Miut�n Emma leh�vta Billt, Tom pedig a K�lyk�t, tartottak egy nagy megbesz�l�st.
- Akkor �rthet� a terv? – k�rdezte lelkesen Tom.
- Persze, ez nem bonyolult – h�zta meg a v�ll�t Bill.
- Teh�t, akkor a K�ly�k kezdi – adta ki az utas�t�st Emma. – Indul�s!
A K�ly�k fel�llt �s felment a szob�j�ba.
- Hol van Maria?
- A konyh�ban besz�lget Gustavval – mondta Bill.
N�h�ny m�sodper m�lva meghallott�k a K�ly�k ord�t�s�t.
- Maria! Maria! Jajjj…! Maria!
A h�rom fiatal egym�sra mosolygott.
- Zseni ez a gyerek – mosolygott Emma.
- Az �n tan�tv�nyom – h�zta ki mag�t b�szk�n Tom.
Bill csak vetett r� egy les�jt� pillant�st, majd mindh�rman kimentek a nappalib�l �s megn�zt�k ahogy Maria felszalad a l�pcs�n. N�h�ny m�sodperc m�lva Gustav �s Georg kij�ttek a konyh�b�l.
- Valakir�l elfeledkezt�nk – s�gta nekik Bill �s fej�vel Georg fel� b�k�tt.
- Majd �n elint�zem – mondta Emma.
- Mi van a K�ly�kkel? – k�rdezte Georg.
- Gyere, n�zz�k meg – intett neki Emma.
- �n is megyek – indult ut�nuk Gustav. Bill mosolyogva b�lintott Emm�nak.
Mikor be�rtek a K�ly�k szob�j�ba a fi� �ppen a p�rn�ba f�rta az arc�t �s �gy ord�tott.
- De nem �rtem, hogy mit mondasz! – csattant fel k�ts�gbeesetten Maria.
- F�j a hasam! Nagyon! Jaj! – kiab�lt a K�ly�k �s mikor feln�zett szinte k�k volt az arca. Emma alig b�rta ki nevet�s n�lk�l. Igaza volt az el�bb: a K�ly�k t�nyleg egy zseni.
- Akkor…akkor… Most mit csin�ljunk? – �llt egyik l�b�r�l a m�sikra Maria.
- Majd �n hozok neki gy�gyszert – javasolta Emma. – Gyere Georg, seg�ts nekem.
Azzal ki is mentek a szob�b�l. B�r a K�ly�k jajgat�s�t m�g a m�sik szob�ban is lehetett hallani, Emma hirtelen elkomorodott �s Georg fel� fordult.
- Szeg�ny gyerek… - s�hajtott Georg.
- Ez csak egy sz�nj�t�k – mondta Emma. – A K�ly�k sz�nlel, hogy �ssze tudjuk hozni Mari�t �s Gustavot.
- Komolyan? – k�rdezte kerek szemekkel Georg. – De hogy…?
- Erre most nincs id�nk. Csak t�gy �gy, mintha nem tudn�l semmir�l – mondta Emma, majd beny�lt a szekr�nybe, �s kivett egy gy�gyszeres dobozk�t.
- Mit csin�lsz? Nem adhatsz neki gy�gyszert! Nem is beteg!
- Nyugi, ez csak vitamin. Mari��k �gysem tudj�k – mosolygott a l�ny, majd visszamentek.
- Nah? – n�zett fel r� k�ts�gbeesetten Maria, aki id�k�zben le�lt a K�ly�k �gy�ra �s a m�g mindig jajgat� fi� fej�t simogatta.
- Megvan! – mutatta fel Emma a gy�gyszer, majd �tadta a K�ly�knek.
- Tal�n ki k�ne h�vni az �gyeletet – javasolta Tom.
- Igen, nagyon rosszul n�z ki – b�logatott Bill is.
- Ez a gy�gyszer nem olyan er�s. Csak jav�t az �llapot�n, de nem fogja meggy�gy�tani. Ide orvos kell – er�s�tette meg Emma is.
- Igazatok van – b�logatott Maria.
- Megtenn�d, hogy h�vsz nekem egy orvost? – n�zett r� szenved� k�ppel a K�ly�k.
- Persze! – pattant fel r�gt�n Maria, majd ki is ment.
- Igaz�n elk�s�rhetn�d! – mondta Emma Gustavnak – Nem l�tod, hogy mennyire agg�dik szeg�ny? M�g a v�g�n el�jul!
Gustav sz� n�lk�l szaladt Maria ut�n �s Tom�k is �gy tettek, hiszen nem volt sok idej�k.
- Te csak j�tssz tov�bb! – mondta a K�ly�knek Tom, majd �k is szaladtak lefel�.
Maria m�r �pp a dolgoz�szob�hoz �rt, n�h�ny m�sodperc m�lva pedig Gustav is megjelent.
- Mi ez? – n�zett be a szob�ba Maria.
- Tal�n hazaj�ttek Tom�k sz�lei… - n�zett be Gustav is.
A szoba tele volt r�zs�kkal, a szob�ban csak gyerty�k vil�g�tottak �s halk zene is sz�lt.
- Mindegy, erre most nincs id�nk. H�vjuk az orvost! – mondta Maria �s bel�pett. Gustav b�logatott �s k�vette a l�nyt. Maria m�r �pp t�rcs�zni akart, mikor az ajt� h�rtelen becsap�dott �s m�g a kulcs is fordult a z�rban. Maria kerek szemekkel n�zett Gustavra, aki r�gt�n az ajt�hoz sietett �s r�ngatni kezdte.
- Gondolod, hogy bet�r�k? – suttogta Maria. Gustav azonban nem tudott v�laszolni, mert az ajt� alatt egy kis bor�t�kot cs�sztattak be. Maria �s Gustav egym�sra n�ztek. V�g�l a fi� hajolt le �rte.
- Nyissuk ki… - suttogta Maria. Gustav felbontotta, �s egyszerre olvast�k el.

„Ez a lev�l azoknak sz�l, akiket bez�rtak ebbe a romantikus ki b�rt�nbe.
Ha a f�lhom�lyban egym�sra tal�ltok, h�t ne f�ljetek elsuttogni egym�snak az �rz�seiteket,
Fogj�tok meg egym�s kez�t, cs�kolj�tok egym�s ajk�t �s suttogj�tok egym�s nev�t.
Mikor Tom, Emma, Bill, Georg �s K�ly�k elt�vozik a h�zb�l, adj�tok �t magatokat egym�s �lel�s�nek �s n�zettek egym�s szem�be. M�lyen, m�lyen, m�lyen….”

Maria �s Gustav egym�sra n�ztek. Maria d�bbenten vette �t a levelet Gustavt�l. �jra elolvasta, majd megford�totta. A gy�ngybet�k ut�n a lev�l h�tulj�ra macskakapar�ssal �rtak egy kis �zenetet:
„�vszer a fi�kban!”
- Tom… - h�zta el a sz�j�t Gustav.
- Eg�szen biztos.
- M�gis hogy gondolt�k, hogy mi… itt… Mikor �k tudj�k…
- Szerintem kedves volt t�l�k – mosolyodott el Maria.
- Igen, de…
- Gustav?
- Hmmm?
- Ink�bb maradj csendben….
- De…
- Olyan sz�p ez az �zenet.
- Persze… �vszer a fi�kban.
- �n a m�sikra gondoltam!
- Oh, jah… Igen, t�nyleg sz�p.
- Szerinted t�nyleg elmentek?
- H�t, ha magukt�l nem is, Emma biztosan elr�ngatta �ket.
- H�t, akkor az j�.
- Igen – mosolyodott el Gustav, majd le�lt a sz�pen elrendezett, r�zs�kkal bor�tott �gyra.
- �s most? Mit csin�lunk? – k�rdezte maga el� b�mulva, rem�nyvesztetten Maria.
- H�t… - mosolygott Gustav. – K�vethetn�nk a lev�lben le�rt utas�t�sokat.