„Nem mond ki a nev�t! ”

Emma �rezte, hogy enn�l szerencs�tlenebb m�r nem is lehetne. Nem el�g, hogy Valeria sz�rny� band�j�val ker�lt egy oszt�lyba, de m�g Josh is itt van. A francba! �jra kimondta a nev�t! Vagy ez m�r akkor nem sz�m�t, ha itt �l vele szemben? Igaz�b�l teljesen mindegy. Nincs sz�ks�ge arra, hogy r� gondoljon. Hiszen itt van vele. Mi�rt pont vele t�rt�nik mindez?
Persze, m�g ha ez nem lenne el�g, akkor az�rt azt is hozz� kell tenn�nk, hogy Jessica r�hajtott Joshra. Az � Josh Blackj�re! �h, nem! Nem az �v�! Neki Tomja van �s nem Josh-a!
- Ti ismeritek egym�st? – k�rdezte Maria.
- Csak fut�lag – mosolygott Josh. Emma hatalmas k�sztet�st �rzett arra, hogy let�r�lje azt a mosolyt az arc�r�l. M�rhetetlen�l ideges�tette.
- �h, t�nyleg? – n�zett Emm�ra Maria.
- Tal�lkoztunk a felv�telin.
- Mi a fen�t kerest�l te a felv�telin? – n�zett Josh-ra d�bbenten Maria.
- A ny�ron kiiratkoztam, mert �gy volt, hogy elk�lt�z�nk innen. De azt�n m�gsem, �gyhogy vissza kellett iratkoznom. – mosolygott tov�bb a fi�. – Meg szerencse – tette hozz� Emm�ra pillantva.
Maria is elmosolyodott �s sokatmond�an n�zett Emm�ra. Emma csak maga el� meredt. Semmi kedve nem se Josh-ra, se Mari�ra n�zni.
- Akkor te m�g sosem j�rt�l itt? – k�rdezte t�le Josh �s megsimogatta Emma k�zfej�t. A l�ny �rezte, hogy a k�gy� �jra mozgol�dni kezd a gyomr�ban.
- Nem – v�laszolta fel sem pillantva. Nem akart azokba a vil�g�t� k�k szemekbe n�zni.
- Akkor k�rbe kell, hogy vezesselek a sz�netben. – �jabb simogat�s k�vetkezett.
Emma zavartan h�zta el a kez�t. Hirtelen esz�be jutott az alv� Tom. Mikor felkelt �s �lmosan r�n�zett. Annyira aranyos volt. Hogy is gondolhatta, hogy Josh helyettes�teni tudja a sz�v�ben Tomot? Mert ak�rmennyire is sz�gyellte mag�t, egy m�sodpercre m�gis megfordult a fej�ben. Ez�rt pedig most rettenetesen �rzi mag�t. M�g szerencse, hogy senki sem l�tja a gondolatait.
- J�l �rzed magad? – k�rdezte Maria.
- Persze- persze… csak… - Emma m�r nem tudta befejezni a mondatot, mert cs�r�gni kezdett a telefonja. N�h�nyan h�tra n�ztek, de mikor l�tt�l, hogy csak a telefon cs�r�g, vissza is fordultak. – Tom az… - n�zett a kijelz�re �s gyomra hirtelen �kl�mnyire zsugorodott – a bar�tom… - n�zett zavartan Josh-ra, majd felvette a telefont. Josh n�h�ny m�sodpercig m�g n�zte, majd s�hajtott �s el�re fordult.
- Szia! – k�sz�nt Emma a telefonba.
- Szia, kicsim. Reggel nem is tudtam t�led elk�sz�nni. Bocs, hogy aludtam.
- Semmi baj. Bementem hozz�d reggel.
- Igen, most kiv�telesen eml�kszem r� – nevetett Tom. Emma is elmosolyodott, mik�zben �sszeszorult a sz�ve. Hirtelen mocskosnak �s �rul�nak �rezte mag�t. Pedig m�g nem is tett semmit. �s persze nem is fog. – Mikor kezd�dik az �ra?
- �hm… Mikor kezd�dik az �ra? – k�rdezte Emma.
- T�z perc – v�laszolt Maria helyett Josh, aki m�g mindig el�re fordulva �lt.
- T�z pe…
- Ez ki volt? – k�rdezte Tom. Valahogy m�r nem �rdekelte a csenget�si rend.
- Az egyik oszt�lyt�rsam – mondta kiss� halkabban Emma – Itt �l el�tt�nk.
Josh ekkor hirtelen h�trafordult �s r�mosolygott Emm�ra. A l�ny hirtelen �rdekelni kezdte, hogy milyen tollak vannak a tolltart�j�ban.
- �h, akkor m�r ismerkedsz? – k�rdezte Tom, �s Emma felfedezte a f�lt�kenys�get a hangj�ban. M�g ha titkolta is.
- Nem igaz�n. Csak most j�ttem. B�r… Valeria „bar�tn�it” m�r siker�lt kiss� megismernem.
- V�rszomjas d�g�k – suttogta a telefonba Tom, mire Emma akaratlanul is elnevette mag�t.
- Val�ban el�g �rdekesek.
- Figyelj, Em…
- Igen?
- Azt hiszem, hogy a K�ly�k itthon hagyta a kaj�j�t. Itt van.
- A konyh�ban vagy?
- Jah. Baromi �hes vagyok. De szerintem a K�ly�k is az lesz.
- Majd �tmegyek hozz� �s viszek neki p�nzt. B�r lehet, hogy n�la is van. Azt mondta, hogy az anyja azt nem sajn�lja t�le.
- Jah, kb az az egyetlen. – Emma szinte l�tta Tom fintor�t.
- Ne agg�dj. Mi mellette vagyunk.
- Igen. Csak ez sz�m�t. Nem akarom, hogy b�rmi baja legyen. Tudod, hogy nagyon b�rom �t. N�ha �tn�zhetn�l hozz�. De ink�bb csak �gy, hogy � ne vegye �szre. Maradjon ez kett�nk k�zt. Nem b�rja ha ellen�rzik.
- Rendben. Am�gy is �t akartam menni. B�r azt hiszem, hogy nem lesz baj. Nagyon j� fej. Mindenki im�dja.
- Jah. De �n t�ged is im�dlak. Ugye nem baj? – nevetett Tom.
- Nem, azt hiszem, hogy ezt m�g el tudom viselni. – nevetett Emma is.
- Nah, �s te?
- Azt hiszem, hogy �n is kib�rom majd valahogy. Egy�bk�nt… Akarod, hogy �rted menjek? – k�rdezte Tom, Emm�nak pedig erre �jra �sszer�ndult a gyomra. Tom az iskola k�zel�ben? M�g szerencse, hogy van neki Maria.
- H�t, m�r valaki megel�z�tt.
- Igen? Ki?
- Maria…
- Jah… Akkor j�.
- Rendben. Akkor majd tal�lkozunk. Most leteszem. Azt hiszem, hogy lassan letelik az a 10 perc.
- Ok�. Vigy�zz magadra! Szia Em…
- Szia Tom.