" B�n�s "

�gy visszagondolva m�r Tom �r�lt, hogy akkor, abban a pillanatban csak Valeria l�thatta volna �t. Most m�r sz�gyellte mag�t, ami�rt nem volt el�g er�s ahoz, hogy visszatartsa a k�nnyeit. Csak valahol m�lyen, eg�szen m�lyen a lelk�ben vallotta be mag�nak, hogy igenis jogosan illet�k meg �t azok a k�nnyek....
Tom egy pillanatra visszatartotta a leveg�t �s lenyugtatta mag�t. Ugyanis Emma l�pett be a szob�ba �s nem akarta, hogy �szrevegye rajta amit m�r napok �ta: hogy Valeria sz�rny� est�j�re gondol.
- Itt a te�d. - ny�jtotta neki Emma.
- K�sz�n�m - er�ltetett mosolyt az arc�ra Tom. Erre Emma m�lyet s�hajtott �s le�lt Tom mell�.
- M�r megint arra gondolsz....
- Nem, dehogy...
- Tom... - n�zett r� Emma.
- Nem tudom elfelejteni. K�ptelen vagyok r� - tette le a te�t Tom, b�r m�g bele sem kortyolt - Csak r� gondolok. A legjobb bar�tom...Ezt te nem �rtheted.
Emma �jra s�hajtott. Nem tudott mit mondani erre. Csak n�h�ny m�sodperc m�lva sz�lalt meg.
- Nem is ittad meg a te�dat.
- Nem k�rem.
- Idd meg. Megnyugtat.
- Egy cs�sze tea nem tesz j�va semmit.
- Lehet. De nem is kell. Ami t�rt�nt, az megt�rt�nt. �s nem a te hib�d. Ak�rmennyire is szeretn�d.
- Mi? - kapta fel a fej�t Tom.
- Ugyan m�r, Tom! Nagyon j�l tudod, hogy nem a te hib�d. Hi�ba szeretn�d magadra v�llalni �s ezzel kijav�tani azt, hogy Valeria ellen fordult�l. De az csak egy pillanat volt. Semmi t�bb! �rted? Aki err�l az eg�szr�l tehet, az Valeria anyja! Ne akard j�v� tenni az � b�n�t! - Emma a mondat v�g�re felemelte a hangj�t �s az els� k�nnycsepp is elindult az arc�n. Azonban Tom most nem t�r�d�tt vele.
- Lehet, hogy Valeria anyja is hib�s, de �n a legjobb bar�tja vagyok! - Tom kiab�lni kezdett mik�zben fel�llt �s Emma f�l� tornyosult - �rted amit mondok? A leg-jobb ba-r�t-ja! - sz�tagolta a fi�, mik�zben Emma s�rt - Egy legjobb bar�tnak mellette kellett volna �llnia.
- Egy legjobb bar�tnak? - ord�tott Emma mik�zben � is fel�llt. B�r �gy sem �rte el a v�rt hat�st, hiszem alacsonyabb volt Tomtol, de � jobban �rezte mag�t - �s egy any�nak? Egy any�nak mindig k�teless�ge kitartania a gyermeke mellett! Ak�rmi is t�rt�nik, � mindig az anyja lesz! - Emma m�lyet s�hajtott a s�r�s miatt �s p�l�ja ujj�val let�r�lte a k�nnycseppeket az arc�r�l
- Mindegy. Te ezt nem �rted! - mondta csendesen Tom �s elindult az ajt� fel�.
- Akkor magyar�zd el! - fogta meg a karj�t Emma - K�rlek....
Tom lehajtotta a fej�t �s j� n�h�ny m�sdpercig csendben volt. V�g�l �gy felelt:
- Valeria akkor lett a legjobb bar�tom mikor te elment�l. �n is mindig szerettem �t, de ezt neki nem kellett tudnia. Tal�n m�g most sem tudja...Mindegy...Viszont � r�gen sokkal nyitotabb volt. Mikor kicsik voltunk azt mondta, hogy h�rom embert szeret igaz�n: engem, az apj�t �s Billt. Ezek ut�n m�g van k�rd�sed? - n�zett Emma szem�be a raszt�s.Emma elnegedte Tomot �s csak ut�na v�laszolt.
- Nem. Csak mondani szeretn�k valamit: k�rlek, ne hib�ztasd magadat, mert nem te tehetsz r�la. Hidd el nekem.
Emma a mondat v�g�re lehajtotta a fej�t �s v�rta, hogy Tom kimenjen. Azonban a fi� nem mozdult.
- Tudod mit? - sz�lalt meg h�rtelen, mire Emma felkapta a fej�t - Tal�n csak b�ntetni akarom magam. �gy k�nnyebb lesz megbocs�tani, hogy nem voltam vele. M�g ha nem is az �n hib�m...
Ezut�n Emma �s Tom is lehajtott fejjel hallgatott. Meg kellett em�szteni�k az el�bb elhangzottakat �s v�g�l az is tudatosult benn�k, hogy ez volt az els� veszeked�s�k. Azonban n�h�ny percen bel�l m�r ez cseppet sem �rdekelte �ket. Ugyanis az ajt� h�rtelen kicsap�dott �s megjelent benne a fiatalabb Kaulitz.
- Sziasztok! - k�sz�nt sz�les mosollyal Bill majd ledobta b�r�ndj�t.