„M�g mindig rem�nytelen ”

�r�lt, �r�lt, �r�lt…! Emm�nak csak ez az egy sz� j�rt a fej�ben. Persze Josh aranyos, helyes, j� fej �s kedves, de nem Tom! � nem Tom! Akkor mi�rt gondol r� olyan sokszor? Mi�rt v�rja mindig, hogy h�tra forduljon? Mi�rt hiszi azt, hogy mindig jobban �s jobban tetszik neki ez a fi�? Pedig ez nem �gy van! Mik�zben arra v�gyott, hogy min�l t�bb ideig maradjon itt a suliban Josh-al, k�zben azt is v�rta, hogy be�lj�n Maria kocsij�ba �s hazamenjen. Tomhoz. Furcsa �rz�s volt ez. Min�l jobban tetszett neki Josh, � ann�l jobban v�gyott arra, hogy Tommal lehessen. Ki �rti ez? Mert � biztosan nem…

Bill ism�t a szok�sos utat j�rta a k�rh�z fel�. Meg�g�rte Valeri�nak, hogy bemegy hozz� miel�tt Gustav �s Georg meg�rkezik. Meg�llt az aut�val, kisz�llt �s szinte mag�t�l vitte a l�ba a k�rterem ajtaj�ig.
- Szia! - k�sz�nt Bill.
- Szia! – mosolyodott el Valeria mikor megl�tta.
- Hogy vagy?
- J�l… - mondta a l�ny egy csepp lelkesed�s n�lk�l.
- Biztos?
- J�l vagyok – mondta Valeria. – Csak tudod annyira ut�lom, hogy mindenki ezzel l�p be ide. Mi�rt ne lenn�k j�l? �n is ugyan olyan vagyok, mint a t�bbi ember… - Valeria a mondat v�g�re lehajtotta a fej�t. Bill tudta, hogy az�rt, mert nem akarta, hogy l�ssa az arc�ra ki�l� �rz�seit.
- Persze, hogy olyan vagy, mint a t�bbiek. Mi�rt ne lenn�l olyan? – fogta meg Valeria kez�t Bill.
- Tudom… �n… Csak… - Valeria nem tudta befejezni a mondatot. Megszor�totta Bill kez�t �s hozz�b�jt.
- Na… Ne s�rj… h�, nincs semmi baj – De hi�ba csit�totta. Valeria felzokogott. – Cssss…
- J�l vagyok. T�nyleg.
- Tudom, tudom… - suttogta Bill.
- Csak tudod… Kibor�t ez az eg�sz. Ma bej�ttek Jess-�k.
- �k mondtak valami rosszat? – Bill eltolta mag�t�l Valeri�t, hogy a szem�be n�zhessen.
- Nem – Valeria �jra hozz�b�jt – Csak....
- Csak?
- �k teljesen olyanok, mint �n…Vagyis amilyen voltam… �h, magam sem tudom. Bill?
- Igen?
Valeria eltolta mag�t�l Billt �s a szem�be n�zett. Valeria arca nedves volt a k�nnyekt�l, nem volt kifestve (ahogy mostan�ban sosem) �s �gy n�zett a f�l� magasod� Billre, mint egy kisgyerek.
- T�nyleg ennyire rossz voltam?
- Nem…
- Bill!
- Nem tudom. Nekem nem t�nt fel annyira. �n akkor is szerettelek.
- Akkor is?
- H�t persze. De mit sz�m�t ez m�r? Most m�r minden rendben lesz.
- �s ha m�gsem?
- Hazudtam �n neked valaha? Ha azt mondtam, hogy rendben lesz, akkor az �gyis van!
- Lehet… De addig? Ut�lok itt lenni. Tudom, hogy musz�j. De Akkor is ut�lom – azzal visszab�jt Billhez. - Ut�lom, hogy mindenb�l kimaradok. A K�ly�knek is n�latok kell laknia.
Bill felnevetett.
- H�t, ez a legkisebb probl�ma. Tudod, hogy im�djuk �t. Ink�bb az�rt im�dkozz, hogy Tom megengedje majd, hogy visszak�lt�zz�n hozz�d. Tal�n ragaszkodni fog hozz�.
Erre Valeria is elmosolyodott.
- �s a suli? T�nyleg mindenb�l kimaradok. B�r…Tal�n annak �r�l�k is egy kicsit. Nem lenne t�l sok b�tors�gom visszamenni oda.
- Ne mond ezt. Ott is j� lesz majd. T�ged mindenki im�d.
- Nekem ez nem t�nt fel. Persze bej�nnek megl�togatni. De az nem ugyanaz. �rzem, hogy ki szeret engem.
- T�nyleg? – Bill �rezte, hogy elv�r�s�dik.
- Igen. P�ld�ul te szeretsz. �rzem. Itt bent – Valeria a sz�v�re mutatott.
- �s nem t�ved. – Bill Valeria kez�re tette a saj�tj�t, �gy mindkettej�k keze Valeria sz�v�n volt – �n mindig itt leszek veled.
- K�sz�n�m. Nem is tudod, hogy ez milyen sokat jelent nekem. Szeretlek Bill.
- �n is szeretlek. Nem is tudod, hogy mennyire.
Valeria erre m�g szorosabban b�jt Billhez, a fi� pedig szabad kez�vel �t�lelte. Szabad keze m�g mindig a l�ny sz�v�n nyugodott. Mennyire szerette volna, hogy az a sz�v �rte dobogjon. Csakis �rte. �s b�r tudta, hogy ez lehetetlen, m�gsem tudott szabadulni a gondolatt�l.