69. rész.



„Otthon”


Emma lehajtott fejjel, szinte levegőt sem véve sétált el az utolsó padsorig, ahogy leült és lehajtott fejjel várta a becsengetést. Persze nagyon jól tudta, hogy ezt nem ússza meg ennyivel.
- Szia! – hallotta Josh hangját.
- Szia! – motyogta Emma lehajtott fejjel.
- Hívtalak hétvégén.
- Tudom.
- Nem hívtál vissza.
- Ezt is tudom.
Emma eldöntötte, hogy nem fogja felemelni a fejét. Nem akarja látni Josht.
- Mi bajod? – kérdezte Josh.
- Semmi.
- Akkor miért bámulod a padot.
- Csak.
- Áh… Talán egy hatalmas pattanás van az arcodon, és nem szeretnéd, hogy bárki is meglássa? Nyugi, nekem úgy is tetszel. Engem nem zavar.
Milyen aranyos, gondolta Emma, de aztán gyorsan Tomra gondolt, hogy kiverje az előzőt a fejéből.
- Nem - jött végül tőle a tömör válasz.
- Akkor? Összevesztetek azzal a Tommal?
Honnan tudja? És miért hívja mindig „annak a Tomnak”?
- Semmi közöd hozzá.
- Tehát igen. De....Nah, jó. Emeld fel végre a fejed! – Josh megfogta Emma állát, hogy felemelje a lány fejét, de Emma még időben ellökte a kezét.
- Hagyd abba! Fordulj előre!
- Megütött? Megütött, igaz? – suttogta Josh.
- Mi? – kapta fel akarata ellenére is a fejét Emma.
- Azt mondtad, hogy összevesztetek.
- Már megbocsáss, de ezt te mondtad. Mellesleg ez akkor sem lenne oka arra, hogy megüssön. Tudod, Ő nem olyan.
- Jó, ne védd ennyire.
- Nah, jó. Elég volt! – lépett a padhoz Maria – Vége van a gyereknapnak. Fordulj előre, Josh.
Bár a fiú szúrósan nézett rá, de kénytelen volt teljesíteni a lány utasítását, ugyanis a tanár belépett a terembe.
- Minden rendben? – kérdezte Maria.
- Nem – suttogta Emma és közben Josh gyönyörű szemeire gondolt, melyet akkor pillantott meg, mikor végre felemelte a fejét.


- Hát te hová mész? – kérdezte Bill, aki épp akkor jött le a lépcsőn.
- Be kell szereznem pár dolgot a bulira.
- Egyedül mész?
- Igen – mondta Tom, majd be is csapta maga mögött az ajtót.
Bill még néhány másodpercig arra a pontra meredt, ahol Tom távozott, majd elindult vissza. Nagyon nem tetszett neki az „új” Tom, aki újra olyan volt, mint a régi. Az a vagány, csajozós, szabad, Emma-mentes Tom.
Bill csak akkor kapta fel a fejét, mikor összeütközött Gracielával a folyosón.
- Szia, Bill.
- Szia. Hát te?
- Csak Georgnál voltam. Valamit elnyomkodtam a telefonomon és Ő megcsinálta nekem. Hát nem aranyos?
- Nem! – vágta rá Bill, majd testvérét kikerülve ment be Georg szobájába.
- Mondtuk neked, hogy hagyd békén Gracielát?
- Öhh… Igen. De Mi…
- És te békén hagyod?
- Hé, Ő jött a szobámba, hogy segítsek neki!
- El kellett volna küldened!
- Te bolond vagy!
- Te is az vagy!
- Bejezzük ezt be!
- Neked kell befejezned. Nem akarom, hogy a húgommal járj!
- Úgysem fogok. Ő túl szép, túl jól néz ki, túl magasok az elvárásai. Azt hiszed, hogy majd pont én kellek neki? Semmi esélyem nála.
- Már miért ne lehetne? – Bill idegesen rázta meg a fejét. – Vagyis jól mondod! Semmi esélyed nála. És ehhez tartsd magad! – azzal kiviharzott a szobából.
Georg csak mosolygott rajta.


Josh a nap hátralévő idejében sem hagyott fel azzal, hogy beszélgessen Emmával. Azonban a lány sikeresen elkerülte őt és minden szünetben Mariával indult el valahová. Vagy a büfébe, vagy Maria egyik barátjához, vagy bárhova, ahol nincs ott Josh Black.
Hazafelé menet gyorsan összepakoltak, majd siettek is a kocsihoz. A kocsiban ülve várták meg a Kölyköt.
- Áh, sziasztok! Siettem, ahogy tudtam.
- Indulás! – kiáltott fel Emma, mikor meglátta Josht. Maria gyorsan elindult.
- Tom azt mondta, hogy értem jön, de utána felhívott, hogy más dolga van.
- Miféle más dolga? – bukott ki Emmából a kérdés.
- Bulit szervez Valeriának.
- Áh, tényleg, már csak két nap és hazamegy. Majd küldök neki virágot. Nem akarok bemenni, nehogy ott legyenek…
Emma akkor harapta el a mondatot, mikor Maria lefékezett a Kaulitz ház előtt.
- Hát, akkor, sziasztok.
- Szia! - köszönt Maria. Emma csak tett egy apró mozdulatot a fejével. Közben végig a házat figyelte.
- Menjünk haza – sóhajtott végül. Hiszen neki már nem ez az otthona.