66. r�sz.


„V�grendelet”


M�snap reggel m�r mindenki az asztaln�l �lt Graciel�t kiv�ve.
- Hol van? – k�rdezte Gordon.
- Lehet, hogy m�g alszik. El�g er�s volt az altat� – mondta Simone.
- Lassan fel k�ne kelnie. T�zre ott kell lenn�nk. Egy�ltal�n aludt az �jjel?
- Igen – v�laszolt Tom, aki az asztalon k�ny�k�lt �s karik�s szemekkel b�multa a t�bbieket.
- De �gy l�tszik, hogy te nem – mondta Gordon.
- Hagyj b�k�n – h�zta el a sz�j�t Tom.
- Valami baj van? – k�rdezte Gordon.
Tom csak most d�bbent r�, hogy senki sem tudja, hogy Emm�val �sszevesztek.
- T�nyleg, hol van Emma? – k�rdezte Bill.
- Mondtam, hogy sz�lljatok le r�lam! – csattant fel Tom, majd fel�llt �s felment a szob�j�ba.
Simone agg�d� k�ppel n�zett ut�na, majd m�sik fi�hoz fordult.
- Nem tudom, hogy mi baja – h�zta meg a v�ll�t Bill -, de besz�lek vele.
Simone m�g mindig agg�dva n�zett fia ut�n, de igaz�b�l nem tudott mit tenni. Nagyon j�l tudta, hogy Tom neki �gysem besz�l a szerelmi �let�r�l. Szerinte ez nem az anyj�ra tartozik. Viszont rem�lte, hogy Bill kiszedi bel�le az igazs�got.
Simone gondolatmenet�t Graciela zavarta meg, aki �ppen most l�pett be a konyh�ba.
- K�szen vagyunk. Induljunk – mondta.
- Nem szeretn�l reggelizni? – k�rdezte Gordon.
- Nem.
- Oh, rendben. Akkor… - Gordon fel�llt �s a l�nya mell� s�t�lt. – Induljunk.
Graciela sz� n�lk�l fordult meg �s indult el. Gordon k�vette.

A csal�d t�bbi tagja hamarosan befejezte a reggelit.
- H�, K�ly�k – sz�lt Georg. – Bemegyek Valeri�hoz a k�rh�zba? J�ssz?
- Persze! Menj�nk! – lelkesedett a kisfi�.
Azzal Georg �s a K�ly�k elhagyt�k a h�zat. Simone s�hajtott �s hozz�l�tott az asztal leszed�s�hez. A k�t fi� felaj�nlotta, hogy seg�t neki, de az asszony nem hagyta. Elmond�sa szerint ez megnyugtatja �t. �gy Gustav egy telefoncs�rg�s ut�n elt�nt, Bill pedig felment a szob�j�ba. �gy d�nt�tt, hogy el�sz�r felh�vja Emm�t �s csak ut�na besz�l Tommal. Azonban mikor h�vni pr�b�lta a l�nyt, az n�h�ny cs�rg�s ut�n kinyomta. Bill m�g pr�b�lkozott n�h�nyszor, azt�n bel�tta, hogy itt t�l nagy baj van. �gy �tment Tom szob�j�ba.

Gustav bement a szob�j�ba, levetette mag�t az �gyra, �s a plafont kezdte b�mulni mik�zben telefon�lt.
- �s mi �js�g van? – k�rdezte Maria.
- �ll a b�l. Graciela tegnap d�hrohamot kapott �s Simone altat�t adott neki.
- Na ne! Egy �jabb Valeria?
- Rem�lem, hogy nem. B�r nagyon hasonl�t a t�rt�net�k.
- Igen. De besz�ltem Valeri�val �s n�h�ny nap m�lva kiengedik.
- Igen, Bill mondta. Egy�bk�nt… Nem besz�lt�l v�letlen�l Emm�val?
- Nem. Mi�rt, kellett volna?
- H�t, szerintem Tom �s � �sszeveszhettek, mert tegnap Emma lel�pett.
- Nem tudok semmit, de majd besz�lek Emm�val…

- Tr�mper kisasszony?
- Igen, �n vagyok – ny�jtotta a kez�t az �gyv�dnek Graciela.
- �dv�zl�m.
- J� napot! – ny�jtott kezet Gordon is.
- Maga az �desapa �s az egyetlen hozz�tartoz�.
- Igen – b�lintott Gordon.
- K�rem, foglaljanak helyet.
Az �gyv�d nem h�zta az id�t. R�g�n kih�zott a fi�kb�l k�t bor�t�kot. Az egyiket letette maga el� az �r�asztalra, a m�sikat pedig felbontotta.
- Gondolom nem lepi meg �n�ket, hogy Tr�mper kisasszony �desanyja mindent a l�ny�ra hagyott. Az �sszes vagyon�t, a h�zat melyben �ltek �s az �let�t is.
Graciela kifejez�stelen arccal b�lintott �s tekintete a m�sik bor�t�kra t�vedt. Nem igaz�n tudta �rdekelni, hogy mif�le vagyont �r�k�l, viszont az ismeretlen bor�t�k ann�l ink�bb.
- Oh – az �gyv�d k�vette Graciela pillant�s�t �s mag�hoz vette az ismeretlen bor�t�kot. – Ez itt a mag��. Az �desanyja meghagyta a v�grendelet�ben, hogy ezt csakis �nnek adhatjuk �t.
Az �gyv�d �tny�jtotta a bor�t�kot Graciel�nak, a l�ny pedig m�r alig v�rta, hogy haza�rjenek �s kibontsa.