Akire v�gre most r�tal�ltam I.
K�vetve a berajzolt utat

Izgatottan, a falhoz tapadva l�pkedtem a f�lhom�lyba burkol�dzott folyos�n. �reztem, j� helyen keresem. �reztem, itt van �s meg fogom tal�lni. El�bb vagy ut�bb, de meglesz.

Minden egyes ajt�hoz hozz�nyomtam f�lem, h�tha meghallok valamit, �m a szob�k kongtak az �ress�gt�l. A f�j� csendben vigy�zva l�pkedtem, nehogy tudom�st szerezzenek ittl�temr�l, az ugyanis mindennek v�get vetett volna. Akkor nem val�s�thattam volna meg legh�bb �lmomat, akkor �gy �reztem volna, nem lenne �rtelme egy�bk�nt se t�l �rt�kes �letemnek. Mert valljuk be, mire j� ez az eg�sz �letnek nevezett mocsok? Arra, hogy le�ld, meghalj, �r�kre elt�nj? Vagy, ha van is t�lvil�g, mihez kezdesz ott? Legjobb esetben naphosszat l�gatod a l�bad. Semmi extra. Ezt meg itt, ezen a F�ldnek nevezett b�rt�n�n is meg tudod tenni. Nem tudom, honn�t szedt�k az emberek, hogy azon a bizonyos m�sik vil�gban boldogok lesznek.

Gondolataimb�l a k�zelemben l�v� teremb�l kisz�r�d� hangos nevet�s z�kkentett ki. Ezek �k! Hat�rozottan r�ismertem Tom kacag�s�ra. Nagy h�vvel a helyis�g bej�rat�hoz siettem. �sz n�lk�l futottam fel�, nem t�r�dtem semmi m�ssal, csup�n a matt, m�lybarna, egyszer� kilinccsel d�sz�tett falappal. M�r majdnem el�rtem, mikor nagy ricsaj k�zepette a padl�n landoltam. Az �pp t�r�s�b�l felgy�gyult jobb karomra estem, mely most iszony�an hasogatott, �m nem t�r�dtem vele. A szob�ban hirtelen elhalt a zaj, s a m�r ismert, f�let s�rt� cs�nd vette �t hely�t. Amilyen gyorsan csak tudtam, felt�p�szkodtam, nem akartam, hogy a f�ld�n hemperegve tal�ljanak r�m. Len�zve l�thattam, hogy a felgy�r�d�tt sz�nyegben estem el.

Egy pillanat, s ny�lt az ajt�. M�g�le egy raszt�s, piercinges sr�c jelent meg.

- Hello - k�sz�ntem kiss� f�l�nken, de sz�les, �szinte mosoly k�s�ret�ben.

- ��... Szia - v�laszolta Tom leplezetlen d�bbenettel. Ekkor tov�bbi k�v�ncsiskod�k l�ptek m�g�, h�rom ismer�s fi�: Georg, Gustav �s �letem el�rhetetlen �lma: Bill Kaulitz. Megpillantva �t, �reztem sz�vem heves kalap�l�s�t, ereimben v�rem l�ktet�s�t, a testemen �tfut� j�les� bizserg�st. Tudtam, hogy meglesz...

- Nem szabadna itt lenned - sz�lalt meg Bill. - A koncertnek m�r r�g v�ge. Egy�ltal�n hogy jutott�l be ide?

K�rd�s�re elpirultam. Nem tudtam mit felelni. Amit pedig igaz�n mondani szerettem volna, nem mertem, b�r eg�sz id�ig �gy �reztem, sim�n k�zl�m az �nekessel. De nem. M�gsem vagyok annyira beleval� csaj, amilyennek mindig is tartottak.

- Haza k�ne menned. A sz�leid biztosan v�rnak r�d - jelentette ki Gustav.

Azt m�r nem! T�bb �r�nyi v�rakoz�s �s keresg�l�s ut�n v�gre siker�lt fellelnem �ket, erre elk�ldenek? Soha!

�sszegy�jt�ttem minden b�tors�gom, �sszeszedtem minden kavarg� gondolatomat, majd Billhez l�pve remeg� hangon megsz�laltam:

- Te vagy az, akire mindig is v�rtam.

Az, akire v�gre most r�tal�ltam.

Az �letem eddig �rtelmetlen volt,

C�ltalan, k�s�rteties r�m�lom.

�m Te f�nyt hozt�l f�nytelen viz�re,

T�rk�pet adt�l megf�radt kezembe.

Ezen k�vetve a berajzolt utat

- Ami f�j� �letemnek c�lt mutat -,

Meg�rkeztem v�gre most tehozz�d,

Hogy egy�tt folytassuk az utaz�st.

Pontosan �gy mondtam el versemet, ahogy mindig is akartam, de addig a pillanatig sosem siker�lt. Mik�zben szavaltam, v�gig Bill gy�ny�r�, barna szemeibe n�ztem, melyekben meglepetts�g �lt. Akkor m�g nem tudtam, ez mit jelent, mi fog k�vetkezni, de nem is �rdekelt. �letemben el�sz�r igaz�n boldog voltam. Ott, Bill Kaulitzt�l p�r centim�terre nem b�ntam, hogy addig oly sokat kellett szenvednem. Nem b�ntam semmit. Se a sok k�nt, se az elk�vetett hib�kat, se az elszenvedett f�jdalmakat. Csup�n �r�ltem, hogy l�tezhetek, s hogy � l�tezhet.

Mikor versem v�g�re �rtem, zavartan �llt el�ttem. Az ism�t visszat�r�, dobh�rtyaszaggat� csendben hol ikertestv�r�re n�zett, hol r�m. L�ttam rajta, fogalma sincsen, mit tegyen. Eszembe �tl�tt, tal�n seg�teni k�ne neki. Egy apr�cska utal�ssal... Egy alig �szrevehet� jellel megmutatni neki, mi is ilyenkor a tennival�...

A cs�ndet ekkor hatalmas hangerej� kacag�s has�totta kett�. Ijedten megfordultam �s a has�t fog�, falnak d�lt git�ros l�tv�nya t�rult el�m, mellette Georg, akin vil�gosan l�tszott, kem�ny harcot v�v hamarosan kit�r� nevet�se ellen.

Megsemmis�lve a padl�ra b�multam. Egy szemvillan�s alatt szertefoszlott az �ri�si gondoss�ggal magam k�r� �p�tett r�zsasz�n vil�g. Hogy is gondolhattam, hogy majd pont nekem, egy teljesen h�tk�znapi, szerencs�tlen l�nynak siker�l megszereznie a h�res, ezrek �ltal isten�tett Bill Kaulitzot? Hogyan hitethettem magam be ezzel? Olyan egy naiv, h�lye...

Mint a t�zre �nt�tt olaj, �gy lobbant l�ngra lelkemben egyid�ben a f�kezhetetlen d�h s a m�r j�l ismert elkeseredts�g. M�g vetettem egy utols�, len�z� pillant�st a rasztahaj� fi�ra, azut�n, mintha egy hatalmas, term�szetfeletti er� l�k�tt volna meg, futni kezdtem. Ki a folyos�r�l, ki az �p�letb�l, ki a vil�gb�l. Mintha Bill ki�ltott volna m�g valamit ut�nam, �m engem ez m�r nem �rdekelt. Futottam, am�g a l�bamon �lltam. Futottam, am�g szusszal b�rtam s ut�na is. Futottam c�ltalanul, ism�t c�ltalanul.