis nyuszif�lt?

- Persze. � a pasim.

- Nincs neked pasid. – mondta, erre kicsit ber�gtam, nem tudom mi�rt �s neki estem. Ism�t t.�k�n r�gtam, majd beh�ztam neki egyet.

- Gyere! Menj�nk! – mondtam Billnek, �s meg fogtam a kez�t majd gyorsan h�zni, kezdtem.

- Mi volt ez? – k�rdezte mikor meg�rkezt�nk.

- Gyere be, elmondom, mert sz�tfagyok.– mondtam, �s nyitni kezdtem az ajt�t. Bent feltettem forrni vizet te�nak, k�zben elkezdtem neki mes�lni.

- Tudod… a sz�leim p�r �ve meghaltak, �n pedig egy nevel�int�zetbe ker�ltem. Volt ott egy cs�v�, aki mindig zaklatott. A gondnok. �s h�t… ez a cs�v� volt az… nem h�ztam sokra, egy-k�t r�szt kihagytam. Ennyi r�viden.

- A l�nyeget �rtem… Nagyon sajn�lom… de ha zaklatott ez a pasas… mert ahogy l�tom nem is kicsit zaklatott… m�rt nem jelented fel?

- Semmi bizony�t�kom nincs.

- H�t akkor erre nem tudok semmit mondani… viszont azt hiszem nekem mennem k�ne…

- J�l van. Menj nyugodtan.

- H�t akkor, szia. – mondta, �s kil�pett az ajt�n. Visszamentem, megittam gyorsan a te�t, majd elmentem letusolni. Miut�n ezzel is v�geztem, lefek�dtem aludni. P�r �ra m�lva a telefonom cs�rg�s�re eszm�ltem fel.

- hal�? – sz�ltam bele k�m�s hanggal.

- Jenny! Gyorsan! Gyere! Itt vagyunk a k�rh�zba! Gyere gyorsan! – Viki hangj�t ismertem fel, de mire sz�lni akartam m�r letette. Teljesen fel�bredtem, �s h�vtam egy taxit. Fogalmam sincs mi t�rt�nt, de �gy tettem, ahogy k�rte. Am�g a kocsi meg�rkezett fel�l�ztem, majd sz�ltam, hogy hova akarok menni. Amikor meg�rkeztem berohantam, �s megl�ttam, ahogy Tom �s Viki idegesen m�szk�lnak, Georg �s Gustav pedig �lnek a padon. De hol van Bill? Oda rohantam bar�tn�mh�z, �s megk�rdeztem.

- Mi t�rt�nt????

- Bill. Amikor hazaindultunk megtal�ltuk �sszeverve az utc�n. Most m�tik, s�lyos s�r�l�sei vannak.

- J�zusom! – ennyit tudtam kimondani, majd le�ltem a padra. Arcomat szemembe temettem, �s pr�b�ltam felfogni mi t�rt�nt. Gondolkoztam, m�g is hogyan t�rt�nhetett ez. M�r minden h�lyes�g eszembe jutott… �s…

- A j� k.urva �letbe, hogy rohadna le az a retkes segge a test�r�l annak a buzinak. – kezdtem el ordib�lni, mit sem sejtve, hogy h�nyan n�znek most h�ly�nek.

- mi van? Kit szeretsz ennyire dr�g�m? – j�tt oda hozz�m Viki.

- Az a k.�cs�g gondnok lehetett az… tal�lkoztunk vele… istenem, hogy soha nem fogok m�r megszabadulni ett�l a rohad�kt�l. – n�ztem fel a plafonra, mintha v�rn�k valami v�laszt. A „v�lasz” viszont, a m�t� fel�l k�zeledett feh�r k�penyben.