Anda felállt az asztaltól, és fel ment a szobájába.
Már étem mi volt a baja, és nem is hibáztatom azért hogy nem bocsátott meg anyának, ő tényleg nagyon megijedt.

-         Nic mond hogy egyszer megfog bocsátani

-         Megfog nyugi! Csak idő kell neki..

Minden ment a békés kerékvágásba egyenesen egy meleg júliusi napig…
Ugyan olyan napost  délután volt mint eddig, de ezt már a nyáron megszokhattuk.
Anya dolgozott, én pedig Andával kártyáztam. Igazságtalanság.. mindig én vesztettem!
Az ajtó kicsapódott, és anya állt meg a a nappali kellős közepén

-         Hazajöttem!

-         Látjuk!

-         Nicole, Anda szeretnék nektek bemutatni valakit.
Lehet hogy nektek korainak fog tűnni, és lehet nem értitek majd meg. De most leszögezem nem tehettek ellene semmit.
Hagy mutassam be David Jost, a barátomat!

Egy középmagas barna hajú, barna szemű borostás körübelül 30 éves férfi jött elő az ajtó mögül.
Bennem megfagyott a vér. Ijedten bámultam hol anyára hol a pasira.

-         A haverod?- nyögtem ki

-         A pasim!

-         Mii?- háborodott fel Anda -  Te nem vagy normális!

-         Miaz hogy én nem vagyok normális, apátok közel 13 évvel ezelőtt ment el, nekem is jogom van a döntéshez. Tovább kell lépnem, nem akarom úgy leélni az életem, hogy özvegy vagyok. Magányos és nincs senkim. Megtaláltam azt a pasit, akiben megbízom, és szeretem. Ráadásul még helyes is- mosolygott
És én megmondtam ha tetszik ha nem mi járunk

-         De itt vagyunk neked mi!

-         Vagyis Nicole?  Hmm ő igen de te még mindig nem bocsátottál meg nekem- nézett szúrósan

-         Biztos lehetsz benne… most már soha többé nem is fogok- tört ki a sírás Andából majd a fölre rogyott
Szorosan magamhoz öleltem, és simogatni kezdtem a hátát. Azaz érzés, ami benne kavargott kezdett átszállni belém is. A harag, a gyűlölet, a csalódás, és a fájdalom.. még sorolhatnám de akkor még pár évezredig itt ülnék.

-         Anya…. Menny el! Hagyj magunkra és vidd a csodás Angol pasidat

-         Honnan tudtad?

-         Istenem… a nevéből

-         Amúgy német!

-         Ki nem szarja le vagy tudod mit maradjatok és üssétek el a nyálas dumáitokkal az időt, mi elmegyünk!- húztam föl a földről magma után Andát.
Kitéptem az ajtót, és gyors léptekkel menekültünk otthonról.
Nem közel sőt ismeretlen helyen álltunk csak meg. Leültünk egy padra. Anda már nem sírt de még mindig éreztem az az érzést amit közel 2 órája.
Nem értem hogy lehet valaki ekkora… és még ő kesergett hogy bocsásson meg neki. Anda majdnem mindig igazat mond, ha azt mondja nem bocsát meg az úgyis vagy. De látom anyu nem ismeri eléggé. Avval a hülye pasassal töltötte az időt nem velünk. Úgy látszik nem is ismer.

                   ********

-         Szerinted nagyon haragudnak- kérdezte Anya Davidtől

-         Hát… mit ne mondjak ez a két csaj elég nagy hisztit levágott itt.

-         Oda a vacsi - lógatta az orrát anya

-         De mi itt vagyunk, és szerintem a srácok is itt lesznek!

Forró csókba törtek ki majd David ledöntötte anyát a széles kanapéra
Ám ezt az “idill” pillanatot a csengő zavarta meg. Az ajtóban pedig ki más mint Bill, Tom, Gustav és Georg állt.
A hét ember betessékelte a srácokat a házba. Mondhatni nem is kelet őket beengedni jöttek ők maguktól. Anya kapott mindenkitől 1-1 puszit, majd leültek kajálni..

-         Na és hol az a 2 csinos csaj!- kérdezte izgatottan Tom

-         Toom!- szólt rá David

-         Mivaa te mondtad h lesz itt két bige!

David feje egyre inkább vörösödött és vörösödött. Akár egy paradicsom.

-         Jaa igen, a lányaim! Csak elmentek itthonról?

-         Miééért?- vágott szomorú fogát Tom (atyaég XD)

-         Mert…. Egy kisebb vitába keveredtünk. Nem akarják hogy David velem legyen!

-         Majd én megmutatom nekik hogy David jó ember és fogadják el- vigyorgott Tom

-         Egy kiadós dugással?- szürcsölte tovább levesét Bill

Anya fulladó görcsöt szimulált hogy azért *mégiscsakkajavanaddigpofabe* nézéssel nézett a fiukra akik csak mosolyogtak mint a tejbe tök.

Miután mindenki megette az elé kirakott ételt, és az Ikrek a repetájukat is befalták, mint akik jól végezték dolgukat levágódtak a kanapé elé és nézni kezdték a tv-t.

-         Jaaj istenem mire jó a hírnév? Arra h ilyenek legyenek?

-         Halottuk- ordított ki Georg

-         Georgi befognád lemaradtam miattad a legjobb részről!- kelt ki magából Tom

-         Amikor a pasi megdugja a csajt, az már több ezerszer láttad- röhögött Gusti

-         Nevessetek csak balfaszok még megbánjátok!

-         Áhhh reszketek - bujt oda hozzá Bill és kezeit rángatni kezdte miközben a körmeit “rágta”

Anyáék készen lettek a mosogatással és a pakolással és ők is levágódtak a tv-t nézni. Elég nehezen hisz a 4 srác elfoglalt majdnem minden helyet de végül is nekik ez a nap csak öröm volt. Jókedvűen nevettek a srácok hülyeségein., és saját magukon egyaránt.

Mi meg csak ültünk a padon és bámultunk a ki a fejünkből. A seggemet már kockásra ültem így fogtam magma és levágódtam a földre. Tudjátok mintha otthon lennék. A csillagos eget bámultam és gondolkoztam. Azt sem tudtam min.. de hát ilyen vagyok én még a semmin is gondolkozom. Ajj már a fejem is fáj ettől a sok szarságtól. Bekapcsoltam a telefonomat és elkezdtem játszani a kedvenc játékomon amiben egy csajjal vagy és fegyverrel kell lelőni az embereket. A 10. szinten mindig elakadok és ez most sem volt máshogy.

-         nem kéne hazamenni?.- törtem meg a csendet

-         De…l vagyis nem! Nem akarom látni anyát és az a David gecit sem!

-         Megértem, de nem lenne jobb otthon bezárkózva a szobánkba mint itt a minusz 100 fokba egy szál semmiben?

-         Uhh.. na jó meggyőztél kezdet fázni- vacogott Anda

-         Ez a beszéd ne húzás!

Aránylag hamar hazaértünk. Röpke 1 óra alatt. Már teljesen átfagyunk mikor meleg  csapta meg az arcunkat. Hiába van nyár estefelé az idő itt is lehűl, kellőképpen.  Levágtam a cipőmet majd elordítottam magam:

-         Itthon vagyunk, ha valakit érdekelt

-         Jóóó jóó engem érdekel- szólt ki egy ismeretlen hang, majd perceken belül a gazdája ált elém.
Hosszú raszta haja, egyáltalán nem szűk ruhája, gesztenyebarna szeme volt.

-         Tom Kaulitz- nyújtott kezet