�risten! M�r ennyi az id�?! – ki�ltottam fel, mikor az �r�ra pillantottam. – Le fogom k�sni a vonatot!

Amennyire csak tudtam, elkezdtem sietni, de ez nagyon neh�znek bizonyult, mivel tele volt a kezem frissen v�s�rolt cuccokkal. Komolyan, kifosztottam 3 magdeburgi ruha-, �s egy cip�boltot! A sz�ll�som pedig Berlinben volt. Ez�rt el kellett �rnem a vonatot. De egyszer csak, BUMM!!!

Nekimentem valakinek, �s az �sszes cuccom a f�ldre hullott. M�rgemben felki�ltottam:

-�������� NEM L�TSZ A SZEMEDT�L???

-�������� Jaj, bocsi, nem figyeltem. Seg�tek �sszeszedni… - mondta egy megszeppent fi�hang.

-�������� M�g sz�p, hogy seg�tesz! Hiszen a te hib�d! – morogtam, mik�zben a f�ldr�l felvettem az egyik cip�t. Mikor feln�ztem, megl�ttam a hanghoz tartoz� arcot. Egy nagyon helyes fi� �ll mellettem, aki valami miatt nagyon ismer�s volt. Sapka �s napszemcsi volt rajta. �gy m�r mindj�rt m�s volt a helyzet. – ���, am�gy Nita a nevem. – mutatkoztam be, �s kiny�jtottam a fi� fel� a kezem.

-�������� �n Bill vagyok. – mosolyodott el, de m�g mindig f�l�nken, nehogy azt�n megint leord�tsam a fej�t. �s kezet fogtunk. – K�rp�tl�sul megh�vhatlak egy k�v�ra?

-�������� Nem. De egy cappuchin�ra igen. – mondtam.

Els�t�ltunk az egyik k�zeli k�v�z�ba, rendelt�nk, �s le�lt�nk egy asztalhoz. Ameddig m�g nem hozt�k a cappuchin�kat, elkezdt�nk besz�lgetni.

-�������� Magyarorsz�gr�l j�ttem Berlinbe nyaralni. Tegnap �rkeztem. – mes�ltem.

-�������� �s meddig maradsz? – k�rdezte k�v�ncsian Bill.

-�������� Ameddig j�l �rzem itt magam. – v�laszoltam, �s megeresztettem egy mosolyt. Bill viszonozta. Ismer�s volt ez a mosoly! R� is k�rdeztem: - Nem ismerj�k mi egym�st valahonnan? Mi a vezet�kneved?

-�������� Kaulitz.

-�������� Nem… - kezdtem, de hirtelen els�t�t�lt minden.

-�������� Nita! Nita! J�l vagy? – hallottam Bill agg�d� hangj�t. – El�jult�l!

-�������� J�l vagyok. – mondtam, mik�zben kinyitottam a szemem. - De m�g autogramot sem k�rtem!

Bill egyb�l el�vett egy pap�rt �s egy tollat, r�firkantotta a nev�t, �s �tadta. Majd felseg�tett a sz�kre, mert leestem r�la, mikor el�jultam.

-�������� K�sz�n�m. – mondtam h�l�san, �s elraktam az autogramot a t�sk�mba. – De hogy lehettem ilyen h�lye, hogy nem ismertelek fel??? – k�rdeztem d�h�sen magamt�l.

-�������� Nyugi, nem a te hib�d! – mondta kedvesen Bill.

-�������� De akkor is! – kezdtem, de nem folytattam, mert eszembe jutott, hogy voltak m�g enn�l nagyobb gondjaim is. Pl.: Hogy jussak vissza a hotelhez Berlinbe. A vonatot lek�stem… Megk�rdeztem Billt: - Egy�bk�nt nem tudsz itt, Magdeburgban egy j� hotelt?

-�������� Minek az neked? – k�rdezett vissza a szem�ld�k�t felh�zva.

-�������� Mivel miattad lek�stem az utols� vonatot Berlinbe, nem gondolod, hogy k�ne valahol aludnom?

-�������� Dehogy m�sz te hotelbe! J�ssz velem haza! – v�gta r� Bill egyb�l.

-�������� De a sz�leid mit sz�lnak? Tudtommal m�g vel�k laksz. – k�rdeztem.

-�������� Majd �n �ket lerendezem!

-�������� Na j�! – egyeztem bele.

Ezut�n Bill felh�vta Tomot, hogy j�jj�n �rt�nk. „Csak” f�l �ra kellett, hogy meg�rkezzen a k�v�z� el�. Egy hatalmas Cadillac Escalade �llt meg el�tt�nk. Az ablakot leh�zt�k, �s a raszt�s sr�c intett fel�nk, hogy �lj�nk be. Mikor besz�lltunk Tom m�g�, bemutatkoztam:

-�������� Nita vagyok!

-�������� Szia! �n meg Tom. Na, indulhatunk? – k�rdezte Tom.

-�������� - Nyom�s! – v�gtuk r� egyszerre �n �s Bill.

T�z perc se kellett, m�ris meg�rkezt�nk egy nagyon sz�p kertes h�zhoz. Mikor kisz�lltunk, Bill fel�m fordult, kit�rta a karjait, �s �gy sz�lt:

-�������� �dv�z�llek az otthonunkban!