Hova h�z a sz�ved II.

Mi baj…?

- Na, hogy n�zek ki? - l�ptem el� az �lt�z�b�l. Richi alaposan v�gigm�rt, majd megr�zta a fej�t.

- M�g mindig a szoknya a nyer� - k�z�lte vagy sz�zadszorra.

Nagyot s�hajtottam. M�r �r�k �ta ruh�kat pr�b�ltam egy �zletben. Richi r�gt�n az elej�n kezembe nyomott egy lila toppot valamint egy miniszokny�t egy hozz�tartoz� kab�tk�val, melyek fekete alapj�n lila hal�lfejek d�szelegtek. Tetszett ugyan az �ssze�ll�t�s, �m nem szeretem a t�l r�vid g�nc�ket.

- De abban a p�l�ban �gy n�zek ki, mint egy �l�halott! A bord�im majdnem sz�tv�gj�k az anyagot! - pr�b�ltam lebesz�lni r�la Ricit. - M�g csak az k�ne, hogy azok az �rj�ng� Tokio Hotel rajong�k anorexi�snak n�zzenek!

- Nem is! T�k j�l �ll! Nekem tetszik - mosolyodott el halv�nyan. Majd l�tva furcs�ll� arckifejez�semet, hozz�tette: - Ha viszont nem �rzed magad benne j�l, v�lasszunk egy m�sik fels�t.

Ebbe beleegyeztem. Egy lila, denev�r ujjas p�l�t vett�nk v�g�l, amelyen egy fekete r�zsa d�szelgett. Richi persze nem vett semmit se a koncertre.

A k�vetkez� meg�ll� a fodr�sz volt, ahol a sz�ke hajamba tett fekete mel�rcs�kokat �jrafestettem. Azt�n Richi�khez ment�nk. Itt kisminkelt�k egym�st, seg�tettem neki kiv�lasztani, miben is jelenjen meg az esem�nyen - nem mintha k�l�n�sebben �rdekelte volna - �s �n is magamra �lt�ttem �jonnan v�s�rolt ruhadarabjaimat. V�g�l elindultunk a stadion fel�, amiben az el�ad�st tartott�k. Gyalog ment�nk, mivel k�zel esett az �p�let. B�r nyolckor kezd�d�tt a koncert, mi m�r h�tkor a bej�rat el�tt toporogtunk - vagyis toporogtunk volna, ha a t�bb sz�z rajong� nem �llja utunkat. Az ajt� el�tt rettent� hossz� sor kanyargott, melyet vis�t�, nyervog� l�nyok - �s itt-ott egy-egy fi� - alkotott.

- Aty�m... Ezekkel lesz�nk egy csarnokba z�rva? - �lltam d�bbenten Richi mellett, aki lehajtott fejjel j�rt s arc�ba baseball-sapk�t h�zott, nehogy valaki felismerje.

- �gy t�nik... - n�zett fel.

- H�! - ki�ltottam fel hirtelen. - Az a csaj ott nem Sophie? - mutattam egy magas, barna haj� l�nyra nem messze t�l�nk.

Sophie Richi egykori bar�tn�je. Tizenh�rom h�napig j�rtak. Nagyon szerett�k egym�st, �gy v�ratlanul �rt, mikor bar�tom bejelentette: szak�tott. Hi�ba faggattam, mi okb�l, ezt m�g nekem se �rulta el, pedig mi mindent megbesz�l�nk, ami�ta csak ismerj�k egym�st, azaz �v�d�s korunkt�l kezdve.

- Nem. � nem szereti a Tokio Hotelt - felelte remeg� hangon.

- Richi, mi baj van mostan�ban? - k�rdeztem agg�dva. - Valahogy... m�sk�pp viselkedsz. Mintha titkoln�l valamit... - mondtam tekintet�t kutatva, �m elfordult t�lem, �gy nem l�thattam arc�t.

- Csak stresszes vagyok a k�zelg� vizsg�k miatt - vonta meg v�ll�t n�mi haboz�st k�vet�en. Nem hittem neki. Biztosra vettem, nincs minden rendben, ugyanis, m�g r�gebben gond n�lk�l besz�lt mag�n�let�r�l - sokszor m�g viccel�d�tt is vele -, addig mostan�ban m�g a "bar�tn�" sz�ra is elszomorodott.

- T�nyleg, k�sz�l�nk majd egy�tt? - pr�b�lta elterelni a sz�t. Belementem, hiszen reakci�j�b�l arra k�vetkeztettem, a s�r�s sz�l�n �ll.

- Persze - v�laszoltam.

Tizen�t perccel este nyolc el�tt kinyitott�k a bej�ratot. A rajong�k �z�nl�ttek befel�. L�kd�st�k egym�st, az igaz�n fanatikusak m�g k�m�letlen�l r� is v�gtak arra, aki bejut�sukat akad�lyozta. Mi is el�re tolakodtunk, azt�n mikor m�r a stadion padl�j�t tapostuk �s a t�meg ritk�bb� v�lt, rohanni kezdt�nk. Az eg�sz iskol�ban mi vagyunk a legjobb fut�k, de egyik�nk sem szeret sportolni, ez�rt nem is nevez�nk be versenyekre.

Olyan gyorsan szedt�k a l�bainkat, hogy - csod�k csod�j�ra - siker�lt az els� sorba �rkezni, b�r a n�z�t�r sz�l�n jutott sz�munkra csup�n hely.

- Azt n�zd! - mutattam egy keskeny ajt�ra a sz�npad oldal�n. Sz�ne egyezett az �p�tm�ny�vel, ennek k�sz�nhet�en szinte teljesen beleolvadt, �m az �les l�mpaf�nyn�l m�g �szre lehetett venni. - Ha t�l�lt�k ezeket a lib�kat, bemegy�nk - jelentettem ki hat�rozottan. Abban rem�nykedtem, m�g�tte r�tal�lunk Bill�kre, annak ellen�re, hogy tudtam, hi� �br�ndot kergetek.

- �gyse tudlak lebesz�lni r�la - s�hajtotta Richi.

F�l �r�nyi v�rakoz�s ut�n az els�t�t�tett terem kivil�g�tott sz�npad�n egy v�kony alak jelent meg: Bill Kaulitz. A t�meg egy emberk�nt sik�tott fel. Richi �s �n f�l�nkre tapasztott kezekkel �lltunk. Iszonyatos hangzavar t�rt ki. M�g egy koncerten sem l�ttam ehhez hasonl�t. K�r�l�tt�nk sokan s�rtak is, de hogy mi�rt, arr�l fogalmam sincs. Tal�n, mert l�thatt�k szem�lyesen a Tokio Hotel �nekes�t...? �n is j�k�p�nek tartom, b�rom a st�lus�t meg minden, �m els�sorban a zen�j�t szeretem. Nem tudn�k b�gni, csak mert adott egy aut�grammot. Nem lenn�k k�pes istenk�nt tisztelni egyik tagot sem.

A fi�k fergetegesek voltak. A m�sodik sz�m k�zepe fele fel�nk j�tt Bill �s kedvesen odamosolygott. Ezt k�vet�en sokszor j�rt arra. Eleinte m�g fel sem t�nt. Richi h�vta fel r� figyelmemet, ugyanis m�g a tombol�s k�zepette is �szrevettem rajta, nem �rzi mag�t k�nyelmesen. Mivel a hatalmas ricsajt lehetetlennek t�nt t�lkiab�lni, mobiltelefonomba bep�ty�gtem az al�bbi �zenetet: "Zavarnak a rajong�k?". Odany�jtottam neki a k�sz�l�ket. Kis v�rtatva visszaadta. "Nem szimpatikus ez a Bill. Folyamatosan erre j�rk�l �s idevigyorog. Ideges�t. De nem sok�ra v�ge..." - olvastam a kijelz�n.

Val�ban. F�l �ra m�lva v�get �rt az el�ad�s. Az egy�ttes vid�m integet�s k�zepette visszavonult.

Ekkor akci�ba l�pt�nk. �tm�sztunk a kordonon, mely utunkat �llta, s megindultunk a kis fekete ajt� fel�. Egy biztons�gi �r, aki a k�zelben, a vasr�cs m�g�tt �csorgott, �szrevett, mikor m�r csup�n n�h�ny l�p�s v�lasztott el a bej�ratt�l minket. Ut�nunk ki�ltott, �m nem t�r�dt�nk vele. Megfogtam a kilincset, azt�n lenyomtam. Azt hittem, z�rva lesz, hogy teljesen �rtelmetlen, amit csin�lunk. De az ajt� kit�rult s egy r�vid folyos�t pillantottam meg. Berontottunk, miel�tt m�g az �r oda�rt volna. Becsaptam a k�nny� falapot, majd a legk�zelebbi bej�rathoz rohantunk, amit Richi felt�pett. Beszaladtunk a helyis�gbe.

N�gy sr�ccal tal�ltuk szembe magunkat. Egy piros kanap�ban �ltek d�bbenten. Ekkor kintr�l a biztons�giak hangja hallatsz�dott. Gyorsan az �l�alkalmatoss�g m�g� ugrottunk.

- Nem vagyunk itt! - s�gtam oda a f�l�nk hajol� d�bbent Georgnak.

Kopogtak. Valaki kinyitotta az ajt�t.

- Igen? - k�rdezte Bill.

- Nem rontott r�tok k�t hulig�n? - tudakolta egy �rces f�rfihang.

- Nem... Mi�rt?

- K�t k�ly�k r�tal�lt a sz�npad oldal�n ny�l� ajt�ra. Besz�ktek, de a folyos�n sehol sem tal�ltuk �ket - v�laszolta az �r.

- �. H�t, ide, mint l�tja, nem j�ttek. Sz�lunk, ha esetleg �sszefutn�nk vel�k - hazudta az �nekes.

- Megk�sz�nn�m. Viszl�t - b�cs�zott a f�rfi.

- El�j�hettek - sz�lt Gustav.

El�m�sztunk rejtekhely�nkr�l. �pp idej�ben. A tagjaim m�r kezdtek elzsibbadni.

Felpillantottam a Tokio Hotelre. Mind k�v�ncsian kapdost�k tekintet�ket k�ztem, valamint Richi k�z�tt, kiv�ve Bill. � engem b�mult. B�tor�t�an r�m mosolygott. Viszonoztam a gesztust.

Richi ism�t feszengeni kezdett. Ennyire ideges�tette volna Bill jelenl�te?

- Mondjatok m�r valamit - t�rte meg Tom a be�ll� csendet. - Minek j�ttetek ide?

- Megl�ttunk egy bej�ratot, m�g a koncert elej�n. A m�sor v�g�n beosontunk, de egy biztons�gi �szrevett. Val�j�ban nem is hittem, hogy nyitva lesz az ajt�... F�leg nem azt, ti lesztek m�g�tte – foglaltam �ssze r�viden a t�rt�nteket.

- �s hogyhogy nem rohamoztok meg minket? - k�rdezte Gustav furcs�ll�an.

- �n csak a zen�teket szeretem. Richi meg... m�g azt sem - k�z�ltem �vatosan. Kicsit tartottam t�le, rossz n�ven veszik a hallottakat, �m nem �gy t�rt�nt. Nem vettem �szre rajtuk a s�rt�d�s jeleit.

- Akkor mit keres itt? - tette fel a k�rd�st Gustav.

Elmes�ltem nekik az elm�lt napok esem�nyeit. A sz�linapomra kapott jegyet �s az ezernyi r�besz�l�st, melyekkel v�g�l siker�lt r�sz�nnom Richit, tartson velem, mivel � a h�gomnak sz�nta a m�sik bel�p�t. K�zben hellyel k�n�lt minket az �nekes. Mikor helyet foglaltam a kanap�n, Bill gyorsan le�lt mell�m. A m�sik oldalamra Richi ker�lt.

Nagyon j�l elbesz�lgett�nk. Legf�k�ppen Billel j�ttem ki. Rettent� kedves sr�c, vele po�nkodtam a legt�bbet. �gy vettem �szre, � is b�r engem. De a t�bbiek is szimpatikusak voltak. Tom eleinte n�ha pajkosan r�m vigyorgott, �m egy, az �nekessel val� sokatmond� pillant�sv�lt�st k�vet�en t�bb� nem tette.

Kit�n� hangulatomat csup�n Richi ir�nti aggodalmam �rny�kolta be. Sz�tlanul b�mult maga el�. Id�r�l-id�re vid�man r�mosolyogtam, h�tha siker�l bevonnom �t a sz�v�lt�sba. �m ilyenkor csup�n b�san fel�m n�zett. A fi�kat mindez nem zavarta. Nem ismert�k, ez�rt azt hihett�k, ilyen a term�szete. �n viszont tudtam, hozz�m hasonl�an id�nk�nt � is egy val�s�gos dumal�da. M�r k�sz�ltem, hogy megk�rdezzem, mi baja, mert t�nyleg nagyon f�ltettem. De k�zbel�pett Bill.

Az id�sebb Kaulitz-fiv�r v�ratlanul m�g�m cs�sztatta a karj�t, �s gyeng�den �tkarolta derekamat. Csod�lkozva a szem�be n�ztem. �pp mondani akart valamit, �m Richi megel�zte:

- Laura, nem besz�lhetn�nk? - k�rdezte �lesen, mik�zben gyilkos tekintettel az �nekesre b�mult. - N�gyszemk�zt - tette hozz� a d�ht�l remeg� hangon.

Nem �rtettem az eg�szet. Mi van vele? A szemei is furcs�n csillogtak, mintha... visszafojtan� a k�nnyeit.