Sz�nalmas, szomor� �s ideges”

Maria hazavitte Emm�t a sulib�l, de ma ak�rmennyire is szeretett volna, nem ment be vele a h�zba. Azt mondta, hogy otthon kell seg�tenie, de tal�n d�lut�n majd �tj�n. Emma l�tta rajta, hogy mennyire csal�dott.
Mikor a l�ny bement a h�zba csak Billt tal�lta otthon. A fi� a konyh�ban �lt �s igen b�natosnak t�nt.
- Szia! – k�sz�nt Emma, de Bill nem v�laszolt. – Hah�… - a l�ny v�gigh�zta kez�t Bill szeme el�tt. Az �nekes ijedten n�zett fel.
- Emma! Szia…
- Szia! Mi a baj?
- Baj? Nem, nincs semmi.
- H�t, nem �gy t�nik.
- Csak egy kis csal�di dolog.
- Rendben. Ha nem akarod, akkor ne mond el.
Bill erre m�r nem sz�lt semmit, ahogy a nap tov�bbi r�sz�ben sem. K�r�lbel�l k�t �ra m�lva elindult a suliba, hogy hazahozza a K�lyk�t. Emma ink�bb felment a szob�j�ba �s – kedvetlen�l b�r – de megcsin�lta a h�zij�t. Ezut�n csak fek�dt �s b�multa a plafont. Egy csom� dolog j�rt a fej�ben. Bill, Tom, Josh, Tom, Josh, Tom �s persze Josh. Ezut�n m�r semmi j�ra nem sz�m�tott. Nem el�g, hogy Tom �s Josh tal�lkoztak egym�ssal �s, hogy � Josh b�multa Tom mellett, de Josh m�g azt is bejelentette, hogy f�lt�keny. H�t, ne legyen f�lt�keny! � nem a bar�tn�je, semmi joga nincs hozz�. R� csak Tom lehet f�lt�keny! Emma a v�g�re m�r annyira felhergelte mag�t, hogy ink�bb fel�lt, mert �gy �rezte, hogy r�gt�n megfullad. Nem akarta mag�ban tiszt�zni az �rz�seit, nem akart egy�ltal�n semmire sem gondolni. Ki akarta z�rni a fej�b�l ezeket a gondolatokat. � Tom bar�tn�je, Tomot szereti, csak Tom l�tezik sz�m�ra �s nem is ismer olyan embert, hogy Josh Black.
Emma v�g�l kiment a szob�b�l �s megkereste Billt. A fi� az �gyon fek�dt �s a plafont b�multa.
- Szia! – kopogott be Emma.
- Szia…
- Figyelj, hol van Georg �s Gustav? – k�rdezte.
- Elmentek v�s�rolni �s tal�n Valeri�hoz is bemennek.
- �rtem. H�t, akkor nem is zavarlak – azzal bez�rta maga m�g�tt az ajt�t �s m�lyet s�hajtott. H�t, persze. Pont ilyenkor nincs itthon Georg! Pedig de j�l esne neki most egy veszeked�s. �s erre ki m�s lenne a legalkalmasabb, mint Georg?
Emma elindult a K�ly�k szob�ja fel�. Kopogott, majd a v�laszt meg sem v�rva benyitott.
- Hello!
- �h, szia! – a K�ly�k �ppen a k�nyveit felett �lt �s �rt.
- H�zit �rsz?
- Aha.
- J�, akkor nem zavarlak.
- K�sz.
Emma csal�dottan ment ki ebb�l a szob�b�l is. �gy �rezte, hogy �sszeesk�d�tt ellene a vil�g. Visszament h�t a szob�ba �s tov�bb b�multa a plafont. Mi�rt nem t�r�dik vele senki mikor neki sz�ks�ge lenne r�? Bill szomor�, a K�ly�k tanul, Maria otthon seg�t, Georg �s Gustav elmentek, Tom pedig �ppen Daviddel van.
Csak � lehet ilyen szerencs�tlen… Bill �ppen szomor�. Pedig vele annyira j�l lehet besz�lgetni. Biztosan eltereln� a gondolatait. Vagy a K�ly�k… Biztosan kiverne a fej�b�l minden komoly dolgot. Vagy Georg… �gy visszagondolva m�g a tegnapi veszeked�st is megism�teln� arr�l az ostoba telefonos j�t�kr�l.
Emma �jura fel�lt �s elindult. El�g volt az �nsajn�latb�l! Ink�bb �tment a K�ly�k szob�j�ba.
- Bocs, hogy megint zavarlak…
- Semmi baj. Gyere! – intett neki, de k�zben fel sem n�zett.
- Rajta van m�g a telefonodon az a j�t�k?
- Aha.
- �s ide adod a telefonod?
- Persze. Ott van az �gyon.
Emma gyorsan elvette a telefont, elmotyogott egy „k�sz�n�m�t”, �s �tment a saj�t szob�j�ba.
Most ez t�nt az egyetlen megold�snak. Elind�totta a j�t�kot �s apr�, fegyveres l�nyeket gyilkolt le.
Tom este h�t k�r�l �rt haza. Emma addig j�tszott, vacsor�t k�sz�tett mindenkinek, veszekedett egy sort a haza�rkezett Georgal, h�ly�skedett a K�ly�kkel �s megint j�tszott. Mikor Tom haza�rt m�r a szob�ban �lt �s �ppen meghalt a j�t�kban.
- A francba!
- Neked is, szia! – l�pett be Tom a szob�ba.
- �h, megvetted a git�rt? – mutatott Emma a Tom kez�ben lev� csomagra.
- Aha.
- �s milyen napod volt?
- Elment…
- L�tom te is szomor� vagy.
- Bill is?
- Honnan tudod?
- Csak egy kis csal�di dolog.
- � is ezt mondta.
- Aha.
Emma �gy �rezte, hogy hatalmas gomb�c van a tork�ban. Az eg�sz napi harag gy�lt most �ssze benne. De nem. Nem akart veszekedni Tommal.
- Hazamegyek. – mondta v�g�l egy nagy s�haj k�s�ret�ben.