52.rész – Szülők

Reggel arra ébredtem, hogy Tom engem néz.

• Ezt ne! – fordultam el.

• Neked is jó reggelt! – puszilta meg a vállam.

• Jó reggelt! – válaszoltam durcásan. – Tudom, hogy utálom, amikor nézed, ahogy alszom. – fordultam vissza.

• Persze, hogy tudom. De annyira gyönyörű vagy. – csókolt meg. – Mindjárt jövök.

Felállt és kiment, majd egy tálcával tért vissza.

• Reggeli az ágyban? – vigyorogtam.

• De csak neked.

• Mikor mondjuk el? – kérdeztem, miközben haraptam egyet a pirítósomból.

• Kinek?

• Hát nem is tudom. a szüleidnek meg az én szüleimnek? Arra gondoltam, hogy a hétvégén lemehetnénk anyukádékhoz.

• Oké, lehet róla szó.

• Akkor?

• Majd megbeszéljük. Ma csak rád akarok koncentrálni.

• Csak ma?

• Nem, de ez az első nap az eljegyzés után és szeretnélek kényeztetni.

• Ez valamilyen szokás?

• Az is lehet. De akkor többször jegyezlek el.

• Nem kell eljegyezned, hogy szexeljünk.

• Én is így gondoltam. – csókolt meg.

Egész nap együtt voltunk. Persze Billékkel közöltük a híreket. De már tudták és mint kiderült a reggelit is Bill tette a szoba elé.

Tommal sikerült megbeszélnem, hogy a hétvégén elmegyünk a szüleihez. Bill is jön, Georg és Gustav pedig randira mennek, mert az előző nap mindketten megismerkedtek egy-egy csajjal. Szombaton bepakoltunk néhány ruhát, majd reggel elindultunk.

• Mit fognak szólni? – kérdeztem az ajtó előtt állva.

• Inkább kopogj! – Bill.

Megfordultam, hogy szembe álljak velük.

• Utálom, amikor közölni kell valamit a szülőkkel. Például, hogy megint Tommal jársz, aki eljegyzett és terhes is vagy.

Ők csak röhögtek.

• Mi az? – megfordultam és Simone állt előttem. – Hello! Ööö…vagyis jó napot! – vakartam meg a fejem.

• Hallottam valamit, gondoltam megnézem, mi az.

• Szia anyu! – köszönt Bill és Tom két-két puszival.

• Sziasztok! Gyertek be!

• Ugye már ismered Lyát? – Tom.

• Igen, már találkoztunk.

• Szeretnénk mondani valamit.

• Szerintem már mindent hallottam.

• Akkor megkímélsz minket egy kínos beszélgetéstől. – Tom.

• Engem nem. – mormogtam az orrom alatt.

• Gratulálok gyerekek! – ölelt meg minket. – Mindenhez. Az esküvőhöz, a babához, mindenhez.

• Köszönjük. – válaszoltam.

• És hogy viseled a terhességet? Hányadik hónapban jársz?

• A harmadikban és egész jól. A reggeli rosszulléteket leszámítva.

• Akkor jó. Kértek valamit enni vagy inni?

• Én egy kólát. – Bill.

• Kettőt. – Tom.

• Én pedig ásványvizet.

• Menjetek be a nappaliba és üljetek le. Mindjárt viszem.

• Miért nem szóltatok, hogy mögöttem áll? – kérdeztem halkan, miután leültünk a nappaliban.

• Mert ez így viccesen jött ki. De legalább egy mondatba összesűrítetted. – nevetett Bill Tommal együtt.

• Tessék! A két kóla és az ásványvíz. – adta át nekünk a poharakat. – És mi van veletek? Meséljetek!

Nagyjából mindent elmondtunk neki, amit érdemesnek tartottunk. Később a férj is megérkezett és vele is közöltük a hírt. Este együtt vacsoráztunk, másnap pedig rögtön indultunk hoz. Itt szerencsére nem égettem le magam rögtön, de gondoltam, ami késik, nem múlik.

• Gratulálok! – ölelt meg minket (a feleségével együtt), miután közöltük vele a híreket. – És veled mi van Bill? Hogy van Judy?

• Judy? – kérdeztük egyszerre Tommal és egyből Billre néztünk.

• Jól van. Ez az utolsó éve.

• Tényleg. Akkor tavasszal fog diplomázni.

• Igen.

Este már indultunk is haza.

• Most, hogy már Berlinbe tartunk, elmondhatod, hogy ki az Judy. – Tom.

• Ja igen, én is ezt akartam kérdezni.

• Senki.

• Persze. És mi miért nem tudtunk róla? – Tom.

• Mert nem mondtam.

• A barátnőd? – én.

• Valami olyasmi.

• Ilyen nincs, hogy valami olyasmi. Vagy igen, vagy nem. – én.

• Igen.

• Miért nem mondtad? – Tom.

• Lya tudott róla, neki említettem, hogy van egy lány, akivel találkozgatok.

• Igen, de azt nem mondtad, hogy jártok is. Mióta?

• 1 hónapja. Amúgy meg azért nem mondtam, mert nem tudtam, hogy mi lesz belőle. Komoly vagy nem.

• Ahhoz képest apa tudott róla. – Tom.

• Igen, mert a múltkor Berlinben járt és véletlenül összefutottunk, így kénytelen voltam bemutatni.

• Mi mikor találkozunk vele? – én.

• Nem tudom. Valószínűleg soha.

• Most miért? – én.

• Mindenkit folyton kritizáltok és már nem merek bemutatni nektek senkit.

• Mintha ti ne kritizáltátok volna Christ vagy Matt-et. Vagy jobbat mondok, Sarát és Heidit. – én.

• Ez egy szokás nálunk. De ha rendes, akkor nem piszkáljuk. – Tom.

• Meg szerintem te amúgy is csak rendes csajt tudsz választani. Akkor találkozhatunk vele? Mondjuk még az esküvőtök előtt?

Erre Bill egy „naezértnem” pillantást vetett rám.

• Oké, befejeztem. – emeltem fel a kezem.

Mikor hazaértünk Bill rögtön ágyba dőlt. Én még elmentem lezuhanyozni, majd Tom szobájába néztem be, de már aludt.

• Maradj itt! – szólt mikor zártam volna be az ajtót.

• Mi? – kérdeztem.

• Gyere be és zárd be az ajtót!

• Oké.

Így tettem, majd befeküdtem Tom mellé. Pár perc múlva átkarolt és megcsókolt.

• Szeretlek! – súgta.

• Én is. Nagyon.

• Nem akarsz velem egy eszméletlenül jó estét eltöltetni?

• Még a tegnapinál is jobbat?

• Még szép.

• Most nem.

• Tessék?

• Látszik rajtad, hogy 1 perc múlva elalszol, szerintem fáradt vagy hozzá.

• Ehhez sose.

• Inkább nem kockáztatom meg, hogy elaludj közbe. – nevettem.

• Jól szórakozol?

• Kitűnően.

Még próbált meggyőzni, majd úgy tettem, mintha aludnék és igazam volt. Ahogy elhallgatott már aludt is.

Reggelinél.

• Anyudékhoz mikor megyünk?

• Nem tudom. Úgy terveztem, hogy majd küldök nekik egy meghívót.

• Ne már! Én se akartam az én szüleimhez menni, mégis megtettem. Te jössz.

• Oké, akkor ma?

• Ma?

• Miért?

• Be akartam menni a kávézóba. Holnap?

• Ultrahangra megyek, utána meg a dokihoz.

• Egész nap?

• Nem, de tudod, hogy ha anyumékhoz megyünk, oda egy egész nap kell.

• Az tuti. Akkor menjünk ma.

• De nem a kávézóba mész?

• Majd megyek holnap…után.

Miután megkajáltunk, felöltöztünk és elmentünk anyumékhoz.

• Hello! – nyitottam be a házba.

• Nem is mondtad, hogy van kulcsod. – suttogta Tom.

• Mindig is volt.

• Sziasztok! – jött elé anyu a nappaliból.

• Szia! – köszöntem egy puszival. – Peter?

• Elutazott. Pénteken jön haza.

• Peter anya férje. – súgtam oda Tomnak, mert láttam, hogy értetlenkedik.

• Mi járatban vagytok itt?

• Csak benéztünk, hogy mi újság. – én.

• Ezt nem veszem be, kicsim. Van valami.

• Miért? Viszonylag gyakran jövök ide. Miért lenne valami különösebb oka, hogy itt vagyok?

• Mert Tomot is magaddal hoztad.

• Oké, tényleg van valami.

• Szeretnénk bejelenteni valamit. – kezdte Tom.

• Összeházasodunk. – mondtam pár másodperc múlva.

• Komolyan? – kérdezte anyu elképedve.

• Igen. De miért vagy ennyire meglepődve?

• Semmi. Csak nem hittem volna, hogy hosszútávú lesz ez a kapcsolat. Egyszer összevesztek, aztán megint kibékültök. Megint összevesztek, megint kibékültök.

• De most nem fogunk.

• Várd ki a végét.

• Most miért vagy ilyen ellenséges? Örülnöd kéne.

• A többit még nem is tudja. – szólta közbe Tom.

• Milyen többit? – nézett felváltva rá és Tomra.

• Terhes is vagyok.

• Tőle?

• Igen.

• Szuper.

• Most mi bajod van? Nem értem. Miért nem tudsz örülni nekünk?

• Mert szerintem még túl fiatal vagy.

• Mihez? A terhességhez vagy a házassághoz?

• Mindkettőhöz.

• Angie nem fiatal? Ő csak 22.

• De neki megvan a biztos háttere.

• Milyen háttere? Steve-vel?

• Igen. Ő egy megbízható fiú és soha nem fogja elhagyni Angie-t.

• Én se fogom Lyát, ezt elhiheti. – Tom.

• Most még ezt mondod. De mi lesz 2 hónap múlva?

• Akkor 5 hónapos terhes leszek.

• Ne gyere itt a hülye poénjaiddal!

• Nézze! Szeretem Lyát és bármit megtennék érte. Biztosíthatom arról, hogy soha nem fogom elhagyni. Mindkettőjüknek gondját fogom viselni. Neki is és a picinek is.

• Ha tetszik, ha nem, anya, ez van. Össze fogunk házasodni és az már csak a te döntésed, hogy eljössz-e az esküvőre.

Elindultam kifelé és húzta Tomot magam után.

• Menj ki, 5 perc és én is ott leszek. – mondtam neki, majd kitessékeltem az ajtón.

• Anyu, nézd, én megértem, hogy dühös vagy, de megpróbálhatnád elfogadni a helyzetet.

• Gyere, üljünk le. – vezetett a nappaliba. – Én csak félek. Már mindkettőtöknek gyereke lesz és férjetek. Olyan hamar felnőttetek és nekem ezt nehéz feldolgozni. Ráadásul mindkettőtöknek egyszerre jött össze minden. Ami pedig Tomot illeti, ha te úgy érzed, hogy szereted és szerinted nem fog elhagyni, akkor áldásom rátok.

• Nincs mitől félned! Ugyanúgy el fogok jönni hozzátok. Tommal pedig minden rendben lesz. Sok időbe telt mire bízni tudtam benne, de sikerült és elhiszem, hogy tényleg lehet belőle jó férj és még jobb apa.

• Akkor jó. Gyertek be, igyunk meg valamit. Majd jövő héten eljövünk, de még apához is be akarok nézni. Ő az utolsó akivel közölni kell.

• Tom szülei már tudják?

• Igen, hétvégén voltunk náluk és mindketten gratuláltak.

• Akkor eddig én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszett?

• Szerintem Simone tetszését se nyerte el az ötlet, de megbékélt vele.

• Értem. Akkor jó utat. És ne haragudj, hogy felidegesítettelek, tudom, hogy nem kellett volna. Pláne, hogy terhes vagy.

• Semmi baj.

Végül sikerült meggyőznie, hogy jöjjünk be egy kicsit. Tommal egész jól elbeszélgettek, mintha egyiküknek se lett volna rossz előítélete a másikról.

Este még beugrottunk apumhoz. Ő nagyon boldogan fogadta a hírt és közölte, hogy ha kell, bármiben támogat minket.

• Örülök, hogy túl vagyunk rajta. – dőltem hanyatt az ágyamon.

• Én is. – feküdt mellém Tom, miután levette a pólóját. – Mondjuk anyudnak nem mertem mondani, de szerintem nem kellett volna felhúzni a téged. Végül is terhes vagy.

• Ő is mondta és bocsánatot kért.

• Akkor jó.

• Apum egész jól fogadta. – hasra feküdtem és elkezdtem a kezem Tom felsőtestén le-fel húzogatni. – Mármint azt hittem, ő fog kiakadni és ellenezni ezt az egészet.

• Anyud végül mit mondott? Miért akadt ki?

• Hogy mindkettőnk most ért révbe. Mármint olyan értelembe, hogy szinte egyszerre lettünk terhesek és valószínűleg az esküvőnk is közel lesz egymáshoz. Apropó esküvő. Helga és Matt esküvője csúszik egy hónapot és július elején lesz.

• Oké. De most koncentráljunk egymásra. – csókolt meg.

Egyre hevesebben csókolóztunk, majd hanyatt döntött.

• Ha már tegnap nem sikerült, akkor ma. – mondtam két csók közt.