Adrienne mit sem sejtve fek�dt a kanap�j�n. Ahogy ott fek�dt, egy kiter�tett tigrissz�nyegre eml�keztetett. N�ha-n�ha belepillantott abba a m�sorba, amit p�r perce m�g n�zett. Felemelte a fej�t, �s tekintet�t a polcon elhelyezked� �r�ra emelte. Kis lapocsk�i b�szk�n hirdett�k: 08:53. Egy f�radt, de m�gis izgatott s�hajjal nyugt�zta, hogy el�g lesz f�l t�zkor indulnia a fi�khoz. Egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n, szemeit lassan behunyta, �s �tengedte mag�t az ejt�z�s var�zs�nak. Ezt az idilli k�pet a telefon hangos, f�ls�rt� zaja t�rte meg. J�p�r csenget�sbe telt, mire Adrienne konstat�lta, hogy az � telefonja cs�r�g. Lassan fel�lt, majd egy kiad�s ny�jt�zkod�s �s �s�t�s ut�n felvette a kagyl�t.

- Hall�, tess�k. – sz�lt bele kicsit �lmos hangon.

- Szia… Charlotte… Charlie… figyelj… - habogott Bill a vonal m�sik v�g�n.

- Ki az?

- Jaj, ne haragudj, Bill vagyok. Eml�k…eml�kszel r�m?

- �hm… te vagy a fekete herceg? – ahogy kimondta, egy kicsit elsz�gyellte mag�t, pedig val�j�ban nem is �gy gondolta, ahogy hangzott. Erre Bill csak zavartan felnevetett.

- Igen, �n vagyok… figyelj…

- Bill, nyugodj meg. Vegy�l p�r m�ly leveg�t, �s pr�b�ld meg nyugodtan v�gigmondani.

- OK. – majd p�r m�sodperc hallgat�s ut�n elkezdte. – Nagy bajban vagyunk. Tom eszm�letlen. A ment�ket kih�vtuk, de nem fognak id�ben ki�rni. Te hamarabb itt leszel. K�rlek, seg�ts…

- Figyelj r�m. Arra v�laszolj, ami k�rdezek.

- Rendben.

- Mi t�rt�nt?

- Gustav nyakon �nt�tte egy poh�r hideg v�zzel, azt�n arra panaszkodott, hogy f�j a sz�ve, nem kap leveg�t. Alig van pulzusa, �s nem l�legzik.

- �s ti mit csin�ltok?

- Georg p�nikol, Gustav telefon�l, �n pedig itt vagyok Tom mellett, �s pr�b�lok rajta seg�teni, de nem akar siker�lni. �risten! Nincs pulzusa! – �v�lt fel ijedten Bill.

- �rtesz a sz�vmassz�zshoz?

- H���t… nem tudom.

- Most tudod, vagy nem? Olyan nincs, hogy nem tudom.

- Tudom, de nem merem, f�lek, csak �rtok vele Tomnak, �s…

- Nem �rtasz vele, az �lete m�lik rajta, gyer�nk! Csin�ld!

- M�r csin�lom.

- J�. De csak addig, m�g nem kezd el dobogni a sz�ve. Ut�na kezdd sz�jon �t l�legeztetni.

- Meglesz.

- Nyugodj meg. Tomnak nem lesz semmi baja.

- K�sz�n�m. Nincs mit. Most leteszem, �s rohanok hozz�tok. Sietek. Ha b�rmi van, h�vj. Oh, most jut eszembe, nem is tudom a c�met.

- A st�di� felett van. Tudod, hol van a st�di�?

- Igen, k�szi. Meg fogom tal�lni.

- Biztos ne menjen �rted Gustav?

- Nem kell, k�szi, az ilyenekben j�rtas vagyok. 10 perc, �s ott vagyok.

- J�. M�g egyszer k�sz�n�m.

- Ne k�sz�ndd. – �s meg sem v�rva Bill v�lasz�t, letette a telefont, �s indult Tomhoz.

Pontosan 10 perc m�lva:

- Georg, l�gy sz�ves nyisd ki az ajt�t, Charlotte az! – kiab�lt ki Bill.

- Oh, Char, de j�, hogy itt vagy, gyere gyorsan! – hallatszott be Georg hanga a szob�ba, ahol Bill kuksolt.

- Itt vagyok, Bill, hogy vagy? – rohant oda Adrienne Billhez. Let�rdelt Tom mell�, �s megsimogatta Bill v�ll�t.

- Nem j�l. De Tom m�g rosszabbul.

- Mit mondtak, mikor j�n a ment�?

- B�rmelyik pillanatban itt lehet.

- Hidd el, minden rendbe fog j�nni. Nem lesz baj.

- Mit�l vagy te ilyen biztos magadban? – most el�sz�r emelte a l�nyra r�m�lt tekintet�t.

- Id�ig m�sod�ll�sban n�v�rkedtem. M�sr�szt p�r �ve az eg�sz �letem megv�ltozott. A n�v�remmel laktunk egy lak�sban, egyszer�en im�dtuk egym�st. Egy nap, mikor haza�rt�nk egy bulib�l, kit�rt a cip�je sarka. – a l�ny szemei elf�tyolosodtak, �pphogy nem s�rta el mag�t. – A fej�hez kapott, majd lerogyott a f�ldre holtan. Agyv�rz�st kapott. Ott halt meg a karjaimban. P�r nap m�lva anya �ngyilkos lett, apa pedig lel�pett. N�ha m�g ma is �lmodom arr�l az est�r�l… - hangja remegve elcsuklott, majd lehajtotta a fej�t. Bill egy ideig meredten n�zte a l�nyt, majd halkan, bizonytalanul sz�lt hozz�.

- Ne hib�ztasd magad. Nem tehetsz r�la. – lassan felemelte Adrienne fej�t, �s egy hihetetlen�l puha cs�kot nyomott a sz�j�ra. Adrienne belekapaszkodott a fi� csupasz v�ll�ba, majd a p�r pillanatig tart� cs�k ut�n az ugyancsak meztelen mellkas�ba f�rta a fej�t.

- Hinned kell, Bill. Higgy nekem, minden j� lesz.

- Hiszek neked. – egy kicsit szor�tott az �lel�s�n, hogy m�g jobban a k�zel�ben �rezhesse a l�nyt. Adrienne volt az, akinek el�bb jutott esz�be, hogy Tom is itt van a szob�ban, ez�rt gyorsan kib�jt Bill �lel�s�b�l.

- Itt valami nem stimmel. Tom sz�ve gyeng�n dobog, de nem l�legzik. A ment� sem siet.

- Pedig elmondtuk, mi t�rt�nt.

- Tal�n nem is az �ll a dolog m�g�tt, mint amit mi hisz�nk. – a l�ny gyan�san v�gigm�rte Tomot, majd kifutott a szob�b�l. P�r perc m�lva visszaj�tt, kez�ben egy kanna v�zzel.

- Csak nem �nt�d le megint hideg v�zzel?

- Nem, ilyen eszembe sem jutott. Ez t�zforr�. – �s k�ny�rtelen�l r�bor�totta Tomra.

- ������h, de �get! – ugrott fel Tom, �s kirohant a zuhanyz�ba, majd �gy ahogy volt, be�llt a hideg v�z al�.

- Ez… ez… ez… nem is… - mutogatott �rtetlen�l Bill Tom ir�ny�ba.

- Nem, Bill, nem.

- �n komolyan azt hittem, hogy…

- Na �n lel�ptem. – �llt fel Adrienne, felt�pte a bej�rati ajt�t, �s kiviharzott a lak�sb�l. Szemei csak �gy szikr�ztak a d�ht�l, arca is v�rpiros, n�hol lila sz�nekre v�ltott. Becsapva �rezte mag�t, joggal.

- H�, Char, �s a mel�, hogy a test�r�nk legy�l? – �v�lt�tt ut�na Georg.

- FELMONDOK! – ki�ltott h�tra Adrienne a v�lla felett, bele sem gondolva abba, mit is mondott.

- Ezt j�l megsz�vtuk, haver, ugye tudod.

- Ugyan Georg… - legyintett Bill. – Mi�rt?

- Ha ezt David megtudja…

- Akkor azt hiszem, fel k�ne h�vnunk.

- Ja. – b�lintott kifejez�stelen arccal Georg.

- Amit �gy �rzem, nekem kell lebonyol�tanom. – folytatta les�jt�an Bill, mivel l�tta, hogy Georgot hidegen hagyja a dolog.

- OK. Na �n mentem.

- David Jost, tess�k. – sz�lt bele a talafonba David.

- �hm… szia David, Bill vagyok… �hm… van egy kis gond…