-         Egy Bacardit! - léptem oda a pulthoz.

Igaz, Ashley nélkül jöttünk be, mert tudod, kifog rávárni. Képes elhúzni órákig a parkolást. Mondjuk ha ő nem akar bulizni, tőlem poshadhat a kocsiban. Nélküle is lehet bulizni. Annyira nem nőtt a szívemhez.  Csak azért van velünk mert Linda unokatesója, és egy barátja sincs. Nem is csodálom. A csaj néha elviselhetetlen Olyanokat mond amik egyáltalán nem vicces de ő annak érzi. Folytonosan panaszkodik, hogy 19 éves létére nincs pasija. Egy volt, az is csak 14 éves korában. Nem csoda szegény csaj iszonyat ronda, szemüveges, összevan nőve a szemöldöke, nemhogy szedetné. Dagadt, és ráadásul beképzelt, még jóó lenne ha lenne neki mire. De hát nincs. Folytonosan félek tőle hogy a hülye seggrázogatástól egyszer majd szétesik. Ő baja..

-         Azonnal hozom- felelte a pincér majd eltűnt

Érdekes… az egész klubban egy helyes pasit sem szúrtam ki.
Mondjuk ha bebaszok nem igazán fogom  figyelni a külsőt de ez nem számit.

-         Nicole nem láttad Ashleyt? - jött oda órák múlva Linda

Nem tudom hol tarthattam de pár kör pia már biztosan bennem volt. Jól éreztem magam. Leálltam idegen hapsikkal táncolni…

-         Miért tőlem kérdezed?

-         Áááh Nic te mennyi piát ittál - húzogatta előttem kezét

-         Keveset!

-         Na gyere húzunk haza bébibogyóóó!

-         Jóó majd este ütközünk!

Ezek szerint Linda sem volt valami beszámítható. Vígan nevetgéltünk Párizs hideg utcáin. Már jóval elmúl hatott éjfél, így az egész negyed tök üres volt. Néha néha elbotlottunk a saját lábunkban vagy netalántán a padkában, amin sikeresen sokat röhögtünk.

Örömmel kiáltoztam abszulut marhaságokat. Szegény emberek akik aludtak nem hiszem hogy nagyon örültek neki.

-         Itt vagyunk hukk - mondta Linda a bejárati ajtón előtt

-         Látom … akkor majd holnap találkozunk szija - léptem be az ajtón

Bent hatalmas sötétség uralkodott. Gondolom nővérkém vagy itthon van, vagy ha nem, hazatalál ő egyedül is.

Amilyen óvatosan csak tudtam próbáltam felosonni a szobámba. Több-kevesebb sikerrel. A lépcső közepén megbotlottam, és avval a lendülettel le is zúgtam.

-         Kicsim jól vagy?

-         Mii ááh nem!

-         Mi történt!

-         Leestem

-         Azonnal hívom az ügyeletet.

-         Neem nem kell!

-         De!

Anya elvonult telefonálni, míg én a felállással próbálkoztam. Valószínűleg a pia hatása miatt nem tudtam felállni

-         Azonnal jönnek- lépett be az előszobába anya

Így is lett, perceken belül hangos ajtó csapódásra lettünk figyelmesek. Megjött az orvos.
Csengetett mire anya ki is sietett. Én még mindig a földön fetrengtem. Igaz már egy kicsit józanabban de még nem voltam teljesen tiszta.

Az orvos oda állt elém és csak nézett.

-         Mondja minek is jött maga - nyüszögtem

-         Ja bocsánat!

Megvizsgált tetőtől talpig mire rájött hogy valószínű eltört a kezem.

Rárakott valami géz szerűt meg egy fáslit miután bekente krémmel.

-         Holnap jöjjenek be a korházba, ott majd kap egy gipszet is! Sok sikert viszlát- köszönt el

-         Viszlát!

Én továbbra is a földön ültem. Túlságosan lusta voltam mindenhez. Ha anya nem szól hogy menjek fel a szobámba valószínű el is alszom. Hát ja ez vagyok én.
Lassan felvánszorogtam a szobámba és ledőltem az ágyba

-         Ááu basszameg - fogtam meg a kezem mert ráestem immár másodjára

Majd mély álomba merültem.
Reggel iszonyatos kéz és fejfájásra ébredtem. A tegnapi napra jóformán nem is emlékeztem. Csak néztem hogy vajon miért is van bekötve a kezem.

-         Anyaaaa - ordítottam, ő pedig ijedten kapkodta lábait fel a lépcsőn

-         Mi a baj kincsem?- - nyitott be

-         Mi a faszért van bekötve a kezem?

-         Mert…

-         Ááh inkább ne mond, megfájdult a fejem

Újból bedőltem a párnák közé, és amennyire tudtam fülemet befogtam.

-         itt a gyógyszer- rakta le Anda az éjjeli szekrényemre a bogyókat

-         Kössz,… életet mentettél, vettem el az ágyam alól az ásványvizet majd gyorsan bevette a gyógyszert.

Még mindig ugyanúgy fájt a fejem, de egyszer csak elmúlik….
Megint álomba merültem. Elég különös álmom volt:
* 1 férfi és egy nő sétált az utcán mögöttük két 18 éves belli fiú.
Az emberek akik mellett elmentek mind illedelmesen köszöntek neki. Olyan, volt mintha féltek volna tőlük.
Egy ház mögül előjött egy kopasz manus. A hölgy felé futott, és szorosan egy kést szegezett a nyakához. Perceken belül a nő már holtan feküdt férje karjaiban. A homályból előttünk két lány. Sírva rogytak a földre. Valószínűleg az anyjukat vesztették el. Ekkor a két fiúbiztatóan kezdte őket vigasztalni az egyik így szólt:*

-         Nicikéém mennünk kéne a korházba

-         Mi? Ki? Kit? Mit? Kivel? Mivel? Mikor? Hogyan? Miért?

-         Hööh baj van kiscsaj? - jött be anda - Vagy a korházba még agytumor eltávolításra is kell mennünk!

-         Kurva vicces vagy KAC-KAC

-         Tudom.. én vagyok a világ legokosabb leh…

-         Az egózást mos hagyd abba!

-         Héé én nem is egóztam!

-         Mert nem drága nővérem Te SOHA!

Andát otthagyva hagytam el a szobámat. Megfürödtem, sminkeltem, uj ruhát dobtam magamra, és már indulásra készen álltam. A fejfájásom már elmúlt de a kezem ugyanúgy fáj.
Anyu beindította a kocsit, kiált a garázsból és már mentünk is a korházba.

-         Kincsem még mindig haragszol- kérdezte félve anya

-         Figyelj.. - az elején nagyon dühös voltam, te is tudod hogy Anda jobban kimutatja az érzéseit, és ő talán jobban is szeret téged. Evvel most nem azt akarom mondani hogy én nem szeretlek eléggé. Csak ezt még mindig nem értem miért mentél el szó nélkül. De tudnod kell én már rég megbocsátottam neked, amióta hazajöttél. És azért nem mondtam el, mert tök jó volt hogy amit mondok megcsinálod. És bármit is csinálsz már meddig is mész el te mindig az anyám maradsz, és mindig is szeretni foglak!