" A sors "

- Bill...Te j� �g...Bill.... - n�zett r� t�tott sz�jjal Emma, de azt�n Tom kicsit megl�kte mikor elhaladt mellette �s meg�lelte testv�r�t.
- Nah, v�gre... - s�hajtott Tom mik�zben meg�lelte.
- Nah, v�gre? - r�h�g�tt Bill - Ilyet m�g sosem mondt�l...Jah, de. Egyszer mikor k�rh�zban voltam. Akkor is csak az�rt, mert olyan h�lye volt�l, hogy azt hitted, meghalhatok.
- �r�l�k, hogy te is �r�lsz - h�z�dott el t�le Tom.
- Csak meglep�dtem. Nem szoktad �gy...�gy kifejezni magad. - magyar�zta Bill.
- Csak t�rt�nt mostan�ban n�h�ny dolog...
- Mi?
- ...�s egy�bk�nt sem...nem is volt semmi...Csak annyit mondtam, hogy v�gre itt vagy...Nah - ker�lte ki a k�rd�st Tom.
- Emma - Bill kiny�jtott k�zzel indult a l�ny fel�, mik�zben �gyesen kiker�lte a szerinte lassan �r�lt Tomot.
- Bill - Emma ugyan olyan s�hajjal �lelte meg, mint Tom.
- Mi van veletek? - h�z�dott el t�le Bill.
- Mi lenne? Semmi...�r�l�nk, hogy itt vagy. Ennyi. - dadogta Emma mik�zben folyton Tomra n�zett �s v�rta a raszt�s meger�s�t�s�t. Azonban a fi� nem er�s�tett meg semmit.
- Jobb lesz, ha most elmondjuk. K�r halasztani...Az a n�h�ny perc vagy �ra m�r nem sz�m�t. - mondta Tom, azt�n mikor Emma d�bbenten n�zett r�, folytatta - �gyis tudja...�gyhogy mindegy.
- Mi tudok? Mir�l besz�ltek? Mondj�tok m�r! - emelte fel a hangj�t Bill mikor l�tta, hogy egyik�k sem k�sz�l megsz�lalni. Tom �s Emma egy sokatmond� pillant�st v�ltott egym�ssal.
- Valeria k�rh�zban van - sz�lalt meg h�rtelen Tom.
L�tszott, hogy Bill els�pad, de azt�n csak ennyit mondott:
- T�nyleg? �s?
- Valeria k�rh�zban van - ism�telte meg Emma, rem�lve, hogy Bill valamit f�lre�rtett.
- Rendben. Jobbul�st neki. �s most k�rlek, bocs�ssatok meg, de szeretn�m kipakolni a cuccaimat �s lepihenni egy kicsit. Eln�z�st - mondta a fekete haj� Kaulitz, majd kioldalazott a szob�b�l.
Emma �s Tom j� n�h�ny m�sodpercig csak n�h�ny n�ztek egym�sra. Mi t�rt�nt? Mi van Billel? Ennyire nem tehette mag�t t�l Valeri�n.
- H�t ez meg mi volt? - k�rdezte d�bbenten Tom.
- Fogalmam sincs - v�laszolt ugyan olyan d�bbenettel Emma. - De tudod mit? - t�rt kicsit mag�hoz.
- Mit?
- Mond, Tom. Hiszel te a sorsban? A sors kez�ben?
- Eddig nem hittem. De most m�r tal�n... - n�zett maga el� �rtetlen�l Tom.
- Tudod, hogy mit fogunk most tenni?
- Mit?
- H�t hagyjuk, hogy minden menjen a maga �tj�n. Minden �gy fog t�rt�nni, ahogy az meg van �rva valahol odafent. Mi nem tesz�nk semmit. Ha esetleg �sszej�nnek, akkor minden el�re meg volt �rva.
- Ha nem, akkor is. Ez m�r nem a mi dolgunk. A mi dolgunk t�mogatni �ket, �s nem beleavatkozni.
- Egyet�rtek veled. - b�jt Emma mosolyogva Tomhoz.

Bill arc�n m�r nem l�tszott ilyen �r�m. B�r�ndjeit lev�gta az �gya mell�, � pedig le�lt. N�h�ny m�sodpercig a l�legzet�t is visszatartotta, azt�n h�rtelen f�ldh�z v�gta az els� dolgot, ami a kez�be akadt. Ez t�rt�netesen a mobiltelefonja volt.
- Nem lehet igaz! Mi a franc�rt nem mondt�k el? �s m�gis mi t�rt�nt? Hol van most? Mi�rt van ott? Tudnom kell! Tudnom kell!
Bill j� n�h�ny m�sodpercig csapkodott. F�ldre ker�lt t�bbek k�z�tt a kisp�rn�ja, a p�nzt�rc�ja, a a k�pkerete �s a kulcsa is. V�g�l az utols� dolog is el�rek�rt a zseb�b�l. Ez a cigarett�ja volt. V�g�l r�gy�jtott �s �gy �rezte, hogy m�g ennyire sosem esett j�l neki a cigaretta. Tov�bbi j� n�h�ny m�sodpercbe ker�lt, hogy kiss� megnyugodjon, majd kif�jta a f�st�t �s megv�rta m�g az a leveg�ben k�szva az ablakhoz �r.
- Meg fogom tudni, hogy mi t�rt�nt. Mindent kider�tek. Tudnom kell!