40. rész: Hiányoztatok! Bill újra mosolyog


Otthon Simonanak segítettünk takarítani, majd elmentünk sétálni. Kivételesen Hoztuk magunkkal Scottyt is.
Hihetetlen, hogy mennyire tud ez a kutya szeretni. Hazafelé csönd uralkodott. Esztivel természetesen egyre gondoltunk.
Hiányoznak a fiúk...ám ekkor Esztinek támadt egy ötlete:
- Hívjuk fel őket! Hiányzik a kicsim.- Eszti szomorúan
- Nem hiszem el, hogy egyre gondoltunk- Kaptam elő mosolyogva a telefonom. Hála istennek nem zavartuk őket "annyira". Szóval beszélgettünk.Jó volt őket hallani. Kicsit jobb kedvünk lett. De mikor megláttuk Simonet, ez elillant. Elköszöntünk a fiúktól, és leraktuk...
... Ugyanis levelünk jött Franciaországból :-@  Fúú, de utálom én azt az országot.
- Kimerjem bontani?- Én
- Hát...inkább, ha Billék is itt lesznek.- Eszti
- Oké- ÉN
Innentől jött a vacsi, az ágyazás, a TV nézés, és az alvás. Az utóbbi egy kicsit nehezen ment, hiszen nincs itt velem Bill. Valahogy mégis összejött.
Másnap kilenckor keltünk. Reggeli, mosakodás, smink, öltözés, és irány a suli.
Egy testőr kisért el minket.Saki nagyon jófej.
Furán néztek minket a suliban.De az igazgató kedves volt. Az utolsó kérdés ez volt:
- És van valami közük a művészethez?- Igazgató
- Én énekelek- Én
- Hát...öhm...- Eszti nem sokat tudott mondani...
- Eszti az olyanoknak, mint én, szeretne a menedzsere lenni.- Én
- Értem. Nos hát akkor üdvözlöm önöket a Kurfürst - Joachim - Friedrich - Gymnasium-ban. A tanízás Szeptember harmadikától veszi kezdetét.
- Rendben, köszönjük. Viszont látásra- Eszti
Kimentünk, és én elnevettem magam... Eszti kérdezte, hogy min, de nem nagyon tudtam válaszolni.
- Avass már be légyszives, hogy min röhögsz!- Eszti
- Cs-csa-csak azon, hogy egyszer sem hallotttalak még ilyen udariasnak... - Én és továb röhögtem

Innen egyenest a stúdióba vettük magunkat. Épp csak a z utolsó simításokat fejeztük be. Később énekeltem egy kicsit, és hazafelé menet pedig ismét megpróbáltuk felhívni őket. Nem sok sikerrel. mind a két Kaulitz kinyomta... Nah mindeggy, már nem kell sokat aludni...
Este se csináltunk olyan sok mindent. Scottyval játszottunk, és msn-eztünk.(Mindezt felváltva.)
Vandi mesélte nekem msn-em, hogy összeszedte a bandát, és útra készen állnak.
Utolsó két nap baromi lassan telt.Kínunkban már indent csináltunk. Bejártam az egész lakást, és ha valami rendellenesség volt, azt rendberaktam.(Közben beszéltem egyetlen szerelmemmel, és bátyókámmal is)
Utolsó éjjel Billel sms-eztem. Hogy milyen jó lesz megint együtt aludni, hogy érezhetjük egymást.Meg ehhez hasonlók.Másnap délben lesznek itt.vagyis a stúdióban.hagytunk a számítógép asztalon nekik egy cetlit. Ez áll rajta:

"Remélem tetszik. 1 egész éjen át terveztük. Puszi!
     xxx  J és E  xxx"

Amit sikeresen meg is találtak. Rohantak is hazafelé. Egymás nyakába borultunk. Meg is könnyeztem egy kicsit. Bátyámat is jó volt látni.
- Végre itthon! De csajok! A stúdió eszméletlen jól néz ki!- Tom
- Ez Julcsi érdeme...- Eszti
- Nem igaz, mert rendgeteget segített Eszti is- Én
- Mi is hoztunk ám nektek ajándékokat!- Tom
- Ide vele!- Dörzsölte össze tenyerér Eszti
2-2 bazi nagy szatyrot adtak át nekkünk. Tele csokikkal, ruhákkal, kiegészítókket, parfümökkel, és kozmetikumokkal. Hehe kaptam 5 különböző szempillaspirált....(ez a kedvencem)

Simone, és Gordon is kapott bőven ajándékokat.De nem stimmelt valami... Bill és Tom letörtek voltak.

- öhm Simone! Nem lene baj, ha elrabolnám egy kicsit a fiúkat?- Én
- Nem, persze menjetek csak!- Simone- És köszönöm kicsikéim! Nagyon szépeket hoztatok!
- Nincs mit!- Bill, Tom
 Jött Eszti is. Bementünk Bill szobájába.
- Fiúk látom, hogy valami baj van. Mi az?- Én
- Az összes idióta riporter. Kiforgatta a szavankat.Hajszálon múlt, hogy ne ordítsam el magam.- Tom
- Engem meg folytona a kozmetikumaimról,és a kiegészítőimről kérdeztek.Ez nem én vagyok!- Bill kezébe temette arcát.
- Van egy ötletem...- ÉN és a fürdőszobába rohantam, majd visszajöttem két vizesnek tűnő vattával.
- Csukd be a szemed!- Én
- De...-Bill
- bízz bennem.- és bacsukta a szemét. Finoman leszedtem Billről a sminket.Rég láttam így.Szeretem smink nélkül látni.
- Kinyithatod! Hol egy tükör?- Én
- Ott- Mutatott egy pontra
- Nézz a tükörbe! Mit látsz?- Én
Magamat- Bill
- Pontosan! És én pont ezt szeretem. Nem abba a Billbe, akit a sajtó szétszedett.
- Köszönöm. Segített. Megnyugodtam.- Bill ölelt át, majd kaptam egy finom csókot.

Végre mindenki mosolygott a házban. És ez boldogsággal töltött el.