„M�snap” Adrienne k�tyagosan t�molygott a szob�j�ban. Egy percet sem aludt. H�rom napja volt fent egyhuzamban. Bekapcsolta a k�v�f�z�t, �s ledobva mag�t a sz�kre. Fej�t az asztalnak t�masztotta, �s gondolkozott. Vajon mit kell csin�lnia a bemutat�n? Mekkora embereket hozat David? Azt kell csin�lnia, amit mondanak, vagy r�b�zz�k az eg�szet? A fi�k nem fognak megr�m�lni t�le, ha kicsit bele�li mag�t? – �s ehhez hasonl� gondolatok cik�ztak minden egyes m�sodpercben a fej�ben. Kezdett Adrienne fej�ben egy gondolatmenet kialakulni, mikor az eg�szet a k�v�f�z� s�pol�, m�r az elviselhetetlens�gig hangos zaja megszak�totta, �s visszahozta a l�nyt a val�s �letbe. De Adrienne egy dolgot nem felejtett el: A bemutat�n nem �lhet meg senkit. Hi�ba fog el�t�rni a v�rszomjas �nje, uralkodnia kell mag�n. Nem r�m�thet meg senkit.

- Fiiii����k! �breszt�����! Hasatokra s�t a nap! Nyolc �ra van! �gy is hagytalak titeket egy csom� ideig aludni! Gyer�nk! – j�rk�lta be a h�zat Gustav ki�ltozva. Egy id� ut�n b�gyadtan fels�hajtott, �s �ppen k�sz�lt volna belet�r�dni, hogy a fi�k bizony nem fognak kilenc el�tt felkelni, mikor esz�be jutott egy �jabb pr�b�lkoz�si m�d. – �risteeeen! T����z van! Seg�ts����g! – �v�lt�zte torkaszakadt�b�l. De hi�ba. Mintha fejbe l�tt�k volna a fi�kat. „Veres�g�t” sehogy sem akarta elismerni, ez�rt drasztikusabb fegyverekhez fordult. Kom�tosan kis�t�lt a konyh�ba, majd visszat�rt egy t�lc�val, amin h�rom poh�r v�z volt. M�r el�re �r�lt a saj�t maga �ltal kitervelt akci�nak. Ezen a kezdeti �r�m�n felbuzdulva felkapta az egyik poharat, �s a benne l�v� vizet Georg nyak�ba z�d�totta.

- Hogy lenne akkor �ramsz�net, mikor �jra kellene �leszteni! – szitkoz�dott az im�nt �bresztett.

- Neked is j� reggelt! – k�sz�nt ny�jasan (na j�, mondjuk ki, diadalittasan) vigyorogva Gustav.

- Megtudhatn�m az ok�t, hogy mi�rt pont engem kellett egy j� kis sz�vinfarktussal megaj�nd�kozni?

- Az �jjel volt�l sz�ves olyan hangosan horkolni, mint ahogy Bill szokott �v�lt�zni a megafonj�ba, �s nem tudtam t�le aludni. Am�gy is t�ged l�ttalak meg els�nek.

- Megtenn�l valamit?

- Az att�l f�gg.

- �ntsd m�r le Billt meg Tomot is, ne csak nekem legyen szar reggelem.

- Oh, ezt val�s�gos �lvezettel fogom tenni! – azonnal fel is pattant, �s �trohant Billhez. – J���� reggelt, pajt�s! – rikkantotta el mag�t, �s r��nt�tte a hideg folyad�kot Bill meztelen mellkas�ra.

- �������h! Te beteg barom! Hogy t�rj�n ki a l�bad, mikor egy rottweiler kerget!

- Milyen sz�p napunk van, nem igaz?

- Csak engem tisztelt�l meg ezzel a tapintatos �breszt�vel? – g�nyol�dott Bill.

- Nem, Georg is megkapta az adagj�t.

- Akkor…. Akkor Tom? Vele is megcsin�lod?

- Az lesz a slusszpo�n! Nekem is kell n�ha ilyen h�lyes�geket csin�lni. �gy �rzem, zajos sikerem lesz! – ahogy j�tt, olyan gyorsan is ment el. Billnek kellett p�r m�sodperc, mire felfogta, mit is akar Gustav.

- Ne! Ne csin�ld! Tom nagyon ki lesz akadva, Gustav k�rlek! Tom! Tom, k�rlek �bredj! Tes�k�m, ha szeretn�l m�g �lni nyugodt sz�vvel, amit most �rts sz� szerint, akkor most azonnal kelj fel! Hallod? Braty�, tudom, hogy hallasz, ez most nem j�t�k! – de Tom meg sem mozdult.

- Ezt le k�ne f�nyk�pezni az ut�kor sz�m�ra! Senki sem fogja elhinni, hogy �n, Gustav Sch�fer, gy�zedelmeskedem Tom Kaulitz felett! – �s Bill utols� seg�lyki�lt�sa mellett fejre �ll�totta a poharat. A hat�s nem maradt el. A l�rm�ra m�g Georg is csatlakozott a h�rmashoz.

- Guuuuustaaaav! Hogy v�gta volna el a sz�l�sz a nyakadat a k�ld�kzsin�r helyett, te paraszt!

- Hogy �n paraszt? – nevetett Gustav

- Igen, te! Akkora paraszt vagy, hogy m�g a fagyib�l is szalonna �z�t k�rsz, te sajtk�p�, sz�r�stalp�, kis… w����, ha a kezem k�z� ker�lsz, azt nem �led t�l! Csak... �u… - hirtelen abbamaradt Tom f�kevesztett d�hkit�r�se, �s finoman a sz�v�hez kapott. – Vagyis… majd elkaplak, ha jobban leszek. A sz�vem… mintha egy jeges k�z markol�szn�… egyre jobban h�z�dik �ssze…

- Haver… a jeges cucc ok�, de a t�bbi nem… Gustav csak le�nt�tt… - pr�b�lta Georg oldani a kialakul� fesz�lts�get.

- Georg, most nem vagyok a helyzet magaslat�n… ha most r�h�g�k, akkor kipr�selem magamb�l azt a kis leveg�t, ami a t�d�mben van. �gy �rzem, mintha egy elef�nt �lne a mellkasomon… Nem kapok leveg�t… iszony�… Bill, mi ez? – n�zett k�ny�rg�en ikertestv�r�re, majd lecs�szott az �gyr�l, le a f�ldre.

- �risten, Tom! Sz�lalj meg! – rohant oda Bill szinte azonnal. – K�rlek, Tom, v�laszolj! – Tom nyitott sz�j�hoz tapasztotta a f�l�t, �s f�l-egy percig ott tartotta. – Nem l�legzik! – Elkapta Tom csukl�j�t, �s kitapintotta az ereit. – Alig van pulzusa! Gustav, h�vd a ment�ket!

- Megyek! – �s m�r ott sem volt.

- H�, Bill! – sz�lalt meg Georg a k�cos, oroszl�ns�r�nyre hasonl�t� haj� v�konyka sr�c m�g�tt – Am�g ki�rt a ment�, ideh�vhatn�nk Char-t. � jobban tudhatja, mi a teend�. Itt az alkalom, hogy letesztelj�k. Ha seg�t Tomon, � a mi ember�nk.

- Tal�n igazad van. Hamarabb ide�r, az t�ny. � kell nek�nk.