>>>5.rész<<<
Csípem a pólóját

Úristen! Úristen! Fél 8 van, és még sehol sem állok!! Hát az eszem megáll, hova a fenébe tettem a fehérneműt? És a sminkem és a hajam? Ááá.

Körülbelül így jellemezhető az a 30 perc, ami még 8 óráig volt. Föl s alá rohangáltam az egész lakásban a fehérnemű és a kosztüm után keresgélve. A csengő megszólalása előtt 10 perccel kezdtem el a hajam megformálását. Gyors bekapcsoltam a hajsütőt, addig fölvettem a nadrágom. 5 perc és itt lesz. Egy copfba fölkötöttem a hajam, de két tincset elől kihagytam. Azokat gyorsan begöndörítettem, előkaptam a fekete szemceruzám. Míg a fél szememet csináltam addig futólag ránéztem az órára. 2 perc. Ilyen nincs. Kis parfüm és.. csöngettek.
Mélyet sóhajtottam, majd utoljára a tükörbe néztem és lefelé vettem az irányt. Igen-igen oké, tudom ez csak egy randi, de akkor is. Elfogott az a tinédzser félelem. Már rég kinőttem ebből a korból, de a randi az mégiscsak egy randi.
Leugrottam az utolsó lépcsőről, majd az ajtóhoz léptem. Fújtam egyet, majd kitártam azt. A lélegzetem is elállt. Nagyon sexi volt. A haja most nem volt fölállítva, lazán esett a vállára. Egy piros póló volt rajta azon, pedig egy sárga „The Icon” felirat, egy sötét farmer és egy fekete lyukacsos öv. A fekete festék sem maradhatott el a gyönyörű csokoládébarna szemek mögül. Elmosolyodtam.

B: jó estét tanárnő!- nyújtott felém egy gyönyörű sárgarózsa csokrot- ezt önnek hoztam
É: oh, ez gyönyörű, honnan tudta h ez a kedvenc virágom?- néztem rá, mire megrántotta a vállát- köszönöm-, nyomtam puszit az arcára-, jöjjön be, amíg vázába teszem.- futottam föl a lépcsőn
B: rendben- csukta be maga után az ajtót és mosolyogva nézett utánam.
É: itt is vagyok-, jöttem le két perc múlva a vázával a kezemben. Leraktam az asztalra, majd bele a virágot. Odaléptem hozzá és gyors belebújtam a kikészített almazöld magas sarkúmba, ami tökéletesen passzolt a szintén almazöld kosztümömhöz.- indulhatunk- pillantottam rá, bólintott, majd kinyitotta előttem az ajtót- köszönöm.
Kint gondosan bezártam azt, majd a fekete kocsihoz vezetett. Segített beszállni, majd átgaloppozott a túloldalra és ő is beült.
É: hmm, Cadillac Escalade- olvastam el a kormányon lévő feliratot- szép kocsi.
B: igazából a bátyámé, de kölcsönadta- mosolyodott el
É: értem- néztem kifelé az ablakon
B: amúgy nagyon csinos- nézett rám kisfiúsan
É: köszönöm- fordultam újra az ablak felé
Pár perc múlva egy igazán szép étterem előtt parkolt le. Leállította a motort, majd kipattant a kocsiból és becsapva az ajtót az én oldalamra futott. Újra kinyitotta azt, majd a kezét nyújtotta. Mosolyogva helyeztem bele az enyémet az övébe. Mikor összeért a kezünk, mintha villám csapott volna közénk. Gyorsan kihúztam az övé közül és a kezem masszírozva, néztem rá.
É: megrázott- nevettem föl
B: nem! Maga rázott meg!- nevetett ő is
É: na adja a mancsát, mert az életbe nem jutok le innen- mosolyogtam még mindig
B: oh persze- nyújtotta újra azt
É: köszönöm- mondtam, mikor már indultunk befelé
B: ugyan- tartotta a karját, először csak meglepődve néztem rá, mire kicsit megmozgatta azt, én pedig észbe kapva karoltam belé.

-Jó estét kívánok- jött oda egy pincér-, miben segíthetek?
B: lefoglaltam egy asztalt Bill Kaulitz névre
-Áh igen kérem, kövessenek- indult meg az étterem szinte legeldugottabb részére. Bill a derekamnál fogva maga elé tolt, majd engem követve indult el.
-Ez az önök asztala- mutatott egy kb. 3 személyes asztalra, aminek egy gyertya volt a közepén. Bill kihúzta nekem a széket, majd betolta alám és ő is leült.- kérem, szóljanak, ha választottak- nyújtotta a pincér a kezembe az étlapot. Szemöldök ráncolva hajoltam oda Billhez, miután a pincér elment h fölvegyen egy másik rendelést.
É: egy étterembe mindig ilyenek a pincérek?- kérdezte miközben a pingvinnek álcázott f*szit, néztem figyeltem- mivan?- kérdeztem mikor szembetaláltam magam Bill értetlen fejével.
B: hányszor volt eddig étteremben?- kérdezte halvány mosollyal az arcán
É: öö- vágtam gondolkozó fejet- egyszer, mért?
B: semmi- legyintett- csak tudja Miss., nekik így kell kinézniük és viselkedniük
É: mért?- néztem megbotránkozva- olyanok, mint a bazári majmok
A kelleténél kicsivel hangosabban nevetett föl, de azonnal bocsánatkérően körbenézett és egy hatalmas vigyorral az arcán nálam állt meg a tekintete.
B: ez vicces- vigyorgott még mindig- ez vicces
É: most mért?- mosolyodtam el én is.

É: hát köszönöm szépen ezt a szép estét- álltam meg az ajtómban és egy lépcsőfokot fölléptem, így kb. egy magasságban voltam vele.
B: én köszönöm h eljött velem- döntötte oldalra a fejét, pont úgy, ah délután is tette.
É: hát, holnap találkozunk Mr. Kaulitz- nyomtam puszit az arcára- jó éjszakát!
B: jó éjszakát tanárnő!- fordult el, majd elindult a kocsihoz.
Még egy másodpercig elidőztem rajta, majd utána kiáltottam.
É: amúgy Mr. Kaulitz
B: igen?- fordult hátra
É: csípem a pólóját- kacsintottam, majd becsuktam a ház ajtaját. Mosolyogva dőltem neki az ajtónak, majd egy nagyot sóhajtva fölfelé vettem az irányt. Gyors levetkőztem, majd azzal a tudattal aludtam el h holnap újra láthatom.