8. rész

Nyitva maradt a szája, ugyanis egy fekete hajú, vékony fiú állt az ajtóban, aki teljesen lenyűgözte. Maga sem tudta miért, de ahogy ránézett szinte elállt a lélegzete. A fiú egy farmerben és egy piros pólóban volt, és érdekes módon ki volt húzva a szeme fekete szemceruzával.

• Ööö, szia. – köszönt zavartan Mia.

• Szi… szia… - habogott a fiú. – Rossz helyen járok?

• Az attól függ. Keresel valakit?

• Aha, a tesómat.

• Ha Tomnak hívják, akkor eggyel arrébb van a 613-asban. – mosolygott Mia.

• Ja, köszi… - látszott rajta, hogy nem nagyon érti a helyzetet. – Akkor szia. – és elindult jobbra.

• Ööö, várj. – szól utána Mia. – a 613-as arra van, mutatott balra.

• Ja persze. – nevetett zavarában Bill.

• Szia. – mosolyogott Mia, majd becsukta az ajtót.

• Szia. – köszönt Bill, és ment tesvére szobájába.

Bekopogott, és ott már szerencséjére Tom nyitott neki ajtót.

• Tooom! – ölelte meg testvérét Bill.

• Neked is szia Bill. – nevetett Tom.

• Én tudtam ám, hogy élsz. – engedte el Billt.

• Én meg tudtam, hogy tudtad.

• Én meg tudtam, hogy tudtad, hogy tudom.

• Na jó, te nyertél. xD – adta meg magát Tom.

• Amúgy nem mehetnék bentebb? – ugyanis még mindig az ajtóban álltak.

• Hát nem nagyon, mert mindjárt megyünk enni. Két csajjal.

• Enni? Két csajjal? – lepődött meg Bill.

• Aha, akik itt vannak a szomszéd szobában, amúgy a barátnődet hol hagytad?

• Nekem nincs barátnőm. – tette keresztbe a kezét Bill. – Dian(Dájen) a pénzem barátnője…

• De hát otthon még tök jól megvoltatok.

• Igen, de azóta rájöttem, hogy csak a pénzem miatt jár velem. Tökre kihasznál.

• Akkor miért nem dobod?

• Az nem olyan egyszerű… Meg egy kicsit talán szeretem is. De mit is mondtál kikkel megyünk kajázni? Azokkal, akik a szomszéd szobában vannak???

• Igen, de miért?

• Az előbb láttam azt a csajt… Hallod…

• Mi? De hát miért?

• Mert nekem 612-es szobát mondtál…

• Ja tényleg. – kapott a szájához Tom.

• De honnan ismered azt a lányt?

• Tudod lezuhant a gépünk egy lakatlan szigetre, és csak mi ketten éltük túl.

• Mi??? Te két napig ezzel a lánnyal voltál kettesben egy szigeten?!

• Igen. – mondta önelégült képpel. – Mi az féltékeny vagy?

• Versenyezni akarsz?

• Úgyis én nyernék, úgyhogy nem. – nevetett Tom.

• Mondjuk most biztosan hülyének néz…

• Miért is?

• Mert alig bírtam megszólalni, mikor ő nyitott ajtót, aztán meg rossz irányba indultam el, és ő szólt, hogy erre kell jönni… Tök gáz volt.

• De miért nem tudtál megszólalni?

• Mit tudom én… Ránéztem, és kész…

• Oooh, milyen romantikus. xD

• Ne cikizz már!

• Jó, jó, de most már tényleg menjünk. – ezzel elindultak a szobám felé.

Közben a 612-es szobában.

Miután Amelie becsukta az ajtót ledőlt az ágyra és a fejét belenyomta a párnába.

• Hát te mit csinálsz? – kérdeztem, mikor felöltözve kijöttem a fürdőszobából.

• Gondolkozok. – mondta kicsit eltorzult hangon, ugyanis még mindig nem emelte fel a fejét a párnáról.

• És min, ha szabad megtudnom?

• Azon a fiún…

• Milyen fiún?

• Annak a Tomnak a testvérén. Hogy is hívják? – felemelkedett a párnából, majd felült.

• Jah, Bill. Volt itt?

• Iiiiiiigen. – sóhajtott egy nagyot Mia.

• És hasonlít Tomra?

• Cseppet sem. Ha nem mondja, hogy rokonok, meg nem mondom, hogy a testvére… De őszintén, jobban néz ki, mint Tom.

• Na azt kétlem. xD

• Én meg nem, ugyanis láttam. De… áhhh… Az a szem, és az a haj, és… - áradozott Mia.

• Héj, héj… Mi az? Belezúgtál?

• Mi? Én? Dehogy! Vagyis… Áh, de nem!

• De a barátnője nem volt itt? – kérdeztem meglepődve.

• Aaaaj tényleg. Van barátnője. – szomorodott el Mia.

Ekkor kopogtak.

• Ezek biztosan ők lesznek.

Odamentem, és kinyitottam, de Amelie is jött utánam.

• Sziasztok. – köszöntek.

• Hello. – köszöntünk vissza.

• Bill vagyok. – nyújtotta felém a kezét a fekete hajú fiú, majd Amelievel is kezet fogott. Mi is bemutatkoztunk neki.

• Ömm én pedig Tom vagyok, csak az előbb elfelejtettem bemutatkozni. – nevetett Tom, és kezet nyújtott Amelienek, aki viszonozta a kézfogást.

• De, tii… - habogott Bill. – Ti nem együtt voltatok azon a szigeten vagy min? És nem tudjátok egymás nevét? – nézett meglepődve.

• Öhh, az én voltam. – emeltem fel egy kicsit a kezem, mintha jelentkeznék.

• Jaaaa. – esett le Billnek. – Bocsi. – mosolygott zavartan. – Nem tudom miért hittem, hogy…

• Semmi baj. – mondtuk Amelievel.

Tom összenézett Billel, és rájöttek, hogy ezek szerint nem ugyanarról a személyről beszéltek

• Na hova megyünk enni? – kérdeztem.

• Én tudok egy jó helyet. – mondta Amelie.

• Csak nem a Beat? – kérdezte Bill.

• Honnan tudtad?

• Én is oda járok… És az tényleg jó hely.

• Na akkor jó lesz? – nézett ránk Mia.

• Nekem mindegy… - mondtam.

• Tőlem mehetünk. – húzta fel a vállát Tom.

Elindultunk, majd kiérve a szállodából egymás mellett mentünk a járdán, ilyen sorrendben: Bill, Tom, én, Amelie.

• És Bill, hány éves vagy? – kérdezte Mia.

• 18, pontosabban már mindjárt 19. – válaszolt az illető.

• És hol laksz? – kiabált Mia még mindig Billnek, a másik szélre.

• Berlinben. És te?

• Nem lenne egyszerűbb, ha elénk jönnétek, és úgy folytatnátok? Akkor talán nem süketülnék meg. – mondtam.

• Oké. – mondták, és elénk mentem pár lépéssel.

• Ez jó ötlet volt. – mosolygott rám Tom.

• Tudom. =D Szóval akkor te is 19 éves leszel, mint Bill?

• Igen.

• És te is Berlinben laksz, mint ő, ugye? – kérdeztem kicsit szomorkásan.

• Igen, de miért? Te hol laksz?

• Hamburgban… És az messze van Berlintől.

• Nincs az olyan messze… - karolja át a vállamat.

• Autópályán is vagy egy óra…

• Nyugi, majd én meglátogatlak Hamburgban. =) És meglátod az én kicsikémet.

• Kicsikédet? – húztam fel a szemöldököm.

• A Cadillac-emet.

• Jaah, neked olyanod is van? =D

• Van ám. Amúgy, ha már az előbb a kornál tartottunk, te hány éves vagy?

• 18, mint te.

• Én már mindjárt 19 leszek. – mosolygott.

• Mikor lesz az a mindjárt?

• Szeptember 1-jén.

• Én meg december 21-én. Az sincs már olyan messze. =D

• Igaz…

• Figyelj csak… Akkor Ameliéknek elmondjuk, hogy mi… őőő…

• Hogy nem járunk, de együtt vagyunk? – nevetve kérdezte Tom, mert látta, hogy én nem tudom befejezni a mondatot.

• Valami olyasmi…

• Hát nem tudom. Elmondjuk?

• Szerintem igen. Mégis csak a testvéred, nekem meg a legjobb barátnőm, aki mellesleg mindig mindent tud rólam…

• Oké, akkor majd a megfelelő pillanatban elmondjuk, jó?

• Szuper.

• Akkor legalább végre akármikor megcsókolhatlak. – közel hajolt, hogy megpusziljon, de én elhúzódtam egy kicsit.

• Toom, akármikor hátranézhetnek…

• Nem baj. – mondta, majd magához húzott, és egy puszit nyomott a számra.

• Na most már bírj magaddal. – mondtam nevetve.

• Jó, de még tartozol ám valamivel…

• Mivel is?

• Hát valamit félbe kellett szakítanunk, nem emlékszel?

• Nem. – hazudtam.

• Akkor majd felelevenítem az emlékezetedet. – mosolygott sunyin Tom.

Én csak visszamosolyogtam, majd témát váltottam:

• Amúgy meddig maradtok itt?

• Ha jól számolom még 3 napot, ha ezt nem számoljuk bele.

• 3 napoooot?!?! – akadtam ki. – Én még vagy 2 hetet, sőt…