�r�k

A r�gi id�kre gondolok. A r�gi, sz�p id�kre… Amikor minden t�k�letesnek t�nt. Tal�n m�g az is volt. Mostan�ig…

Felb�mulok a makul�tlan �gboltra. Azt k�v�nom, b�rcsak viharfelh�k sorakozn�nak ott ki�nteni k�nnyeiket. �n is ezt szeretn�m tenni… Olyan j� volna s�rni, ak�r a Mennyorsz�g v�g�ig is… Csak b�gni, am�g van k�nnycsepp a szememben, s mikor elfogy, a b�nat is elhagy… K�l�nben nem b�rom tov�bb. Ekkora f�jdalmat egy sz�v sem k�pes elviselni. Ekkor�t egyik sem…

A legsz�rny�bb az eg�szben az, hogy fogalmam sincs, mit tesznek vele. Fogalmam sincs, hova hurcolt�k, megk�t�zt�k-e… Nem tudok, nem is tudhatok r�la semmit sem, mivel mi m�r k�t k�l�n vil�gban l�tez�nk. Csup�n annyi biztos, �letben van.

Magamat okolom a t�rt�ntek miatt. Ez�rt is ker�ltem ide… Lelkiismeret-furdal�som miatt v�lasztottak be a mindannyiak �ltal �h�tottak k�z�. Csak �pp �n nem akartam idej�nni. Sokkal ink�bb marattam volna ott vele… mind�r�kk�.

- Szeretlek… - suttogta Bill k�zel hajolva hozz�m.

A szob�ban s�t�ts�g uralkodott, �gy csup�n szerelmem csillog� szemp�rj�t l�ttam.

- �n is t�ged - v�laszoltam alig hallhat�an, remeg� hangon.

- Ne f�lj… Itt nem fognak r�nk tal�lni - nyugtatgatott. Mellkas�ra hajtottam fejem. Nem akartam, hogy �szrevegye k�nnyeimet, de meg�rezte p�l�j�n a nedvess�get.

- Ne s�rj… - csit�tott �t�lelve. - Nem lesz semmi baj… Hamarosan elmennek.

Ekkor l�ptek zaja hallatsz�dott kintr�l. Sokan lehettek, t�zn�l is t�bben. Szorosan Billhez simultam. L�legzetvisszafojtva, lehunyt szemekkel v�rtam, hogy kiny�ljon a szert�r ajtaja, vagy elhaljon a talpak z�reje.

A nesz egyre er�s�d�tt, melyhez akkorra m�r sutyorg�s is t�rsult. A ricsajoz�k lassan el�rt�k b�v�hely�nk bej�rat�t. Eg�sz testemben remegve felk�sz�tettem magam arra, a k�vetkez� pillanatban felt�pik az ajt�t.

�m nem ez t�rt�nt. �ld�z�ink t�lhaladtak rejtek�nk�n. Fell�legezve Billre n�ztem, aki r�m mosolygott. Viszonoztam, majd boldogan megsimogattam arc�t. � k�zelebb hajolt, hogy megcs�kolhasson. M�r majdnem �ssze�rt ajkunk, mikor f�lhom�ly sz�k�tt be az ajt�n. Felpillantottunk, s egy fekete haj�, er�sen sminkelt, izz� tekintet�, Tokio Hoteles fels�t visel� l�nyt l�ttunk magunk el�tt.

- Itt a ribanc! – harsogta t�rsainak, kik erre fel�nk vett�k az ir�nyt. A cs�csel�k n�h�ny tagja bet�dult a szert�rba, s megpr�b�lt Billt�l elv�lasztani.

- Nee! Hagyjatok! - ord�totta az �nekes, mik�zben kituszkolt�k a foly�s�ra. – Svenja!

- Bill! - ki�ltottam ut�na. M�g l�ttam r�m�lt tekintet�t, amint k�ts�gbeesetten harcol �r�lt rajong�ival, majd becsap�dott a helyis�g bej�rata. Ism�t s�t�ts�g honolt a szob�ban, �m hirtelen egy zsebl�mpa f�nye vil�g�totta be a rakt�rt. Az a l�ny �llt el�ttem, aki r�nk tal�lt. Arc�n diadalittas, kegyetlen vigyor, k�z�ben k�s.

- K�sz�nj �rd�g b�csinak - mondta, majd meglend�tette a csillog� peng�t, egyenesen a hasamba d�fve azt. F�jdalmasan felki�ltottam, ahogy a h�v�s f�m testembe hatolt. �reztem, amint sz�vem kihagy egy �temet, �szlelve a bajt. �reztem, amint a l�ny �lvezettel forgatja a hal�los eszk�zt, v�r�z�nt ind�tva el gyomromb�l. G�nyosan besz�lt hozz�m, de �n ezt csup�n t�voli suttog�sk�nt hallottam. Csak az iszonyatos k�nt �s rettent� aggodalmat �szleltem: mit tehetnek Billel? Mert nem �rdekelt, meghalok-e vagy sem. Szerelmem volt az egyetlen, akire ebben a pillanatban gondolni tudtam.

A rajong� v�ratlanul kih�zta k�s�t. �n a padl�ra rogytam. A l�ny lehajolt hozz�m, s halk, gonosz szavakkal b�cs�zott el t�lem:

- L�tod, �gy j�r az, aki ujjat mer velem h�zni. �sszej�tt�l azzal, kit az �g nekem sz�nt? Megkeser�l�d. A Pokol bugyraiban tal�n r�d�bbensz, hogy amit m�velt�l, egy�ltal�n nem �rte meg, mivel � sosem lehetett volna igaz�n a ti�d.

- T�vedsz - sz�laltam meg er�tlen�l, de egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben. - Nem ismered �t... Nem tudhatod, mennyire is meg�rte - mondtam nyugodtan. Akkorra m�r tudtam, mivel a cs�csel�k tagjai mind azt hiszik, szeretik Billt, nem fogj�k b�ntani. Viszont �sszevesznek majd rajta, lesznek �ldozatok, �m a rend�rs�g k�zbel�p�s�vel mindez lez�rul. Csup�n a soha be nem gy�gyul� sebek maradnak meg mind�r�kk�.

- � nem a ti�d! - ki�ltott fel �r�lt, k�ts�gbeesett hangon a l�ny, azzal meglend�tve a csillog� peng�t, elhas�totta torkomat. A vil�g elhom�lyosult. Rettenetes sz�d�l�s fogott el, s �n lehunytam szemeimet.

Boldognak k�ne lennem. Hisz' a Mennyorsz�g egy �r�mteli hely. Mindenki mosolyog, �s az �rangyalok kiv�tel�vel senkinek semmi dolga. T�ncolnak, j�tszanak, mulatnak a hajdani emberek. �k valami�rt elfeledkeztek szeretteikr�l, vagy csup�n nem agg�dnak �rt�k, mivel egyszer majd �gyis egy�tt lesznek. Nem tudom, mi�rt nem foglalkoztatja �ket a csal�djuk, bar�taik sorsa. Nem k�rdeztem meg t�l�k.

Nekem viszont m�son se j�r az eszem, csakis Billen. Mi t�rt�nhetett vele? Mit tett, mikor megl�tta f�ldi maradv�nyaimat? Vagy rajong�i m�g mindig fogva tartj�k? Rettent�en agg�dom �rte, f�ltem, �m nem tehetek semmit se. T�tlen�l �ld�g�lek egy fa �rny�k�ban, feh�r sz�rnyimat sz�tt�rva, h�ttal a t�bbieknek, nehogy megl�ss�k rajtam a b� jeleit. �gy elsz�lln�k, megkeresn�m Billt, megnyugtatn�m, nincs semmi bajom... De mindezt nem tehetem. Innen nem lehet kijutni. Egy boldognak hitt, �r�k b�rt�nben szenvedek.