Csak egy gyertyal�ng.. amit elf�jt a sz�l

Egy l�ny mag�nyosan, leszegett fejjel s�t�lt az utc�n. A rohan� emberek �szre sem vett�k �t. Ha hozz� �rtek se vett�k �szre. Hi�ba �v�lt�tt ut�nuk h „H�!! �vatosabban m�r” �k meg se hallott�k, �s ezt a l�ny is tudta nagyon j�l. Senki nem figyelt r�, senki nem t�r�d�tt vele. Csak j�rta az utc�kat sorr�l-sorra. Gy�ny�r� n� volt, v�r�s haja egyenletesen bomlott a v�ll�ra, csokol�d�barna szemei mindig melegs�get �rasztottak, �s m�gsem vett r�la senki sem tudom�st. Pedig � annyira akarta, hogy tudj�k � is l�tezik, hogy tudj�k mennyire szenved, �s hogy mennyire szeretni akar, de minden hi�ba val� volt. � nem l�tezett, nem �l� szem�ly volt. Mez�telen l�ba hangosan csattant a f�ldh�z, ha l�pkedett. V�r�s haj�ba n�ha bele- bele kapott egy- egy kisebb szell�, de ez nem �rdekelte. Csak makacsul el�re fele ment, �s sohasem n�zett vissza, hisz a m�lt oly f�j� titkait rejtette a s�t�ts�g. Nem n�zhetett vissza, nem akart vissza n�zni, nem akart szenvedni, nem akart szeretni, nem akart semmit sem, csak egy dolgot: visszakapni az �let�t.

Hi�ba is a n� m�g mindig �rz� l�lek volt, �s ezt nem tudta ki�lni bel�le semmilyen ember feletti er�. Senki �s semmi nem vehette el t�le, azt ami az �v�. Azt az �rz�st, amit m�g mindig �rez, a szeretetet. Hi�ba akarta mindenki, hogy felejtsen, hi�ba akarta mindenki, hogy teljesen sz�ntelen, �tl�tsz� �rz�sekkel tekintsen egykori f�rj�re, neki nem ment. Nem is akarta, hogy menjen neki, hisz ha m�r az �let�t elvett�k, legal�bb a kiolthatatlan szerelme maradjon meg neki.

Csak egyetlen �nek refr�nje j�rt a fej�ben, mindig ezt d�dolta:
”Nem vagy egyed�l
ott vagyok az oldaladon,
Ott vagyok, ha akarod,
N�zz k�r�l, �s megl�tsz engem
Teljesen mindegy, hogy hol vagy
Hogyha ut�nam ny�lsz akkor �n megtartalak.”

- Azt mondtad mindig itt leszel ha akarom, teljesen mindegy hogy hol vagy, m�gsem vagy itt, pedig �n akarom..- s�rta el mag�t a n�.
Szemeib�l most a b�nat t�kr�z�d�tt �s er�s fekete szemfest�ke teljesen eltorz�totta a baba arcot, mely annyira meggy�t�rt �s f�jdalmas volt.� Az es� esni kezdett �s el�ztatta gy�ny�r�, h�feh�r sz�rnyait. Nem �rdekelte, m�r t�nyleg semmi nem �rdekelte. Konokul j�rta a hossz� utat, melyen ha el�re tekintett, mindig egy feh�r f�nyt l�tott, de mindig kit�r�t tett. Nem akart oda vissza menni, nem akarta �jra l�tni az ott lak�kat, pedig h�vt�k �t vissza, de nem ment. Soha t�bb� nem akart m�g egyszer a kapuban �llni. A kapuban mely az �let �s a hal�l k�zt h�z hat�rvonalat. �s hi�ba is akarta anno minden erej�vel, a feh�r f�ny er�sebb volt �s hajtotta a k�v�ncsis�g, pedig rossz d�nt�s volt. Egyszer l�pett be azon a kapun, �s egyszer k�vetette el �lete legnagyobb hib�j�t. Rossz d�nt�s, rossz �t, sajnos az �rd�gi k�r �t is mag�val ragadta. Hi�ba is pr�b�l menek�lni, hi�ba sz�kik el, az �t melyet olyan r�g�ta j�r, el�bb vagy ut�bb a v�g�hez �r, �s �jra ott fog �llni a kapuban. A kapuban amely sz�m�ra m�r nem az �let �s a hal�l k�zti hat�rvonalat jelentette, hanem a szomor�s�g �s a boldogs�g kapuj�t. Sajnos neki nem az volt elrendeltetve, hogy a boldogs�g kapuj�nak tekintse, neki szenvednie kellett, neki ez volt meg�rva.

A Hold f�nye m�g feh�rebb� tette a m�r �gy is s�padt arcot. Mosolygott a l�nyra, de az nem figyelt r�. Azt akarta m�s is �rezze a mag�nyt, a f�jdalm�t, hogy mennyire semmibe veszik �t, azt akarta, hogy m�s is �rezze mennyire rossz is a szomor�s�g �s a mag�ny. A Hold �s a csillagok vajon meg�rthetik valaha �t? Hiszen �k egy�tt vannak, mindig is egy�tt voltak �s nem hagyt�k el egym�st. De �, � mindenkit elhagyott �s sohasem maradhatott egy�tt a szeretteivel.

Itt �ll a kapuban �s fej�t f�lemeli a vasketrecen l�v� angyalra, majd nagyot s�hajt �s �jra bel�p a Mennyorsz�gba. A t�r�keny testet elnyelik a feh�r felh�k �s l�pteit az �g k�k tengere mossa el.
”Odakint s�t�t felh�k gy�lekeznek, �s el�ttem ellobban az utols� gyertyal�ng”- suttogta.
Egy angyal, egy mag�nyos angyal, � is csak egy gyertyal�ng.. amit elf�jt a sz�l..