Elfelejtett sz�linap

  Tegnap sz�letek meg az ikrek. Bill is �s az eg�sz csal�d nagyon boldog volt. �n voltam az egyetlen, akinek lelki ismert furdal�sa volt. Nekem is az�rt, mert elfelejtettem Bill �s Tom sz�linapj�t.

  Amikor fel�bredtem Bill m�g aludt a mellettem l�v� �gyban. Nagy nehezen felkeltem az �gyamb�l �s a gyerekeim fel� vettem az ir�nyt. Amikor oda�rtem hallottam, hogy Bill mocorog. Hirtelen h�trafordultam, majd m�lyen a szem�be n�ztem, � pedig az eny�mbe. Elindultam fel� lehajtott fejjel. Mikor oda�rtem hozz� addigra � m�r r�g az �gy mellett �llt egy sz�l boxerben. Szorosan magamhoz h�ztam, �s s�rni kezdtem. � csak a h�tamat simogatta �s csit�tgatott. Mikor megnyugodtam valamennyire, eltolt mag�t�l egy kicsit �s a szemembe n�zett. �n ezt �rtettem �s bele kezdtem.

-         Csak annyi, hogy sajn�lom, hogy elfelejtettem a sz�linapotokat. – suttogtam magam el� lehajtott fejjel.

-         Ugyan m�r! Sz�momra a lehet� legszebb aj�nd�kot adtad.. – v�laszolt Bill mosolyogva, majd felemelte a fejem �s megcs�kolt.

Lassan a kicsik is �bredeztek �gy v�get kellett vetn�nk id�ben ennek a cs�knak. Tudtuk, hogyha tov�bb folytatjuk, akkor annak nem lesz egyszer� v�ge. Hi�ba is.. M�r k�t h�napja nem �rt�nk �gy egym�shoz. Ez k�t ok miatt k�vetkezett be. Egyik az volt, hogy �n nem engedtem Billnek, amikor meg beleegyeztem volna, r�j�tt�nk, hogy nem megy a hasam m�rete miatt. Tudom ez h�lye kifog�s, de ez van. M�r nagyon v�gytunk egym�sra, �s alig v�rtuk, hogy v�gre kiengedjenek engem �s a piciket a k�rh�zb�l, mert tudtuk, hogy ha otthon vagyunk, nem kell att�l tartanunk, hogy valaki megzavar minket. M�g j�, hogy nem fojtattuk Billel a kis j�t�kunkat, mivel a l�nyunk elkezdett �bredezni �s ezt s�r�ssal jelezte. :)

-         Hogy lehet ilyen hangja egy ilyen pici l�nynak? – k�rdezte �rtetlen�l, de m�gis boldogan Bill.

-         M�rt? Neked, hogy lehet ilyen hangod? – k�rdeztem vissza mosolyogva.

-         Jogos.. – v�laszolt Bill mik�zben karj�ba vette pityerg� kisl�ny�t. – Olyan, mint az anyja. Gy�ny�r�.

-         Na.. h�lye.. nem vagyok �n vil�g sz�pe..  – jelentettem ki r�h�gve, majd kivettem Bill kez�b�l a kicsit.

-         T�nyleg.. akkor mi is lesz a nev�k? – vakarta meg fej�t Bill.

-         M�r megbesz�lt�k te igen h�lye. – v�laszoltam nevetve.

-         T�nyleg? Mikor? – kerekedtek el a szemei.

-         ����.. egy hete, de nem gond.. – �n m�g mindig nevetve.

-         Aha.. �s miben is maradtunk?

-         Jujj.. nem vagy egyszer� eset.. – kaptam a fejemhez.

-         Erre csak most j�tt�l r�?

-         Nem.. tudtam eddig is.. de egy�bk�nt abban egyezt�nk meg, hogy a l�nyt Ly�nak fogj�k h�vni a fi�t, pedig Chrisnek. – v�laszoltam egyszer�en.

-         Aha.. �gy m�r legal�bb �rtem m�rt van ez a n�v a karszalagjukon. – v�laszolt Bill r�h�gve �s felemelte fi�t, aki ugyan �gy s�rni kezdett, mint n�v�re.

-         Emily �s Tom bej�nnek ma? – k�rdeztem Bill, mik�zben megetettem a l�nyunkat..(h�lye anyai „�r�m�k”..)

-         Biztos.. Szerintem m�r azt tervezgetik, hogy hogy fogj�k leny�lni az ikreket. – v�laszolt Bill r�h�gve, de nekem ez rosszul esett, hisz m�gis csak a gyerekeim voltak.

Bill �szre vette, hogy nem nagyon tetszett ez a besz�l�sa. R�gt�n odal�pett hozz�m �s �t�lelt.

-         Ne agg�dj! Nem adom a gyermekeinket.. – jelentette ki mosolyogva, mire �n csak a v�ll�ba f�rtam a fejem �s s�rni kezdtem.

-         Tudod, hogy csak ti vagytok nekem. Te, a kicsik �s Emily.. titeket soha nem akarlak elvesz�teni. – mondtam Billnek, mik�zben elindultam a kicsik �gya fel�.

-         Nem is fogsz elvesz�teni minket.. esk�sz�m.. – motyogta maga el� Bill.

Ahogy ez kimondta, kopogtak az ajt�n. Az orvos volt. Csak az�rt j�tt, hogy megn�zze minden rendben van-e. Mikor l�tta, hogy Bill kez�ben ott alszik a fia elmosolyodott. Mikor nyugt�zta mag�nak, hogy minden rendben van, kiment a szob�b�l, de az ajt� el�tt maradt m�g egy kicsit �s hallgatta a besz�lget�s�nket. B�r nem tudom, hogy m�rt csin�lta ezt, de annyira nem �rdekelt. Csak az, hogy Billel lehessek �r�kre.