Hova h�z a sz�ved III.

A d�nt�s

- Persze... - feleltem halkan. Bevezetett a helyis�gb�l ny�l� m�sik szob�ba: a f�rd�be. Meg�lltam a k�d mellett. Richi egy darabig fel-al� m�szk�lt, majd t�lem p�r l�p�sre hirtelen megtorpant.

- Tetszik neked? - k�rdezte elcsukl� hangon.

- Richi, mi baj? - aggodalmaskodtam v�lasz helyett. - Eg�sz este olyan szomor� volt�l...

Lecsukta szemh�j�t, azt�n nagy leveg�t v�ve megism�telte �nmag�t:

- Tetszik neked?

Haboztam. Fogalmam sem volt, mi�rt faggat Billr�l, hiszen otthon �gyis mindent megosztan�k vele.

- J� fej meg minden, de... m�g alig ismerem - feleltem v�g�l.

Richi megnyalta a sz�j�t. Csup�n most vettem �szre: teljesen sz�tharapd�lta ajkait.

- Csak, mert �n... - kezdte, de nehez�re esett kipr�selni mag�b�l a szavakat. Majd �sszeszedve mag�t el kezdett hadarni: - Figyelj, � sem ismer t�ged, fogalma sincs, milyen �letet �lt�l eddig, a sz�leidet sem ismeri, szerintem �k nem is kedveln�k, r�ad�sul �gy n�z ki, mint egy l�ny, egy�ltal�n nem illetek �ssze se a bels� von�saitok alapj�n, se k�ls�re, se sehogy! - ki�ltotta k�nnyezve.

- Richi... Mi b�nt ennyire...? - k�rdeztem halkan. R�vid csend �llt be, amit v�g�l a fi� t�rt meg:

- Ha elmondom, de nem... nem akarsz belemenni... tov�bbra is bar�tok maradunk? - suttogta.

- Hidd el, ak�rmilyen h�lyes�gbe is keveredt�l bele, veled tartok - v�laszoltam m�lyen szem�be n�zve.

- H�t j�... Eml�kszel, amikor szak�tottam Sophie-val?

B�lintottam.

- Tudom, nem �rtetted, mi�rt tettem. M�g Sophie-val sem osztottam meg. Nem mertem. F�leg nem veled... Az�rt, mert... Az�rt... Miattad - f�rta tekintet�t tekintet�be. - Mert �n... Sze... sz�val... - dadogta.

- Egyszer�en csak mond ki - b�ztattam.

- Nem tudom... - motyogta. - Valami�rt nem megy.

Egy darabig hallgatagon b�multuk egym�st. Annyira v�gytam r�, hogy v�gre megszabaduljon att�l a b�nt� dologt�l, ami �gy k�nozta m�r oly r�g�ta…! Nem is eml�keztem m�r r�, mikor l�ttam kicsit is vid�mnak az ut�bbi h�napokban. Ha nevetett is, mindig k�r�lvette valami megfoghatatlan szomor�s�g, b�r alig-alig lehetett ezt �szlelni.

- De tal�n... - sz�lalt meg v�ratlanul Richi. - Tal�n siker�l megmutatnom.

Kiss� meglep�dtem. Megmutatja?

- Akkor menj�nk! Hol van? N�latok? - �rtetlenkedtem, mire halv�nyan, �m �szint�n elmosolyodott. El�m l�pett, �s fel�m hajolt. Egyre csak k�zeledett...

...majd megcs�kolt. Azt gondoltam, csup�n �lmodom. A legjobb bar�tom, akivel mindig �sszefogtunk; akivel, ha �gy tartotta kedv�nk, ugrattuk, vagy �ppen cikizt�k egym�st; akivel mindent megoszthattam, most ott cs�kolt szerelmesen... �m nem b�ntam. S�t, boldog voltam. Valahol a lelkem m�ly�n �n is erre v�gytam m�r r�g. V�gytam valakire, aki nem csak bar�t, hanem ann�l sokkal t�bb. �s v�gig ott volt az orrom el�tt.

- Szeretlek - s�gta Richi f�lembe.

- M�r r�j�ttem - feleltem szint�n halkan, egy mosoly k�s�ret�ben.

- Te... - kezdte n�mi k�ts�gbees�ssel hangj�ban. - Te nem... engem...? - b�kte v�g�l ki.

- �n is szeretlek... azt hiszem - v�laszoltam bizonytalanul.

- A-azt hiszed?

- Ne r�m�lj hal�lra! - mondtam agg�dva, mivel fal feh�r arccal �llt el�ttem. - Tudod, olyan hirtelen j�tt az eg�sz... M�g sz�ks�gem van egy kis id�re, hogy teljesen felfogjam. De t�nyleg csak kev�s kell... Csup�n p�r �ra - nyugtatgattam.

- H�t... Ami azt illeti, �n hetekig nem akartam elhinni. Nagyon f�ltem, hogy esetleg r�j�ssz, �s soha t�bb� nem l�tlak... Akkor... Akkor...

Nem folytatta. Maga el� b�mulva megborzongott.

- H�... Itt vagyok, nem? - simogattam meg arc�t. - Ne t�prengj azon, mi t�rt�nt volna, ha nem �gy alakulnak a dolgok. Az csak id�pocs�kol�s. Itt vagyunk, �s ez a l�nyeg.

Ism�t csend �llt be k�z�nk. �m nem az a k�nos csend, amit az ember legsz�vesebben �sszet�rne. Hanem egy olyan, amiben megsz�nik az id�. Amiben nem marad m�s rajtad k�v�l, csak az a gy�ny�r� k�t szem tulajdonosa.

- Att�l, mert m�g nem j�runk, att�l m�g... megcs�kolhatlak m�g egyszer? - k�rdezte.

Kopogtattak.

- Minden rendben? - hallottam Bill hangj�t a m�sik szob�b�l. �pp k�sz�ltem visszasz�lni neki, hogy igen, minden ok�, �m Richi r�tette kez�t sz�mra. Ism�t megcs�kolt.

Hallani v�ltem, amint kiny�lik az ajt�, majd egy r�vid csendet k�vet�en egy ismer�s hang suttogott:

- Bill, j�l vagy?

Ekkor feln�ztem. A zenekar tagjai a k�sz�b�n �csorogtak. Az �nekes a szokottn�l is s�padtabb arccal n�zett minket, a t�bbiek pedig �t figyelt�k, hogy vajon melyik pillanatban esik �ssze.

- Elmondhattad volna... hogy j�rtok - mondta rekedten Bill.

- Akkor m�g nem - k�z�lte Richi meg�rt�en. Tudta, mekkor�t csal�dott a fi�.

- Te szereted, igaz? - k�rdezte Richit�l, aki feleletk�nt b�lintott.

- �s te �t v�lasztod, ugye? - fordult most hozz�m.

- Igen - v�laszoltam halkan, �s k�zben arra gondoltam, ha a t�rt�nteket b�rkivel is megosztan�m, biztosan �r�ltnek tartana, hiszen egy �tlagos emo sr�c mellett d�nt�ttem egy, lassacsk�n vil�gszt�r helyett.

- H�t j� - nyugodott bele sors�ba az �nekes. - Az�rt, ha meggondoln�d magad, vagy esetleg sz�ks�g lenne egy kis seg�ts�gre... Itt a telefonsz�mom - ny�jtott fel�m egy n�vjegyk�rty�t. �n elvettem, majd sz�tlanul megindultunk a kij�rat fel�. De a folyos�r�l m�g visszafordultam Billhez.

- K�sz�n�m... - s�gtam f�l�be, azt�n Richivel az oldalamon elindultam hazafel�.