Micsoda meglepet�s!

M�snap f�l h�romkor �bredtem fel. Megn�ztem a telefonom, h�tha van valami h�v�s, vagy esetleg bocs�natk�r�s sms, de semmi. Nem mintha sz�m�tana valamit.

K�r�lbel�l semmihez nem volt kedvem ma, csak �lni a szob�mban �s n�zni ki a fejemb�l. Tal�n most tudatosultak bennem a tegnap t�rt�ntek. Fel�ltem �s leg�rd�lt egy k�nnycsepp, majd m�g egy �s m�g egy. �gy �ltem vagy egy �ra hossz�t, majd megsz�lalt a telefonom. Beino volt:

-Szia Vicem! – sz�lt bele nagy boldogan. Val�sz�n� m�g nem hallotta, hogy mi t�rt�nt. Nem is akartam neki elmondani. Nem volt kedvem besz�molni r�la. Majd Bill elmondja neki.

-Szia! – sz�ltam bele �n is boldogan, hogy ne vegye le, hogy mi van.

-Na mi a program m�ra?

-H�t nekem semmi, mert anyum�kkal megyek haj�k�zni.

-Nem�r! �s akkor mi lesz velem? Meg persze Tommal? – nevetett.

-Veled majd pakt�lunk, ha visszaj�ttem. Tommal meg nem tudom.

-Nem tudod? Valami baj van? Olyan furcsa vagy. – gondolkodott el.

-Ja nem, semmi bajom, csak most keltem fel.

-Akkor j�. – nevetett megint. – Ha m�g is meggondoln�d magad, akkor gyere �t Bill�khez. M�r nem sokat maradnak itthon, tudod koncertek, stb.

-Tudom persze. – kamuztam. – Akkor majd besz�l�nk.

-Rendben. De az�rt este gyere �t. �r�ln�k neki.

-Nem hiszem, hogy haza�r�nk id�ben. Most le kell raknom. Szia, j� legy�l! – k�sz�ntem el, majd leraktam.

Beino furcs�llta a dolgokat, de betudta annak, hogy azt mondtam neki, akkor keltem fel.

K�zben a fi�kn�l:

-Tudt�l aludni? – ment a konyh�ba Bill, ahol Tom m�r a „reggelij�t” ette. (kb. du. �tkor XD)

-Persze. Az�rt m�g aludni tudok, csak egy p�rszor felriadtam. – v�laszolt teli sz�jjal Tom.

-Mondjuk nem is �gy ismerlek, mint aki ak�rmi miatt is ne tudna aludni. – mosolygott Bill.

-H�t igen. – b�logatott Tom �s flam�zta tov�bb a kajcij�t.

-Szerinted Beinonak elmondta m�r? K�v�ncsi vagyok, hogy mit sz�lt hozz�.

-Hagyn�l kaj�lni? – n�zett r� Billre.

-J�lvanna. – s�rt�d�tt be Bill. – De szerinted, az�rt mert te k�cs�g volt�l Vickel, ugye Beino nem fog r�m haragudni? – hergelte tov�bb Tomot. Tom lebaszta a szendvics�t a t�ny�rba, vetett Billre egy „rajtadm�rsemmisemseg�thet” pillant�st �s v�laszolt a k�rd�sre.

-Kedves Bill: el�sz�r is nem voltam k�cs�g a csajjal…

-Annyira. – forgatta a szemeit Bill. Erre Tom szinte meg tudta volna �lni a szemeivel. -M�sodj�ra: a legjobb bar�tn�je, el�gg� evidens, hogy elmondja neki.

-Evidens? Jaj ne haszn�lj ilyen szavakat, nem �ll j�l neked. – r�h�g�tt Bill.

-Harmadj�ra: Max engem fog kiher�lni, hogy �tbasztam a bar�tn�j�t. Te nem tehetsz semmir�l. Hab�r… te sz�lhatt�l volna neki. – gondolkodott el Tom, csak hogy hergelje Billt.

-Gondolod? – ijedt meg Bill.

-Nem gondolom, hanem biztos is. H�t lehet, hogy soha t�bbet nem �ll veled sz�ba. – esett t�lz�sba Tom, majd Billnek is leesett, hogy csak sz�vatja.

-Fasz vagy. Rem�lem, hogy tudod.

-Tudom! Mondt�k m�r egy p�ran. – b�szk�lkedett Tom. – Am�gy Beino mikor j�n?

-Mondjuk most! – �llt fel az asztaln�l, mivel pont cs�ngettek.

-Szia Angyalka! – k�sz�nt Billnek egy nagy arcra puszival Beino.

-Szija! – �lelte meg a l�nyt Bill.

-Vic nem j�n, pedig h�vtam. – indult be a h�zba. – Szia Tom.

-Hali! – integetett neki.

-Tudsz r�la? – sz�lta el mag�t Bill, majd gyorsan a sz�j�hoz kapott.

-Mir�l is k�ne tudnom? Az�rt nem j�tt, mert a sz�leivel megy haj�zni. Vagy nem erre gondolt�l? – �lt le a konyh�ba Beino is.

-Ja persze, nekem is eml�tette. – mondta k�nosan Tom, majd Billre n�zett. „Ez az nem tudja” gondolta, �s ez Billnek is leesett.

De vajon mi�rt nem mondta el Beinonak? Ezt furcs�llotta Tom �s Bill is.

-De olyan furcsa volt. – gondolkodott el Beino.

-Mi�rt? – k�rdezt�k egyszerre az ikrek.

-Nem tudom. Azt mondta, hogy akkor kelt fel, az�rt olyan furcsa a hangja. Szerintem m�s baja van. Lehet, hogy �sszebalh�zott sz�leivel. Neked nem mondott semmit? – n�zett Tomra.

-Nem. – mondta zavartan Tom.

-De ugye nem vesztetek �ssze? – kezdett sejteni valamit Beino.

-Nem dehogyis! Enn�l jobban nem is j�hetn�nk ki egym�ssal. – mondta Tom, majd belekortyolt a k�l�j�ba.

-Jajj annak nagyon �r�l�k. – mosolygott Beino. – Akkor este nem megy�nk el n�gyesbe valahova?

-N�gyesbe? – nyelt f�lre Tom. Erre Bill j�l h�tbav�gdosta, nehogy megfulladjon az im�dott b�tyja.

-Igen! Te, Vic, Bill �s �n. – n�zett furcs�n Tomra, hogy mit nem �rtett ezen.

-De Vic ma haj�zni megy. – terelt gyorsan Bill.

-Ugyan m�r! Ha Tom k�ny�r�gne neki egy sort, akkor biztos, hogy nem megy sehova.

-Szerintem meg nem �rt, ha a sz�leivel is van egy kicsit. – Tom.

-J�lvan. Ahogy gondolod. De att�l mi m�g elmehet�nk, nem?

-De persze! – �r�lt a fej�nek Bill. – R�nk f�r a kikapcsol�d�s. – n�zett Tomra.

-Az biztos. – motyogta az orra alatt.

-Csak akkor most m�szhatok vissza haza �t�lt�zni. – Beino.

-Szerintem �gy is nagyon sz�p vagy! – nyalizott Bill ^^

-Nagyon �des vagy. – pirult el Beino.

-Jaj nem�r. Mindj�rt h�nyok. – v�gott egy grimaszt Tom.

-Mi�rt te soha nem szoktad Vicket dics�rgetni? – Beino.

-De el tudod k�pzelni, hogy �lland�an dics�rgeti. – tette karba a kez�t Bill.

-Ink�bb hagyjuk ezt a t�m�t. – mondta Tom szomor�an �s elindult a szob�j�ba. – Akkor megy�nk este ugye? Mert �gy k�sz�l�k.

-Persze megy�nk. Memphisbe, mert oda nem mehet be ak�rki. – egoskodott Bill.

-Rendben. De sz�lj Davidnek. – adta az utas�t�st Tom.

-Igenis f�n�k! – baromkodott Bill.

-Akkor �n meg hazamegyek, de sietek. – kelt fel az asztalt�l Beino.

-De j�, most mindenki itt hagy. – v�gott be egy szomor� fejet Bill.

-Nemsok�ra j�v�k vissza. Nyugi! – simogatta meg a fi� arc�t.

-Nagyon rem�lem is. – mosolygott Bill.

-Szija! – mondta Beino meg�lelt�k egym�st �s m�r ment is haza k�sz�l�dni.

Ahogyan Bill �s Tom is k�sz�l�dtek az est�re.

-Te figyelj Bill. – ment be az �nekes szob�j�ba. – Nekem nincs kedvem ehhez a felhajt�shoz. El�gg� szar kedvem van.

-Persze meg�rtem. De jobb lenne, ha elj�nn�l. Nem �rt t�nyleg a kikapcsol�d�s. Legal�bb addig se gondolsz Vicre.

-J� nem arr�l van sz�. Csak ismersz. Mi van, ha r�megyek valami csajra? – n�zett k�ts�gbeesetten Tom.

-Oh bazdmeg! Neked m�g ilyenkor is ezen kattog a… hmm „agyad”?

-Tudod Bill – indult el kifel� Tom – �n pasib�l vagyok. Ha egy kicsi f�rfiass�g benned is lenne, t�nyleg csak egy pici, hidd el, hogy a te „agyad” is ezen forogna.

-Nagyon vicces vagy mondhatom. – s�rt�d�tt be Bill. – Akkor az�rt j�ssz? – kiab�lt a git�ros ut�n.

-Elmerem �n engedni a kis�cs�met egyed�l? – mondta Tom, majd visszament a szob�j�ba.

Ek�zben �n is kital�ltam, hogy kezdeni k�ne magammal valamit. Nem �lhetek eg�sz este a szob�ba. Mi lenne ha … gondolkodtam �s m�r t�rcs�ztam is.

-Szia Vic! H�t te? – lep�d�tt meg az illet�.

-Szia Michael! Bocs, ha zavarlak…

-Zavarni? Te? – mondta. Jaj m�g mindig milyen �des. Ezek ut�n is. Behalok neki.

-Aranyos vagy. Pedig nem �rdemlem meg.

-Att�l m�g bar�tok maradhatunk. Sz�val mondd csak, hogy mit szeretn�l!

-R��rsz este? Szeretn�k egy kicsit kikapcsol�dni.

-Na a nagy Tom nem �r r�? Vagy mi van?

-Tomr�l nem akarok besz�lni. El szeretn�k menni bulizni, veled! De valami norm�lis helyre.

-Menjek �rted? Vagy taxi?

-Ha nem akarsz inni…

-Akarjak? – nevetett. Persze, hogy akarjon. Akkor sokkal r�men�sebb.

-Akkor taxi! – nevettem �n is. – A helyet r�d b�zom. �gyis tudod, hogy miket szeretek.

-Persze. Akkor ha t�zre ott vagyok az j�?

-Igen t�k�letes. K�szike, nagyon �des vagy.

-Nincs mit! Majd megh�l�lod. – nevetett.

-Abban biztos lehetsz. Na most lerakom, mert dolgom van m�g. Akkor t�z.

-T�z! Na szia, puszi. – mondta �s letette.

Hogy mit akarok Michaellel? H�t ez egy j� k�rd�s. Minden esetre musz�j most kikapcsol�dni. Nem akarok Tomra gondolni. Michaellel meg majd lesz, ami lesz.

A t�z �ra nagyon hamar elj�tt, k�zben �n elint�ztem a szok�sos buli el�tti dolgaimat.

Michael pontosan t�zre meg�rkezett a h�zunk el�. Bepattantam a taxiba, adtam neki k�t puszit �s m�r ir�ny is…

-Hova is megy�nk? – k�rdeztem.

-Meglepet�s. – mosolygott sejtelmesen.

Szeretem a meglepet�seket. Rem�lem, hogy valami j� helyre megy�nk. T�zperc taxiz�s ut�n meg is �rkezt�nk … na vajon hova? A Memphishez.

-W��. Egyik kedvenc helyem. – ugrottam Michael nyak�ba.

-Na ne mond! – n�zett m�lyen a szemembe.

Bement�nk, k�rben�zt�nk, k�sz�nt�nk a bar�toknak. K�r�lbel�l minden egyes ismer�snek el kellett magyar�zni, hogy nem vagyunk �jra egy�tt. K�zben iszogattunk, nem is keveset.

-Kimegy�nk a leveg�re? – k�rdeztem Micet. A kedvem persze m�r nagyon j� volt. D�l�ng�ltem �ssze vissza.

-Kicsit sokat itt�l sz�vem, nem gondolod? – nevetett rajtam, majd elindultunk kifel�.

-Aj ez hi�nyzott nekem. Friss leveg�. – sz�vtam j� m�lyen bele.

-M�s nem hi�nyzik? – �llt el�m �s �tkarolt. Egyre jobban k�zeledett az arcunk egym�shoz, de persze csak sz�p lassan. Amikor m�r majdnem �ssze�rt a sz�nk valaki sz�th�zott minket.

-Ti mi a fen�t csin�ltok itt? – k�rdezte felh�borodtan…