- Hello Baby- vigyorogott
- Mondták már neked hogy gusztustalan vagy ha mosolyogsz, mondjuk amúgy is..
Kevin arca egy pillanatra elkomorult majd újból vigyorogni kezdett.
- Nem!- jött közelebb, én hátráltam és csak hátráltam
Nem volt már több lépésnek helye szorosan hozzányomott a falhoz.
- Ma, az enyém leszel!- suttogta alig halható hangon.
Szinte majdnem elhánytam magma a büdös szájszagától
- Istenkém… kérsz?- nyújtottam felé egy Orbitot
- Téged…
- Nem vagyok eladó
- De nekem igen-hajolt a nyakamhoz majd adott rá egy puszit
- Fúúúj- nyivákoltam amit Kevin egy hatalmas pofonnal illetett
- Pofa be kis fruska!
- Anyád!- suttogtam eléggé halkan ám sajnos meghallotta
Kezemnél fogva rángatott be a szobámba. Mivel lépcső volt minden második fokon elestem de nem nagyon érdekelte azt a vézna gyereket erősnek akart látszani azért csak vonszolt felfele.
- Andaaaaaa! - ordítottam Hol a picsába vagy?
Kinyitotta az ajtót majd belökött rajta. Futottam a másik ajtóhoz hogy megnézzem Anda ott van-e.
Tévedtem. Kevin kulcsra zárta mindkét ajtót, és elégedetten mosolygott. Egyre inkább csak közeledett. Szerencsétlenségemre megbotlottam az ágyamban és ráestem. Kevin ezt kihasználva mászott rám, majd egy gusztustalan csókot adott a számra.
Undorodtam minden egyes mozdulatától, lépéséről.
- Az enyém leszel- jelentette ki majd elnevette magát
Lefogta a kezeimet és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Mivel lábaim szabadon voltak belerúgtam egy nagyot, mire feljajdult.

- Te tetves kurva nem megmondtam hogy nincs apelláta enyém leszel és kész!
Újabb pofont következett, amire megeredtek a könnyeim. Mégsem annyira gyenge mint képzeltem.
Teljesen leblokkoltam. Csak feküdtem előtte az ágyon mint valami kiszolgáltatott. Azt sem tudtam mi van velem…..
Keze megindult a felsőm alá, majd perceken belül már ruha sem volt rajtam. Csukott szemmel is láttam magma előtt az arcát. (azért csuktam be a szemem hogy ne lássam xD-szerk)
- Nicolee, Nicolee! - rázogatott meg valaki mire én önkéntelenül is kinyitottam  a szemem.
Testem zihált a könnyeim meg csak úgy folytak. Az ágyam körül 4 ember állt. Csak szürke pacáknak néztek ki de mikor Anda felojtotta a sárga fényű kislámpámat azonnal észrevettem kik vannak ott. Anda, Anya, David és… Kevin.
- Áhh húzzál kifelé te disznó- ordítottam
Kevin fülét farkát behúzta ordibálásom lévén
- Mi a baja?- kérdezte anyuékat
- Nem tudom!
Nagy nehezen de kiordítottam Kevint a szobából anya és David is kimet. Egyedül maradtam testvéremmel.
- Mi történt?
- Izéé…
- Bántott?
- Majdnem!- sírtam el magma
- Nyugii, nyugii ez csak egy álom volt
- De olyan valóságosnak tűnt, büdös volt a szája és gusztustalan volt!
- Igaz ebben hasonlítanak- mosolyogott el, De másban nem!
- De itt van!
- ne foglalkozz vele… majd elmegy, reméljük minél előbb.

- Tina szerinted jó ötlet volt odaküldeni az öcsédet?- kérdezte Justin barátnőjét
- Ne gyere már te is ezzel! Igenis jó ötlet volt. És ha a féreg nem rontja el akkor végre megvalósulhat a tervem- törzsölte össze tenyerét Tina
- De…
- Semmi de!- szólt rá, És most fel is hívom miujság arrafele- vette elő kis retiküljéből telefonját, majd tárcsázni kezdte öccse számát
- Sziókaa öcsiikém!- szólt fele nyávogós hangon
- Szia Tina!
- Mizujs?
Semmi különös Nicole és Anda eléggé furcsán viselkednek komolyan mondom mintha utálnának vagy valami bajuk lenne velem, viszont az anyjuk és David nagyon kedves velem, és azt mondták máskor is szívesen látnak.
- David Jost?- tette az értetlent
- Honnan tudod?
- Ááh csak tudod olvastam hogy van egy Tokio Hotel nevű bandája és ő a menedzserük.
- Igen az…- mosolyodott el
- Eléggé sikeresek a mostani időkben
- Tudom- nevetett nagy fan vagyok…
- Na és ki a kedvenced?
- Tomiii (xD)
- Az jó, elég jó fej gyerek! Na de én most megyek mert dolgom van, na szia!
- Szióó puszikállak!
Mindketten letették telefonjukat majd minkettőjük ment a maga dolgára.
- Na?- kérdezte Justin
- Sínen vagyunk! - kacagott
- Még mindig nem gondoltad meg magad?
- Abbahagyod édes?
Inkább csináljunk valami értelmeset - csókolta meg, majd elvonultak szobáikba

Ez idő közben mi a nagy beszélgetés közepedte bealudtunk. Én a párnáimra, míg Anda rám dőlve aludta az igazak álmát. Most már nem álmodtam semmi érdekfeszítőt.
Reggel magamhoz képest korán keltem.
Lusta voltam az ágyamból kikelni és Andát sem szerettem volna felkelteni így csak feküdtem. Közben gondolkoztam.
Vajon miért álmodtam ilyet? A düh és az utálat miatt?
Mert legszívesebben megölném, vagy legalábbis a vesztét kívánom? De miért, ez nem is én vagyok..- gondolkoztam, ám ezt a pillanatot Anda zavarta meg
- Hány óra?
- Őő - néztem az órára -   9.

-         Akkor jó éjt- dőlt vissza ááh rohadt kényelmetlen vagy ne húzz odébb…

-         Menny a picsába! Vagy a szobádba

-         De nincs erőm- nyafogott

-         Persze veszekedni igen. Nevettem ki

-         Végre nevetsz!- vihogott -.-
- Válaszolj őszintén, normális vagy ilyenkor?

-         Aha- bólogatott

-         Jaaj szegénykémnek tumor van az agyába.. huuh meg kéne már műteni de sürgősen

-         Hozzám beszélsz?

-         Szijasztok! - lépett be Kevin a szoba ajtaján

-         Cső!- köszöntünk

-         Mit fogunk ma csinálni, ugrott rá az ágyra

-         1. ne érj hozzá a takarómhoz mielőtt még leprás lesz
2. egyes számban beszélj, nem az én dolgom hogy hova mész… na mehetsz is csak fogyasztod a levegőt! - mutattam az ajtó irányában