„Szeptember 1. ”

Egy h�ttel kor�bban…

- H�t, anya sz�pen eltervezte, hogy mi lesz velem. Sikeresen megszabadult t�lem.
- Ezt hogy �rted? – k�rdezte d�bbenten Bill.
- �gy �rti, hogy az anyja elk�ldte Valeri�hoz. – felelte a K�ly�k helyett Tom.
- De h�t Valeria k�rh�zban van! – csattant fel Bill.
- Tudjuk – b�lintott a K�ly�k.
- Az anyja r�hagyta Valeri�ra, aki beteg? – d�h�ng�tt Bill.
Tom �s a K�ly�k egyszerre b�lintottak.
- Nem norm�lis – suttogta d�bbenten maga Emma el�, azt�n hirtelen a sz�ja el� kapta a kez�t. – Oh, bocs�nat…
- Semmi baj – legyintett a K�ly�k – Szerintem se norm�lis.
- De h�t akkor most mi lesz? – k�rdezte Emma �s Bill is t�tott sz�jjal fordult Tom fel�. Mindketten t�le v�rt�k a v�laszt. Csak a K�ly�k maradt nyugodt. A 12 �ves kisfi� �rett feln�ttk�nt kezelte a dolgot.
- Jaj, ugyan mi lenne? – n�zett r�juk �rtetlen�l Tom – H�t ide k�lt�zik hozz�nk.
- K�sz, haver – adott egy pacsik neki a K�ly�k.
Emma �s Bill azonban nem l�legeztek fel ilyen megk�nnyebb�lten.
- M�gis hogy k�pzelte ezt az anyja? Csak �gy lepasszol egy 12 �ves kisk�lyk�t? – emelte fel a hangj�t Bill.
- H�! – csattant fel K�ly�k. Emma azt hitte, hogy ennyire m�r � sem hagyja s�rtegetni az anyj�t, de a fi� m�s�rt volt d�h�s – Mi az, hogy „12 �ves kisk�ly�k”? – k�rdezte felh�borodva.
- Bocs… - vetette oda d�h�sen Bill. Azonban Emma sem hagyta sz� n�lk�l a dolgot.
- �s mi lesz a sulival?
- Valeria megk�rt r� reggel mikor bent voltam n�la, hogy a K�ly�k abban a suliba menjen ahov� te is fogsz. – mondta a raszt�s.
- De h�t az k�z�piskola. – �rtetlenkedett Emma.
- Az egyik �p�letben t�nyleg az van, de a m�sik �ltal�nos iskola.
- Tudod, az az �p�let, ami lent volt. A kisebbik. – magyar�zta Bill.
- �h, sz�val elk�s�rted? – k�rdezte Tom.
- Igen. Nem volt m�s v�laszt�som. – fintorgott Bill.
- Nah, �s hogy ment?
- Nagyon j�l – csillant fel Emma szeme, de mikor Billre n�zett hirtelen cs�kkent a lelkesed�se. Nem szerette volna, hogy a fi� besz�moljon Tomnak Josh-r�l. M�g ha nem is t�rt�nt semmi – K�nny� volt – mondta, most m�r csak �gy mell�kesen. Szerencs�re Bill csak b�lintott.
- Akkor holnap elviszlek �s beiratkozol a suliba – fordult a K�ly�k fel� Tom – Rendben, haver?
- Rendben.

Egy h�ttel k�s�bb Emma �s a K�ly�k kor�bban kelt, mint a k�t sr�c. Emma l�zasan k�sz�l�d�tt az els� napra, azonban a K�ly�k laz�n d�dolt a f�rd�szob�ban.
- Annyira izgulok – s�hajtott Emma a reggelin�l.
- Nyugi, kisl�ny. Bajod nem t�rt�nhet – kacsintott a K�ly�k – Veled leszek.
Emma csak elmosolyodott a kijelent�sen, majd letette f�lig elfogyasztott pir�t�s�t.
- Felmegyek �s elk�sz�n�k Tomt�l – mondta, majd elindult.
- Szerelmesek – hallotta m�g a K�ly�k reakci�j�t, aki ugyanolyan nyugodtan folytatta reggelij�t.
Emma felment a l�pcs�n �s �gy tervezte, hogy apr� puszit nyom az alv� Tom arc�ra. M�r csak �t perce volt indul�sig. Maria meg�g�rte, hogy suli el�tt beugrik �s felveszi �ket.
Emma l�bujjhegyen surrant be Tom szob�j�ba. Sokkal nagyobb megk�nnyebb�l�st okozott sz�m�ra, hogy nem otthon kellett t�ltenie ezt a napot. Tegnap felh�vta az �desapj�t, �s k�z�lte vele, hogy Mari�n�l alszik. Ekkor az apja azt v�laszolta, hogy nyugodtan maradhat, de legyen vele �szinte, �s mondja meg, hogy kin�l alszik val�j�ban. Emma erre elmosolyodott �s �ldotta az �get, hogy ilyen rendes apuk�ja van. V�g�l elmondta neki az igazat, hogy Tomn�l alszik. Az apj�nak pedig semmi probl�m�ja nem volt ezzel. Szerinte Emma m�r el�g nagy.
Emma �vatosan lefek�dt Tom mell� �s egy apr� puszit adott az arc�ra. A fi� keze megr�ndult maga mellett, de nem �bredt fel. A l�ny n�zte, ahogy nyugodtan alszik, pedig az � sz�ve a tork�ban dobog. Az �j oszt�lyt�rsak, az �j k�zeg, az �j tan�rok. Minden �j lesz. �s persze ott lesz � is…Emma egy h�ttel ezel�tt megegyezett saj�t mag�val, hogy nem gondol r�. S�t, m�g a nev�t sem mondja ki! Nem gondolhat r� egy percre sem, mert akkor a percekb�l �r�k lesznek. De ma… Vajon ott lesz? Tal�lkozik majd vele? � is annyi id�s lehetett, mint Emma. Lehet, hogy egy oszt�lyba j�rnak majd. Na, tess�k, m�r megint! M�r megint r� gondol. Josh Black nagy hat�ssal volt r�, ez tagadhatatlan. Emma k�pzeletben a homlok�ra csapott. A n�v! Nem mondjuk ki a nev�t!
Emma mocskosnak �rezte mag�t. Itt fekszik a bar�tja mellett, aki a legjobb pasi a vil�gon, �s � m�sr�l fant�zi�l. Ezt abban kell hagynia!
- Em, megj�tt Maria! – suttogta az ajt�b�l a K�ly�k – Siess!
Emma m�g adott egy gyors puszi Tomnak, majd lassan kif�jta a leveg�t, �s elindult.
- Emma…M�r reggel van? – hunyorgott Tom. Emma m�g visszafordult az ajt�b�l.
- Igen, sz�vem. Indulnom kell. Maria itt van. Aludj csak – suttogta Emma.
- A K�ly�k rendben van? Elk�sz�lt? – k�rdezte egy �s�t�s ut�n.
- Persze. M�r hamarabb k�sz volt, mint �n. – mosolygott. – Lent v�r engem. Mennem kell. D�lut�n tal�lkozunk. – azzal Emma bez�rta maga m�g�tt az ajt�t �s elindult a h�z el�. Mikor a szeptemberi gyenge sz�l belekapott a haj�ba, a lelke h�rtelen sz�rnyalni kezdett. Szinte �rezte a leveg� kellemes illat�t. �gy �rezte, hogy ezt senki �s semmi nem ronthatja el. Ez az � napja lesz. Hiszen van egy csod�latos bar�tja, ez az utols� �ve, �s m�g a K�ly�k is vele van. M�rpedig ha � vele van, akkor nem �rheti semmi baj. Hiszen megmondta. Nem igaz?
Azzal besz�llt az aut�ba, leh�zta az ablakot, �s Maria lassan elindult. Emma h�trad�lt �s �lvezte, ahogy a sz�l j�tszik a haj�val.