13.rész
Kijött az intenzívről az orvos és odament hozzátok, mivel közölni-e kellett valamit velem kapcsolatban… Szal oda ment az orvos. -Valami baj van? - Moncsy -Ami azt illeti igen. - doki -És mi lenne az? De ugye semmi komoly? - Krisz -A kisasszonyt újra kellett élesztenünk, mivel megállt a szíve és ezek után pedig komába esett. - orvos -De ugye fel fog ébredni. - Reena -Reménykedjünk benne. - Doki -Akkor az sem biztos, hogy fel fog ébredni? - Krisz -Sajnálom, de többet én sem tudok tenni, csak annyit, hogy várunk. De jobb lenne, ha haza mennének. Itt többet úgy sem tudnak tenni. Meg pihenniük kell. - doki -Nem megyünk sehova. - Krisz -Krisz, nyugodj már le. Igaza van tényleg haza, kellene mennünk. - Reena -Jól van. De ha bármi van, akkor értesítsenek minket. - Krisz -Persze. Viszlát. - doki -Viszlát. - 4-en 1szerre Majd nagy nehezen haza mentek. 2 hét elteltével: Én még mindig komában feküdtem a korházban. De az egyik nap mikor bent voltak nálam a többiek egy jó hír várt rájuk. Szal mikor beértek a kórházba az orvos oda ment hozzájuk. -Jó reggelt! Ugye nincs semmi baja? - Moncsy -Jó reggel! Nem ellenkezőleg, jó hírem van. - doki -És mi az? - Dyna -Az, hogy a kisasszony felébredt az éjjel és már lélegeztetőn sem kell tartani. - doki -Ez azt jelenti, hogy fel fog épülni? - Reena -Igen. Ha akarnak, bemehetnek hozzá. Már átvittük egy korterembe. - doki -Igen bemegyünk hozzá. - Reena -Rendben, de ha lehet, ne nagyon fárasszák ki. - doki -Rendben. - Dyna -És egy utolsó dolog, ha lehet, ne mondják még el neki, hogy elvetélt, mert vissza eshet. - doki -Nem fogunk neki szólni. - Moncsy -Rendben. Viszlát. - doki -Viszlát és köszönjük. - Krisz Majd elment a doki és bejöttek hozzám a többiek. -Sziasztok. - én -Szia. - 4-en 1szerre -Hogy vagy? - Moncsy -Hát a körülményekhez képest jól. Ugye nem aggódtátok szét magatokat miattam? - én -Mindenki aggódott érted. - Moncsy -Kösz, de nem kellett volna. Úgysem vagyok senkinek sem fontos. - én -Ne beszélj már így. Nekünk nagyon is fontos vagy. - Reena -Kösz, de én mégsem úgy érzem. - én Majd megöleltek a csajok. Krisz pedig egy szót sem szólt. Nem tudtam, hogy miért, de nem nagyon bántott, mert dühős is voltam rá egy kicsit. Azért amit mondott a balesetem előtt. -És mi lesz a turnénkkal? Hisz ki tudja, mikor jutok ki innen. - én -A turnéval te ne törődj, hisz csak februárban kezdődik. Szal van hónapod a lábadozásra. - Krisz -Azt tudom, de nem úgy volt, hogy még új klipet is akarunk csinálni? - én -De úgy volt. Ha már sokkal jobban leszel, akkor azt is elintézzük. - Krisz -Jól van. Nem tudtok valamit Jo-ról? - én -Miért kellene tudnunk róla? - Krisz, tök bunkón. -Krisz! - Reena -Most mi van? - Krisz -Hagyd abba a bunkózást. - Reena -Hahó! Kérdeztem valamit. - én -Igen tudunk. - Moncsy -És mit? - én -Nyky hagyjuk. Nem vagy még jól. És nem tenne neked jót ha felhúzod magad. - Moncsy -Hagyjál békén! Nincs semmi bajom. Vagy talán azért akarod terelni a szót, mert Jo azt sem tudja, hogy élek-e vagy mi? - én -Tud mindent. Azt is tudja, hogy baleseted volt. És bent volt nálad, de Krisz elzavarta őt. - Reena -Miért zavartad el őt? - én -Mert jobbnak láttam. És amúgyis ő a felelős, azért, hogy te itt vagy, és az is, hogy elvetéltél. - Krisz, de mikor az utolsó szót kimondta rögtön a szájához kapot. -Mit mondtál? - én -Semmit. - Krisz -Ne mond, hogy semmit, nem vagyok süket. Terhes voltam? - én kiabálva De nem válaszolt senki sem…
|