Alvil�gi Angyal

(Igaz t�rt�net alapj�n)

Minden Tokio Hotel rajong�nak �s gy�l�l�nek, minden b�n�z�nek �s becs�letesnek. Mindenkinek, kiv�ve Vikt�ri�t, mivel neki m�r �rtam k�t t�rt�netet is.

K�sz�n�m kitart� �cenz�r�mnak�, Botondnak, kinek siker�lt kibogoznia kacif�ntos k�z�r�somat.

Egy karcs�, hossz� comb� l�ny l�pett be az iskola ajtaj�n. Arc�t baseball-sapk�val takarta el. A tan�rihoz sietett - �j volt itt. Azt, hogy hol van az oktat�k szob�ja, egy lapr�l n�zte, melyet post�n k�ldtek neki, n�h�ny m�s adattal egy�tt, mik ilyen esetekben szok�sosak.

Ahogy v�gig ment a folyos�n, j� n�h�ny fi� ut�na n�zett, amit a gyeng�bb nem�ek irigykedve vettek tudom�sul.

Mikor meg�rkezett a terem el�, a szemben ny�l� szob�b�l n�gy kamasz l�pett ki. Kett�r�l biztosra vette, h�m nem�k, egyr�l sejtette, a negyedikr�l pedig - aki legink�bb egy v�mp�rhoz hasonl�tott - fogalma sem volt. Azt�n �szrevette, nincsen melle, teh�t � is fi�. Nyomukban egy k�v�r, k�z�pkor� n�, ki ut�n egy negyven k�r�li kopasz f�rfi l�pte �t a k�sz�b�t. A n� megl�tta a k�zeled� l�nyt, �s odaki�ltott neki:

- Kedves, ide gyere! - amit a l�ny teljes�tett. A hat ember utat engedett neki az ajt� ir�ny�ba. Bel�pve az irod�ba furcsa szag �t�tte meg az orr�t, ami kaparni kezdte a tork�t. A feh�r falakon mindenf�le tud�s k�pe sorakozott. K�z�pen egy �r�asztal �llt, amivel szemben n�h�ny sz�k volt elhelyezve. Le�lt az egyikbe, �s v�rt.

A n� - aki bizony�ra az igazgat�i szerepet t�lt�tte be - m�g v�ltott n�h�ny sz�t a kopasz f�rfival, majd elindult asztala fel�, de visszah�vta az egyik fi�t.

L�gott r�la a ruha, a haja be volt raszt�zva �s az als� ajk�n egy piercing d�szelgett. Az igazgat�n� Tomnak nevezte.

A fi� le�lt a l�ny mell�, a n� pedig az asztal m�g�tt foglalt helyet.

- Kedves Vanessa! - kezdte az igazgat�n� - K�sz�ntelek gimn�ziumunkban! Az eddigi eredm�nyeidet eln�zve rem�nyeim szerint itt is olyan j�l teljes�tesz majd, mint el�z� iskol�idban. Tommal oszt�lyt�rsak vagytok, � egy �v kihagy�s ut�n most folytatja tanulm�nyait, �gy megk�rem, mindenben k�rhesd a seg�ts�g�t. Rendben? - k�rdezte a fi�t�l.

- Ez term�szetes tan�rn�. Mindenben sz�m�that r�m - v�laszolta egy vigyor k�s�ret�ben. Vanessa erre nem sz�lt semmit se. A k�t m�sik azt sem tudta, mit n�z, mivel sapk�j�t m�lyen szem�be h�zta, �gy m�g arc�t se l�tt�k. Csak gy�ny�r� �benfekete haja l�tszott ki a fejfed� al�l, s olykor-olykor megcsillant csod�latos fekete szeme. Titokzatosnak �s vesz�lyesnek t�nt. �ppen ez�rt nagyon, de nagyon megtetszett Tomnak.

- Remek – s�hajtott fel az igazgat�n�. – Van k�rd�sed, Vanessa?

- Nincs, tan�rn� – csengett l�gyan a l�ny hangja.

- Milyen kellemes hangod van! Nincs kedved bel�pni a gimn�zium k�rus�ba?

- Eltal�lta – v�laszolta Vanessa. Az ilyen �s ehhez hasonl� megsz�lal�sokat az iskola vezet�je sohasem hagyja sz� n�lk�l, �m most m�s volt a helyzet. Meg�rezte, ennek a di�kj�nak m�g annyira se fog tudni parancsolni, mint a buliz�s el�gteleneknek. Mert ez a l�ny m�s. Nem szexu�lis �rtelemben – f�lre�rt�s ne ess�k. Hanem, hangja ugyan kedves volt, de az ember �szt�n�sen cselekszi, amit � mond. � a f�n�k. �s t�rt�netesen ez is nagyon, de nagyon megtetszett Tomnak.

- Ahogy akarod – egyezett bele az igazgat�n�. – Tom, k�s�rd a h�lgyet a tantermetekbe.

Tom, miut�n becsukta maga m�g�tt az iroda ajtaj�t, elindulva az oszt�lyuk fel� r�t�rt a l�nyegre:

- R��rsz ma este? Isteni spagettit f�z�k.

- Hiszen m�g nem is ismersz – n�zett Tomra, �s mintha egy pillanat t�red�kr�sz�ig elakadt volna a l�legzete.

A fi�nak viszont a f�ldbe gy�kerezett a l�ba, ugyanis ahogy a l�nyra esett a f�ny, megpillanthatta az arc�t. Soha �let�ben nem l�tott m�g szebb l�nyt. V�ratlanul melegs�g �nt�tte el. Nem tudta, mi�rt, nem �rtette, mi�rt, de nem is �rdekelte, mi�rt. Csak arra v�gyott, a karjaiban tarthassa Vaness�t, am�g csak �l…

Tom pillant�s�t�l a l�ny is meg�rzett valamit. �m � m�r ismerte. �s nem �llt sz�nd�k�ban fel�leszteni a parazsat, hogy meleget ad� t�zk�nt �jra l�ngra kapjon. Nem akart m�gegyszer elvesz�teni valakit. � m�r eleget szenvedett.

- H�t itt vagy, Tom bar�tom! – ki�ltotta egy fi� fel�j�k tartva. – Gyere, szivassuk meg a l�zer g�ly�kat!

- Bocs, �n most… Most nem megyek – v�laszolta, �s nagy nehezen r�sz�nta mag�t, hogy ne Vaness�t b�mulja. Helyette a padl�t kezdte szeml�lni, ami egy�ltal�n nem vallott r�.

- J�l vagy? – k�rdezte a fi� szem�ld�k�t felh�zva.

- Igen, j�l vagyok. Csak most m�s dolgom van – mondta Tom, �s elindultak Vaness�val.

- � az �j csajod? Csinos egy pipi! – k�z�lte v�lem�ny�t, mire Vanessa hirtelen meg�llt, majd lassan megfordult.

- Megism�teln�d? – k�rte k�zelebb l�pve a fi�hoz, akin l�tszott, nagyon tetszik neki, ahogy a l�ny feltette a k�rd�st…

- Azt mondtam, kir�ly bige vagy – felelte nagy b�tran.

- Te pedig egy bunk�, aki azt hiszi mag�r�l, � a vil�gmindens�g – jelentette ki nyugodtan Vanessa. Ezt k�vet�en nemes egyszer�s�ggel gyomorsz�jon v�gta, mire a b�ntalmazott ny�sz�tve a kihalt folyos� padl�j�ra esett. A l�ny csak g�nyosan megr�nd�totta a sz�ja sz�l�t.

- Ezt hol tanultad? – k�rdezte halkan Tom.

- Megmondtam, hogy nem ismersz – n�zett a raszt�shaj�ra, akin j�l l�tszott zavarodotts�ga.

- De annyira szeretn�lek megismerni… - l�pett a l�ny fel�. M�r csak p�r centim�ter v�lasztotta el �ket.

- Az lehetetlen – utas�totta el Vanessa.

- Ha az�rt nem akarsz velem j�rni, mert h�res vagyok, akkor otthagyom a Tokio Hotelt �s visszavonulok, csak k�rned kell… - �g�rte Tom, mire a f�ld�n fekv� fi� d�bbenet�ben elfelejtett leveg�t venni. Ebb�l a l�ny azt a k�vetkeztet�st vonta le, Tomnak nem szok�sa t�lc�n k�n�lnia a sz�v�t.

- Az csak ront a helyzeten, hogy h�res vagy. De nem ez�rt nem akarok a bar�tn�d lenni.

- Van bar�tod? – k�rdezte Tom szomor�an.

- Ig… - kezdte Vanessa, �m nem tudta v�gig mondani. Nem volt k�pes a fi� szem�be hazudni. Azokba a gy�ny�r�, barna szemekbe…

�gy h�t be kellett vallania az igazat. Tal�n m�g j�l is j�r vele. Tal�n megut�lja �t a h�rre.

Viszont ha �gy lesz, nem fogja tiszteletben tartani k�r�s�t, tartsa titokban. �s akkor neki v�ge. Pedig m�r most is el�g neh�z helyzetben van, amit csak tet�z Tom hirtelen gy�lt szerelme.

- Iskola ut�n gyere a Susanne Hotel negyven�t�s szob�j�hoz. Senkinek se mond el, hova m�sz. Amit pedig ott fogsz l�tni �s hallani, azt is tartsd titokban, ak�rmi is t�rt�nj�k – s�gta Tom f�l�be, majd becsengettek.

Tom a tan�t�s v�g�n �gy tett, ahogy Vanessa k�rte. A st�di�ba kellett volna mennie, de azt mondta, rosszul �rzi mag�t. Hazasietett, �s a nevel�apja szekr�ny�b�l �szrev�tlen�l k�lcs�nvett n�h�ny ruh�t. Ezut�n keresett egy h�tk�znapi baseball-sapk�t, amit Vaness�hoz hasonl�an m�lyen a szem�be h�zott, hogy ne ismerj�k fel. Majd mikor senki se l�tta, kisurrant a h�z ajtaj�n. Legal�bb is azt hitte, senki sem vette �szre.

A negyven�t�s szob�hoz �rve nagy leveg�t vett. �rezte, el�rt �lete egyik fordul�pontj�hoz, �s ha bel�p a szob�ba, nincs vissza�t.

M�r emelte a kez�t, hogy �rhoz ill�en kopogjon, �m valaki emberfeletti gyorsas�ggal megmarkolta a csukl�j�t, mire d�bbenten h�tran�zett.

Vanessa �llt m�g�tte. A fi�t csukl�j�n�l fogva ber�ncig�lta a szomsz�dos szob�ba, a negyvenh�rmasba.

- Nem a negyven�t�sbe kellett mennem? – k�rdezte Tom csod�lkozva.

- De. Csak �ppen nem kock�ztathattam meg, hogy esetleg elmondod valakinek. Ez�rt is k�vettelek.

- K�vett�l? – d�bbent meg a fi�.

- Igen. Egy�bk�nt �zl�ses a h�zatok berendez�se.

- Te a h�zunkban is volt�l? – Ezen m�r nem lep�d�tt meg. Ugyan nem tudta, hogy nem vette �szre Vaness�t, de nem is t�lzottan �rdekelte. Lefoglalta az �r�me. Hiszen ezek szerint tetszik a l�nynak! K�l�nben mi�rt nyomozott volna ut�na?

- Igen, ott is voltam – v�laszolta Vanessa, majd mintha Tom gondolataiban olvasna, folytatta: - De ne b�zd el magad. Nem az�rt tettem, mert bej�ssz nekem. Hanem magam�rt, �s a bar�taim�rt. Ugyanis nem is olyan r�g �letemben el�sz�r becsaptak, �s az�ta sokkal �vatosabb va…

Ekkor vill�mgyorsas�ggal ott termett a ruh�sszekr�nyn�l �s kinyitotta. Tom meglepet�s�re egy harminc�t �v k�r�li f�rfi l�pett el� a ruh�k k�z�l.

- Te meg mit keresel itt? – f�rmedt r� a f�rfira Vanessa.

- H�t, az t�rt�nt, hogy… - kezdte, de a l�ny f�lbeszak�totta:

- Elfogyott a s�r�d.

- Valahogy �gy. Egy�bk�nt � ki? – mutatott az ajt� el�tt �csorg� Tomra.

- � egy oszt�lyt�rsam. Tom… Nem tudom a teljes nev�t – mondta Vanessa, amit a fi� csod�lkozva fogott fel. M�g akik nem is szeretik a Tokio Hotelt, azok is tudj�k, ki �, legal�bb is N�metorsz�gban. Akkor Vanessa hogy nem ismeri?

- �s mit keres itt ez a kisfi�? – tette fel a k�rd�st egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben a f�rfi.

- Tom, gyere ide – k�rte Vanessa. Levette a fi�r�l a sapk�j�t, mire a f�rfi visszah�k�lt.

- Hi-hiszen a szemei…

Tom persze semmit sem �rtett az eg�szb�l, amit sz�v� is tett:

- Mi van a szemeimmel?

- Ha v�gig hallgatsz, megtudod – felelte a l�ny. – Egy�bk�nt � itt Johann. Johann, � Tom – mutatta be egym�snak a k�t embert, �s �k kezet fogtak. – �lj�nk le. Hossz� t�rt�net lesz – k�z�lte, majd elindult a szoba k�zep�n �ll� kis asztal ir�ny�ba, �m Tom meg�ll�totta. Egy lass� mozdulat k�s�ret�ben levette a sapk�t Vaness�r�l, aki a fi� pillant�s�b�l meg�rtette, ak�rmit is mond, vagy tesz, Tom sohasem fogja elfelejteni. Sosem fogja megut�lni. Ahhoz t�ls�gosan is szereti…

Ezt a p�r m�sodperces jelenetet k�vet�en le�ltek kis asztalhoz. Vanessa az ajt�val, Tom pedig a l�nnyal szembe foglalt helyet. Johann elter�lt a f�ld�n.

- Amit most elmondok neked, azt rajtad k�v�l egyetlen emberrel osztottam meg eddig, de � m�r… meghalt – kezdte Vanessa, mire Johann v�ratlanul fel�lt, �s izgatottan k�vette tov�bb a l�ny szavait. – K�t t�r�d� sz�l� gyermekek�nt sz�lettem. Apa �gyv�d volt, anya a titk�rn�je. Elmondhatatlanul szerett�k egym�st – mosolyodott el, s mosoly�val elb�v�lte Tomot. – Mikor k�t �ves lettem, N�metorsz�gba k�lt�zt�nk, addig Magyarorsz�gon �lt�nk. Itt is kezdtem el az iskol�t, ami el�g j�l ment, b�r a magatart�som nem volt �pp p�ld�s. De csak h�rom oszt�lyt v�geztem el.

Alig m�ltam kilenc, mikor a sz�leim munkahely�n gyilkoss�g t�rt�nt. Meg�lt�k apa �nz� f�n�k�t, akit senki sem szeretett. Persze eleinte semmit sem tudtam az eg�szb�l. Pr�b�lt�k titokban tartani el�ttem, de nem siker�lt nekik, ugyanis �k is gyan�ba keveredtek, s�t, hiteles bizony�t�kokat tal�ltak a b�n�ss�g�kre, ez�rt a b�r�s�g azt l�tta a legjobbnak, ha �rvah�zba k�ldenek, m�g ki nem der�l, any��knak semmi k�z�k a gyilkoss�ghoz.

De nem der�lt ki. Az esk�dtsz�k b�n�snek tal�lta �s villamossz�kbe �ltette a sz�leimet – mes�lte nyugodtan a l�ny. - A kiv�gz�s reggel�n elj�hettek az otthonba elb�cs�zni t�lem. Anya el�nekelte a kedvenc altat�dalomat, apa pedig meg�g�rtette velem, mindig v�llaljam fel a tetteim k�vetkezm�nyeit, �s hogy ak�rmit is mondanak nekem, mindig higgyek az �rtatlans�gukban. Azt�n menni�k kellett. Letelt a t�z perc…

A foly�s�n any��k v�ltottak m�g n�h�ny sz�t az �rvah�z igazgat�j�val. Viszonylag sokan s�t�ltak arra, �gy k�nnyen kisz�khettem. Siker�lt kijutnom az utc�ra, ahol megpillantottam egy rend�raut�t. Eltereltem a benn�l� rend�r�k figyelm�t, �s elb�jtam a csomagtart�ba, amit �pp csak annyira hajtottam le, hogy �szrev�tlen maradjak. Kis id� m�lva elindultunk, majd hamarosan egy feh�r �p�let el� �rkezt�nk, ahol a sz�leim a rend�r�k k�s�ret�ben kisz�lltak a kocsib�l. �n pedig k�vettem �ket eg�szen egy fekete ajt�ig. Nem tudtam bemenni a szob�ba, mert akkor �szrevettek volna, �gy a r�snyire nyitott bej�raton �t figyeltem a t�rt�n�seket. El�sz�r ap�t �ltett�k le a terem k�zep�n �ll� sz�kbe. Hozz�csatolt�k a v�gtagjait �s a fej�t, majd j�tt az �ram. L�ttam az eltorzult arc�n, ahogy szenved… L�ttam, ahogy meghal. �s any�t is - mondta halkan, �m szem�ben nem voltak k�nnyek. Csak hangj�n hallatsz�dott, mennyire f�j neki ez az eml�k, de ez milli�nyi k�nnycseppel is fel�rt. – Ezut�n kikapcsolt az agyam. Semmire sem eml�kszem. Nem tudom, mi t�rt�nt addig k�r�l�ttem. Nem l�ttam �s nem is hallottam. Csak a s�t�ts�g l�tezett �s �n… Azt�n a nevemet suttogta valaki, mire �bredezni kezdett a tudatom. A hang arra k�rt, t�rjek vissza a val�s�gba. Lassan a l�t�som is helyre�llt. El�sz�r csak f�nyeket l�ttam, majd egy alak bontakozott ki el�ttem. P�r perc eltelt�vel az �rz�kszerveim �gy m�k�dtek, mint a kiv�gz�s el�tt. L�ttam, hallottam, �reztem �s �rz�keltem.

Az el�ttem t�rdel� fiatal n� – � sz�longatott – azt �ll�totta, az �pol�n�m. Elmondta, egy olyan int�zetbe hoztak, ahol a lelki betegeknek seg�tenek. �n v�gig hallgattam �t, majd k�z�ltem, el akarok menni.

M�snap reggel egy orvos j�tt, aki mindenf�l�t k�rdezgetett, majd beh�vta a b�r�t, aki meg�lette a sz�leimet. Bocs�natot k�rt a b�r�s�g nev�ben is, ami�rt �rtatlanul el�t�lt�k any��kat. Nem v�laszoltam neki, m�g az igazi gyilkos nev�t sem k�rdeztem meg. �rezte, az a legjobb, ha nyomban elt�nik a psziol�gussal egy�tt.

Mivel rokonaim nem tudtak m�g egy gyereket eltartani, �gy ism�t az �rvah�zba ker�ltem. De ez a k�rnyezet se tetszett. A t�bbiek tudt�k, hogyan ker�ltem az otthonba, �s azt hitt�k, gyilkos vagyok. Nem cs�foltak, s�t, hozz�m se sz�ltak. F�ltek t�lem. M�g a j�val id�sebbek is. Az pedig csak tet�zte a nyomaszt� hangulatot, szinte mindenben kit�ntem k�z�l�k. Gyorsabban fogott az agyam, sportban is jobb voltam.

De k�t h�t m�lva megsz�ktem. Csak n�h�ny ruh�t vittem magammal �s eml�kt�rgyakat, melyeket m�g any��kt�l kaptam, valamint egy csal�di fot�t. J� p�r utc�n t�ljutottam m�r, amikor a t�volb�l meghallottam a rend�raut�k szir�n�j�t. �m ekkor v�ratlanul kiment az �ram. Az utc�n teljes volt a s�t�ts�g. De nekem sietnem kellett, k�l�nben megtal�lnak. Tapogat�zva elindultam a fekete �jszak�ban. Egyszer csak megfogta valaki a kezem. Megk�rdezte, engem �ld�znek-e. Igennel v�laszoltam, mire elb�jtatott. Fogalmam se volt, hol �s kivel vagyok. Vakon megb�ztam abban az idegenben, b�r nem is nagyon tehettem m�st.

Mikor m�r nem hallottuk a szir�n�z�st, el�j�tt�nk. Addigra m�r helyrej�tt a k�zvil�g�t�s, �gy l�ttam, egy tizenhat �ves sr�c ny�jtja fel�m a kez�t, hogy seg�tsen kim�szni a kont�nerb�l – mes�lte felvidulva. – Elmondtam neki az �letem, � is az �v�t. Jacknek h�vt�k, neki is meghaltak a sz�lei, kedves, vicces �s angol volt. Im�dta a l�nyokat, az italt, mindezek tetej�be pedig m�g dolgozott is. Kiv�l� b�n�z� volt – n�zett Vanessa Tomra, aki nem tudta, mit gondoljon. – Persze nem maffi�z�, vagy hasonl�. Csak kisebb bankrabl�sokkal, csemp�sz�sekkel meg egyebekkel foglalkozott, de ezeket nagyon j�l v�gezte.

Elvitt egy k�zeli kis erd�be, ahol m�g t�bb alvil�gival tal�lkoztam. Term�szetesen nem fogadtak �r�mmel egy kilenc �ves kisl�nyt, s b�r szerett�k Jacket, veszekedni kezdtek vele, mi�rt hozott oda engem. Addig �n tal�ltam egy fadobozt. Olyasmi volt, mint amilyenekben a kincseket szokt�k elrejteni a filmekben. Arr�l fant�zi�ltam, val�ban p�nz van benne. A l�da mellett aludt egy tagbaszakadt fick� s�r�s�veggel a kez�ben, akinek a nyak�ban egy kulcs l�gott. �vatosan levettem a f�rfir�l, majd kinyitottam a l�d�t. �s l�ss csod�t: t�nyleg p�nzt tett bele valaki. A bank�k tetej�n egy bor�t�k volt elhelyezve. Vigy�zva, nehogy elt�pjem, kibontottam. Egy szerz�d�s volt benne, miszerint Robert – az alv� fick� – valami Puma terve alapj�n ellopja egy csom� embert�l a vagyon�t, – k�zt�k Jacke-t�l is - majd kettej�k k�z�tt elfelezik a p�nzt. Megmutattam Jacknek a levelet, aki felolvasta a t�bbieknek, mire �k el�ld�zt�k Robertet. Pum�r�l �k se tudt�k, kicsoda.

Ezek ut�n a t�bbs�g nem akarta, hogy t�vozzak. S�t! Kitan�tottak a b�n�z�s mesters�g�re. Belek�stoltam a hekkerked�sbe, az okirat-hamis�t�sba, a tolvajl�sba, a csemp�sz�sbe �s m�g sok minden m�sba. Tizenh�rom �ves koromra m�r az alvil�g tiszteletbeli tagj�v� v�ltam. Sz�mos rabl�st �n terveltem ki �s hajtattam v�gre.

Ugyanebben az �vben Jack k�zelebb ker�lt hozz�m, mint legjobb bar�t. Lelkileg �s… fizikailag is. Vele �jra boldog voltam. Nagyon szerett�k egym�st a h�t �v kork�l�nbs�g ellen�re is.

De ez a boldogs�g csak k�t �vig tartott – s�t�t�lt el Vanessa arca –, ugyanis az okirat-hamis�t�nkat, vagyis Johannt, elkapt�k a rend�r�k, �s mivel kev�s ilyen tehets�ges, j� bar�tot tal�lni, k�teless�g�nknek �rezt�k megsz�ktetni �t. A terv egyszer� volt: a hekker�nk leb�n�tja a b�rt�n biztons�gi rendszer�t, mi ez alatt besurranunk Johann cell�j�hoz, �s kiszabad�tjuk.

Ez siker�lt is. Jack �s �n ment�nk Johann�rt, �m mikor a sitt udvar�ban voltunk, egy �r megl�tott minket. Leadott egy l�v�st, amivel hasba tal�lta Jacket, majd indult kiengedni a v�rebeket. Nekem �pp csak annyi id�m maradt, hogy elb�cs�zhassak szerelmemt�l. M�g utolj�ra megcs�kolt �s megk�rt, mindig a boldogs�gra t�rekedjek, okozza azt ak�r egy fi�, ak�r egy finom vacsora. Ezut�n mennem kellett. A b�rt�n fal�n �lve n�ztem v�gig, ahogy sz�tt�pik Jacket azok a rohadt kuty�k… - mondta er�tlen�l a l�ny. Ez az eml�k m�g sz�lei hal�l�n�l is jobban f�jt neki. Ezt sohasem siker�lt megem�sztenie.

- A gimn�ziumodba Robert seg�ts�g�vel ker�ltem, – folytatta Vanessa – � ugyanis m�r �vek �ta pr�b�lkozik bossz�t �llni, ami�rt egykor lebuktattam. Legut�bb egy k�met k�ld�tt ide, aki a bizalmamba f�rk�z�tt, majd mindenr�l besz�molt Robertnek. � k�ld�tt egy levelet az iskol�dnak, amiben valami olyasmi �llhatott, nemsok�ra a k�rny�kre k�lt�z�m az ap�mmal, addig ebben a hotelben lakunk, �s hogy jelentkezem tanul�nak. Mindez �gy der�lt ki, ny�ron megtal�ltam az iskol�t�l a visszajelz�st, amit az �rul� sz�nd�kosan hagyott ott – fejezte be mondanival�j�t Vanessa.

Tom fej�ben csak �gy kavarogtak a gondolatok �s k�rd�sek. Ez a l�ny b�n�z� lenne? De hisz�olyan v�dtelennek t�nik… B�r a bar�tj�val, Andreas-szal is cs�ny�n elb�nt.

A fi� r�j�tt, Vanessa csak k�v�lr�l l�tszik t�r�kenynek, akit �vni kell, nehogy elt�rj�n, mert bel�lr�l egy farkas, aki a saj�t t�rv�nyei szerint �l. �s ha megs�rted a szab�lyait, jaj neked…

Tudta, ha valamit elsz�r, esetleg el�rulja az �j di�k titk�t, nem keveset fog szenvedni, �gy csak abban rem�nykedhetett, megsz�nja �t Vanessa, �s hossz� bar�ts�g ut�n tal�n t�bb is lehet k�zt�k. M�ris tisztelte Jacket, ami�rt siker�lt megszel�d�tenie a l�nyt.

- K�rdezz b�tran – k�rte Vanessa a fi�t, amit � teljes�tett is:

- Mi�rt j� annak a Robertnek, ha iskol�ba j�rsz, azon k�v�l, hogy lefoglal vele?

- Azt rem�lte, �gy siker�l lebuktatnia a rend�r�k el�tt. Csak �pp azt nem tudta, miut�n elsz�ktem az otthonb�l elt�ntnek nyilv�n�tottak, �gy csup�n egy hamis szem�lyire volt sz�ks�gem.

- �s mi k�ze mindennek a szememhez?

- Csak annyi, hogy pontosan olyan, mint Jack� - v�laszolta Vanessa halkan. – Ugyanilyen gy�ny�r� barna szemei voltak neki is. �s mikor belen�zek, olyan, mintha Jack t�rt volna vissza. M�g a hangod is hasonl�t az �v�j�re – futott �t a l�ny arc�n egy halv�ny mosoly, ami ism�t csak melegs�ggel �s rem�nnyel t�lt�tte el Tomot. Tal�n nem is olyan lehetetlen ez az eg�sz. Hisz� ahogy eln�zi Vaness�t, val�ban teljes sz�v�kb�l szerett�k egym�st Jackel. �s � nagyon hasonl�t r�! Teh�t m�gis csak tud hatni a l�nyra, f�leg mivel – ezt Vanessa m�g nem tudhatta a fi�r�l – Tom is az ital �s a l�nyok h�ve, vagyis a bels� tulajdons�gaik is egyeznek.

- Ha ennyire eml�keztetlek r�… akkor mi�rt nem… Johann, kimenn�l? – n�zett le a fi� a vigyorg� f�rfira.

- Ha ragaszkodsz hozz�... De �gyse fog siker�lni. �n is pr�b�lkoztam vele. H�napokig fel volt dagadva ut�na az arcom – k�z�lte, majd t�vozott a szob�b�l, magukra hagyva a k�t fiatalt.

- Sz�val – folytatta Tom -, ha ennyire eml�keztetlek Jackre… Mi�rt nem j�rsz velem? – k�rdezte rem�nykedve.

- T�l sokat k�rsz t�lem. �n nagyom szeretem Jacket, �s nagyon j� lenne, ha mi �sszej�nn�nk, de nem lehet. F�lek… - mondta, �s az ablakhoz ment – F�lek, hogy t�ged is elvesz�ten�lek. M�g semmit�l sem rettegtem �gy, mert m�g egy hal�lt… m�r nem �ln�k t�l.

- Biztos van valami megold�s… - s�gta a l�ny f�l�be Tom, mik�zben gyeng�den �tkarolta a derek�t. A fi� �gy gondolta, innent�l m�r k�nny� dolga lesz, hiszen a l�ny azt mondta, sz�vesen j�rna vele.

- Nem, nincs – ellenkezett Vanessa, �s levette mag�r�l a fi� kez�t. – Ostobas�g lenne valami olyasmibe belev�gni, amir�l tudjuk, rossz v�ge lesz.

- �s ha otthagyn�m az egy�ttest? Ha mind a ketten �j �letet kezden�nk? – k�rdezte Tom remeg� hangon. Nem akarta elvesz�teni a l�nyt. M�g sosem �rzett ehhez hasonl�t, �gy nem is tudott mit kezdeni vele. Legsz�vesebben kirohant volna a vil�gb�l, de csak ha a vil�g v�g�n Vanessa v�rja.

- Akit egyszer megismer a vil�g, azt legal�bb a fele soha t�bb� nem fogja elfelejteni. Egy�bk�nt se hagyhatod cserben az egy�ttes t�bbi tagj�t. �s �n sem a bar�taimat.

- Ne hagyj el! K�rlek… - s�gta elcsukl� hanggal a fi�, mire Vanessa fel� fordult. M�r nyitotta a sz�j�t, hogy elk�ldje, �m ekkor Tom v�ratlanul megcs�kolta. A l�ny el�sz�r nem tudott mit tenni, mivel pont olyan volt, mintha Jack cs�koln�. S�t! Tal�n m�g jobb…

P�r tized m�sodperc eltelt�vel azonban �szbekapott. Ell�kte mag�t�l Tomot, aki ezt felfogva minden rem�ny�t elvesztette.

- Menj innen – k�rte Vanessa er�tlen�l. Gyeng�nek �s f�radtnak t�nt, �m hat�rozottan sz�lt. A fi� m�gis azt hitte, �sszeesik. De nem t�rt�nt semmi se. �s neki mennie kellett.

- Szeretlek – s�gta �szint�n Tom, majd mag�ra hagyta a l�nyt.

- Van s�r… - l�pett be a szob�ba Johann, mikor megpillantotta a kis asztaln�l komoran �l� l�nyt, aki egy ottfelejtett baseball sapk�val j�tszadozott. – Mi t�rt�nt? – k�rdezte tapintatosan a f�rfi, de Vanessa tov�bbra is csak Tom sapk�j�val foglalkozott. Johann ebb�l m�r tudta, az a legjobb, ha mag�ra hagyja a l�nyt.

- Szeretem �t – suttogta Vanessa, mire Johann becsukta az ajt�t, majd le�lt a l�nnyal szembe.

- Mi t�rt�nt? – ism�telte a f�rfi. M�g sohasem l�tta Vaness�t ilyen �llapotban. A szemeit kis�rta (nem gondolta volna, a l�ny tud k�nnyeket hullatni), a sz�ja v�rzett a sok harapd�l�st�l. De m�g �gy is gy�ny�r� volt…

- Elmondtam… Elmondtam neki, mi�rt… mi�rt nem lehet�nk egy�tt. Hogy � h�res… �n meg csak egy b�n�z� vagyok. Persze ellenkezett. Erre… el akartam k�ldeni, de… megcs�kolt. M�g… M�g Jackn�l is jobban… - mes�lte zokogva.

- Te mit tett�l? Viszonoztad?

- Nem… Ell�ktem magamt�l. � pedig… szerelmet vallott, �s… elment… - mondta suttogva, majd f�jdalmasan felki�ltott: - Azt sem �rtem, hogy tudom szeretni! Hisz�… Hisz� �gy n�z ki, mint egy l�ny! – borult s�rva az asztalra. Johann vigasztalva megsimogatta a fej�t.

- Mi�rt vagyok �n b�n�z�? Mi�rt nem lehetek �n is csak h�tk�znapi ember? Sokkal k�nnyebb lenne… Ha nem �lik meg a sz�leimet… Akkor nem k�ld�m a hal�lba Jacket… Akkor most nem szenvedne miatta Tom… - zokogta keservesen Vanessa.

- Tudod, mit mondana most Jack?

- Mit? – k�rdezett vissza rem�ny�t vesztve a l�ny.

- Azt mondan�: biztosan meg van az oka, ami�rt �gy alakult. �s biztosan lesz m�g jobb is. Mert… Mert ez �gy nem v�gz�dhet. Mert te jobbat �rdemelsz enn�l. Ezerszer jobbat… - felelte Johann, majd mag�ra hagyta Vaness�t, aki f�l �ra eltelt�vel m�r teljesen r�szegen d�dolgatott az �gy�n fekve (m�g �gy, k�bultan is rettent� j� hangja volt, amit az �desanyj�t�l �r�k�lt).

Aki csak ismerte, mind azt hitte a l�nyr�l, b�rkin�l jobban b�rja az italt, de ez t�veszme volt. Az igazs�g az, Vanessa m�r egy �veg s�r ut�n elvesztette a j�zans�g�t. A pletyka �gy kapott sz�rnyra, hogy mikor senki se l�tta, ki�nt�tte pohara tartalm�t. De egy�bk�nt se volt felt�n�, ha ber�gott, ugyanis teljesen �gy viselkedett, mint �ber �llapotban, csak �pp az esze helyett a v�gyaira hallgatott, �s k�s�bb mindenre eml�kezett.

Nesztelen�l kiny�lt az ajt�, mire Vanessa gyorsan odakapta a fej�t. Csak egy r�sen n�zett be az ismeretlen, majd amint megl�tta, a l�ny m�g �bren van, r�gt�n be is csukta, �m Vanessa azonnal tudta, ki az. Kisietett a foly�s�ra, ahol Tom csukl�ja ut�n kapott, aki szomor�an n�zett vissza r�. Az � szemei is v�r�sl�ttek a s�r�st�l, de tal�n a fi�t m�g jobban megviselte az eset, hiszen sohasem tal�lta el m�g �mor nyila, �s azt hitte, ez soha nem is fog megt�rt�nni. De t�vedett…

Vanessa, mivel r�szeg volt, az �szt�nei szerint cselekedett. Megcs�kolta a fi�t, aki, b�r nem �rtette a helyzetet, de viszonozta. Kis id� eltelt�vel m�r mindketten csak a szerelemnek �ltek…