Minden egy es�s napon kezd�d�tt .
A di�kok utols� napjaiknak d�llel�tjeit az iskolapadokban t�lt�tt�k.
B�r m�r nem volt semmi �rdekes anyag. Besz�lgett�nk.
Oszt�lyf�n�k�nk elmondta, a n�metorsz�gi t�borunk fontosabb inform�ci�it. Minden di�k, aki jelentkezett a t�borba, vid�man �s k�v�ncsiskod�an k�rdezgetett a programokr�l.

Kiv�ve egy embert.
�Engem.
Folyton az j�rt a fejemben, hogy nem mehetek el a n�lk�l az ember n�lk�l aki mindig is a legjobb bar�tn�m lesz .�s akivel mindig is tervezt�k ,hogy kimegy�nk egy�tt N�metorsz�gba.

���� K�t �ve kezd�d�tt. A Tokio Hotel hozott minket �ssze. Mindketten ugyanabba az iskol�ba j�rtunk. Csak m�s oszt�lyba. Egyre t�bbet besz�lgett�nk. Csavarogtunk egy�tt. Elj�ttek a legfontosabb napok. Viva Comet, Tokio Hotel koncert. Mindet egy�tt csin�ltuk v�gig. Egy�tt szervezt�k meg, hogy ott lehess�nk. �jszak�kon �t, besz�lgett�nk a sr�cokr�l, hisz mindketten nagyon szerett�k �ket. Majd egy �v ut�n elt�volodtunk egym�st�l. B�r nem sok id� volt, arra, hogy igaz�n ki ismerj�k egym�st, mi megtett�k, �gy �rzem. �s mindent tudtunk a m�sikr�l. Mindenben egyet �rtett�nk �s semmi nem sz�tott k�zt�nk visz�lyt. M�gis most rosszban vagyunk, �s nem besz�l�nk egym�ssal.

����� Ahogyan ezekre, a sorokra gondoltam. A bar�tn�m rontott az oszt�lyterm�nkbe, tombol� k�nnyekkel a szem�ben, mik�zben azt ord�totta: „Lizzi gyere gyorsan!” Arca a k�nnyekt�l pirosan csill�mlott.
�n oszt�lyf�mre n�ztem ilyetten - mit tegyek most?
- Mi a baj Timi? - k�rdezte a tombol� l�nyt�l.
- Musz�j Lizzinek elj�nnie!- �v�lt�z�tt fel�m �s ny�jtotta a kez�t, hogy mennyek vele.
Az oszt�lyf�n�k�m b�lintott, hogy elmehetek az �r�r�l.
Timi meg fogta a kezem �s rohanni kezdett velem le a l�pcs�n.
- V�rj! – �ll�tottam meg. - Mi t�rt�nt? – fakadtam s�rva.
- Ezt most nem mondhatom el, musz�j sietn�nk gyere, haza kell menn�nk a busszal.
�s ezzel a lend�lettel tov�bb r�ntott.
Felsz�lltunk a buszra.
- K�rem –Sz�lt Timi a sof�rnek.- musz�j nagyon gyorsan haza �rn�nk �s nincsen n�lunk semmi, de �g�rj�k, ki fogjuk a jegyet fizetni – mondta a f�rfinak, aki a vol�n m�g�tt �lt.
- Akkor megpr�b�lok sietni. Semmi gond. Mennyetek �ljetek le – mondta, mivel l�tta, ahogyan s�r a bar�tn�m.
Haza �rt�nk. A buszmeg�ll�t�l, ahol lesz�lltunk 100 m�terre hatalmas kocsisor v�rakozott.
A bar�tn�m egyre er�sebben szor�totta a kezem. Az eddig el�ttem szalad� Timi m�r a kezem fogva szorosan mellettem s�t�lt a trag�dia helysz�ne fel�.

Busz baleset t�rt�nt.
Meg�lltunk egy csinosan fel�lt�z�tt n� m�g�tt, akit kamer�val vettek.

- J� napot k�v�nok kedves n�z�ink. Az elm�lt percekben egy aut�busz g�zolt �t egy 15 �ves l�nyon amint az a ki nem jel�lt helyen pr�b�lt �tkelni az �ttesten. Majd el�lr�l egy szem�lyg�pj�rm� is �ssze�tk�z�tt az aut�busszal… a busz utasait a t�zolt�k �s ment�k biztons�gban kimentett�k, a szem�lyaut� vezet�j�t �s a busz sof�rj�t �letvesz�lyesen k�rh�zba sz�ll�tott�k. A kisl�ny �llapot�r�l sz�lei �s hozz�tartoz�i egyenl�re nem k�v�nnak nyilatkozni!
Az �gyet tud�s�totta Szab� M�ria.

- Mi van itt Timi, k�rlek, mond el!- T�rtek ki k�nnyeim majd a baleset helysz�ne fel� pillantottam. Amint �ppen egy ment�aut� �rkezett szir�n�zva. �n pedig pr�b�ltam kif�rk�szni k�nnyeim m�g�l ki az a l�ny akir�l az asszony besz�lt az el�bb.

- Az ott Fanni! Te j� isten. – Rohantam a t�megbe, ahogy csak tudtam.
- Neeee Nem lehet. Ez nem lehet.
- Sajn�lom. Meghalt – mondta az egyik ment�s orvos.
- Nem az nem lehet, nem halhat meg - fogtam meg a kez�t, ami teli volt v�rrel.
Mindenhol� v�r folyt. Az orvosok csak t�tlen�l �lltak mellettem.
- Nem nem lehet –borultam r� a mellkas�ra. Mik�zben a hideg kezeit szorongattam. �s zagyvas�gokat k�rdezgettem a holt test –t�l.
- Most mi lesz velem? Nem hagyhatsz csak �gy itt. –S�rtam… �s teljesen elvesztettem az eszem. Majd Timi szaladt oda hozz�m. �s �t�lelt. Mindketten s�rtunk.
Nem tudtam, mit tegyek. Csak �t�leltem Timit.
K�zben anya �s apa szaladtak a helysz�nre. Ahol hatalmas t�meg �llta k�rbe a trag�dia romjait.

Senkit sem akartam abban a pillanatban csak egy embert. Akit a csal�dom mellett ugyan�gy tudtam szeretni, mint azt az embert. A legjobb bar�tn�met. Akit �ppen most vesz�tettem el.
Csak Billt akartam, mert nagyon szerettem. Csak hogy itt legyen velem, hogy �t�lelhessem.
�s elmondhassam neki, hogy nagyon szerettem Fannit, �s hogy mennyi mindent �lt�nk �t egy�tt a Tokio Hotel miatt.

B�r tudtam nem lesz ott velem soha, �s azt sem tudja, hogy l�tezem. Bele gondoltam, �s abban a p�r percben mindent elvontak a gondolatok mell�lem.
De a sz�vem azt s�gta �jra s�rnom kell. �s �jra r�n�ztem a holttestre mely mellettem hevert.
- Neeem - �v�lt�ttem egy nagyot, a fejem a mindens�gbe emelve. Majd �jra r�borultam a feh�r, hideg testre.
- gyere menny�nk haza – seg�tett fel a f�ldr�l anya �s apa.
- �n nem megyek sehov�. �n vele megyek! - Pr�b�ltam halkat �s nyugodtan magyar�zni.
�De mire visszan�ztem m�r nem volt, sehol elvitt�k. Eltolt�k egy ment� �gyon.
- Ne vigy�k el!!-� kiab�ltam ut�nuk
- Lizzi, musz�j elvinni�k karolt �t h�tulr�l egy csom� ember. Az �sszes bar�tom ott volt, akik ismert�k Fannit. Mindannyian s�rtak k�r�l�ttem. Mind. Elvesztett�nk egy nagyon j� embert.

Eltelt egy h�t. K�t h�t. Senkivel sem besz�ltem. Folyton � j�rt a fejemben. �s ahogy ott voltunk azon a napon. A balesetn�l. A n� szavai, aki tud�s�totta a t�rt�nteket. Ahogyan a bar�tn�m anyuk�j�t l�ttam �s a bar�taimat zokogni. �s folyton az, az �rz�s kavargott bennem, hogy csak egyetlen ember tudna megvigasztalni, megnyugtatni �s egy embernek tudn�k igaz�n besz�lni az �rz�seimr�l.
�s elj�tt a nap! A temet�s! T�bb sz�zan j�ttek el!
�r�kre letett�k a f�ld al� �s m�r soha nem lesz vel�nk.

�n maradtam a legtov�bb. Besz�lni akartam m�g vele. Elmondani Neki mindent, amit nem mondtam el neki eddig.
Majd k�s� este mentem t�le haza. �s a s�r�st�l kif�radva d�ltem be az �gyamba.