Reggel 7 – kor keltem. Ez sz�p teljes�tm�ny ahhoz k�pest, hogy mostan�ban hajnalos vagyok! De valahogy nem volt er�m kik�sz�l�dni az �gyb�l! Egy darabig csak b�multam a plafont, majd v�gre r�sz�ntam magam, hogy kimenjek a konyh�ba, elv�gre is nem hagyhatom egyed�l Gustit! J De ahogy kil�ptem az ajt�n valami nem stimmelt! Az ikrek szob�j�nak ajtaja csukva volt! Pedig Bill ilyenkor m�r r�g el szokott menni dolgozni. Benyitok. A k�t sr�c m�g b�k�sen szuszog. „Na, majd �n felkeltem �ket!” gondoltam �s felh�ztam a red�ny�ket. Semmi… meg sem r�ccentek. Ez nem lesz k�nny�… Odamentem Bill �gy�hoz �s finoman megr�ztam a gyerek v�ll�t:

- Bill �breszt�! Elaludt�l! – pr�b�lkoztam. Ezzel legal�bb annyit el�rtem, hogy m�g jobban mag�ra h�zta a takar�t.

- Bill!! El fogsz k�sni! – sz�ltam r� er�lyesebben, de mintha a falnak besz�ln�k…

- Na, ebb�l el�g! – s�hajtottam. Megfogtam a v�ll�t �s elkezdtem r�zni, ahogy csak tudtam.

- BILL!!! �BRESZT�!!! – kiab�ltam a f�l�be. B�r f�l� volt, hogy erre Tom is felkel, ez�rt r� pillantottam. De a raszt�s m�g �gy aludt, mint akit fejbe vertek. Ikre viszont v�gre hunyorogva feln�zett r�m:

- Mi van m�r? – k�rdezte �lmosan.

- El fogsz k�sni!! M�r f�l nyolc! – teszem cs�p�re a kezem.

- Jajj, ez�rt keltett�l fel?? – d�rzs�li meg a szem�t, majd hirtelen elvigyorodik.

- M�rt?? – �rtetlenkedtem. De a gyerek csak tov�bb vigyorgott, majd megragadta a kezem �s ber�ntott maga mell� az �gyba:

- Mert ma nem megyek be! – jelenti ki, �s r�m h�zza a takar�j�t. Kellemes bizserg�s futott v�gig a testemen, ahogy a sr�c meleg mellkasa a h�tamhoz �rt, ugyanis p�l�t nem viselt!

- Mi?? Mi�rt? – fordultam fel�.

- Azt mondta az orvos, hogy pihennem kell!! Meg am�gy is! Engem csak ne sz�vasson az a g�r�ny! – karol �t, �s megpr�b�l visszaaludni. De �n nem hagyom:

- Bill!! Csak m�g jobban megsz�vod, ha nem m�sz be!

- Pedig �n ma itthon maradok!!! – mosolyodik el �s elkezd csikizni.

- H� Bill!! Hagyd abba!! Hallod?? – nevettem. Mivel ez esze �g�ban sem volt, �n is visszav�gtam.

- Hoh�! Ez nem �r!! – neveti � is.

- M�r hogy ne �rne? – vigyorgok, majd r��l�k a has�ra.

- Na �csi! Ez �gy nem stimm! �n vagyok a fi�! Nekem kell fel�l lennem!!! – h�z le mag�r�l, majd r�m fekszik.

- Na, �gy r�gt�n jobb! – vigyorogja. – Most pedig d�nts�k el, mit csin�lunk ma! – kulcsolja �ssze a kezeit a mellkasomon, �s r�teszi a fej�t.

- H�t nem tudom! - vontam v�llat.

- Az nagyszer�, mert �n sem! De ha gondolod �gy is maradhatunk! Ez �gy t�k k�nyelmes! – n�z r�m boci szemekkel. Nekem az�rt nem volt olyan kellemes, mert minden sz�n�l bele�llt az �lla a szegycsontomba.

- Na azt az�rt nem! Nem fogsz eg�sz nap szuny�lni!!! – l�k�m le magamr�l.

- M�rt, van jobb �tleted?? – k�ny�k�l fel f�loldalasan mellettem.

- M�g nincs!! De kital�lok valamit, azt elhiheted! – h�zogattam a szem�ld�k�m, majd kitakar�ztam, �s kikeltem az �gyb�l. Nagyot ny�jt�zkodtam, �s r�n�ztem Tom �gy�ra. A gyerek az �gyon �lt, kezeivel h�tul t�masztva mag�t, �s kaj�nul vigyorgott.

- Tom! – lep�dtem meg. – Te mi�ta vagy fenn??

- H�h�, mindent l�ttam!! Most lebuktatok!! – vigyorgott.

- Igen? Lebuktunk?? Ez �rdekes! Esetleg azt is elmondan�d, hogy miben? – �lt fel az �gyon Bill.

- Tudod te azt nagyon j�l, tes�! – r�gja le mag�r�l a takar�t a raszt�s, majd kipattant az �gyb�l. Bill is �gy tesz:

- Ezt mire v�ljem?? – teszi cs�p�re a kez�t, el�llva Tom �tj�t. A sapis belen�zett testv�re szem�be. Nem kellett besz�lni�k, szavak n�lk�l is meg�rtett�k egym�st.

- Nem! – jelentette ki kis id� m�lva Bill. – Ezt verd ki a fejedb�l! Csak bar�tok vagyunk!

- Aham… - b�logatott Tom. �n csak megforgattam a szemeim, �s elh�zva mellett�k kimentem a konyh�ba. Gustika szok�s szerint az asztaln�l �lt, �s k�v�zott. M�r engem is v�rt a b�gr�m.

- Jajj k�szi Gusc! – nyomok egy puszit az arc�ra.

- Nincs mit! J�l elaludt�l ma! – jegyezte meg, mikor le�ltem mell�.

- Ja… bementem fel�breszteni Billt, mert azt hittem elaludt! – kortyoltam a l�tyimbe.

- �s nem?? – csod�lkozott.

- Nem… k�z�lte velem, hogy ma nem megy be… - vontam v�llat.

- Ezt nagyon meg fogja b�nni! – h�zza el a sz�j�t Gustav. – De v�g�l is, a doki azt mondta, hogy pihennie kell…

- Pontosan!!! Nem sz�vathatja meg!!! Vagy ha igen, majd �n helyre teszem!!! – mondtam komolyan.

- H���… mit csin�lsz??? Bok�n r�god?? – nevet fel Gusc. – Szerintem, � m�g neked is tudna �rtani, ha akarna!!!

- Ugyan mit??? – n�zek a dobosra cinikusan, de � m�r nem tud v�laszolni, mert a k�t j�mad�r becs�rtet a konyh�ba.

- Mi a kaja?? – �l le az asztalhoz Tom.

- Amit csin�lsz magadnak!!! – vigyorog r� Gustav.

- Jajj m�r! Ella!! �n �gy szeretlek!! – n�zett r�m sz�pen a raszt�s.

- Mi?? Csin�ljak neked reggelit??? M�r megint?? – n�ztem r� felh�borodottan.

- Ella csin�lja a reggelidet?? – akad ki Bill, testv�re fel� fordulva.

- L�tod mikb�l maradsz ki?? – ny�jtja ikr�re a nyelv�t Tom. A fekete haj� sr�c visszafordul, kivert kiskutyak�nt n�zve r�m.

- Na j�! Egye fene, neked is csin�lok!!! – k�colom �ssze a sr�c haj�t m�g jobban. Ezen elvigyorodik:

- Helyes!!! – d�l h�tra k�nyelmesen.

- Mi az, hogy helyes??? – fordulok vissza egy taslit adva neki. – Mit csin�lt�l volna, ha azt mondom, hogy nem??

- Meg b�ntettelek volna! – vigyorogja.

- H� – h���!! �s ugyan, hogy?? – k�tkedek.

- Ha �gy folytatod, megl�tod! – „fenyeget”. �n csak megcs�v�lom a fejem, �s neki�llok r�ntott�t k�sz�teni.

- Tess�k! – tettem le a sr�cok el� a t�ny�rokat 10 perc m�lva.

- Hmmm… Isteni illata van!! – d�rzs�li �ssze a kezeit Tom.

- Vitathatatlanul! – szagl�szik a leveg�ben Bill.

- �n is kapok??? – lep�dik meg Gustav, mikor � is megkapja a saj�tj�t.

- Persze!!! Gondoltad, hogy t�ged kihagylak?? – tettem cs�p�re a kezem. Gusti h�l�san r�m n�zett, majd nekiesett a reggeli�nek. Kett�t sem pislantottam, m�r v�geztek is.

- Ez isteni volt!!! Legk�zelebb is te csin�lod a reggelit!!! – vigyorgott Gusti, egy puszit nyomva az arcomra, majd a mosogat�g�pbe tette a t�ny�rj�t.

- Eg�szs�gedre!! �r�l�k, hogy �zlett. – mosolyogtam r�.

- H�t igen… finom volt, csak kev�s… - n�zegette szomor�an �res t�ny�rj�t a raszt�s.

- Mi?? M�r �gy is tripla adagot gy�rtok neked!!!! – akadok ki.

- H�t… ez m�g mindig kev�s!!! – vigyorog, azzal � is k�veti Gusti p�ld�j�t, puszi �s t�ny�rt elt�tel dolg�ban is. Bill nem sz�lt semmit, csak �lt az asztaln�l, �s n�zett ki a fej�b�l.

- Na! �n viszont megyek!!! Zsu m�r biztos fel�bredt!!! – megy ki az ajt�n Gusc.

- �n pedig felkeltem Georgot!!! – ter�l sz�t gonosz vigyor Tom k�p�n, azzal � is elmegy. Bill v�gre adott valami �letjelet, �s fel�llt az asztalt�l. Kom�tosan berakta a t�lj�t a mosogat�ba, majd oda j�tt hozz�m, �s lassan adott egy puszit. Ett�l v�gig futott a h�tamon a hideg.

- Finom volt! K�sz�n�m!!! – s�gta a f�lembe, azt�n elengedett egy cuki mosolyt. - Most viszont megyek, led�l�k egy kicsit, mert nagyon f�j a h�tam… - indult el az ajt� fel� ezek ut�n.

- M�rt, mit csin�lt�l?? – k�rdeztem kicsit agg�dva.

- Semmi komoly… szerintem csak elaludtam… - vont v�llat a sr�c.

- Megmasz�rozzalak?? – k�rdeztem h�lyes�gb�l.

- Na, l�tod ez egy j� �tlet!!! – fordult vissza az ajt�ban.

- Csak h�ly�skedtem… - nevetek.

- �n viszont nem!!! 5 perc m�lva a szob�mban! V�rlak! – vigyorgott azzal kiment. �n csak meglepetten b�multam ut�na, �s m�g mindig a hat�sa alatt voltam. Mi volt ez az eg�sz?? Ez a bizalmas puszi azt�n meg… hmm… na mindegy. Elind�tottam a mosogat�g�pet, azt�n bementem Billhez. A sr�c az �gy�n fek�dt, hason, fej�t a p�rn�j�ba f�rva. Azt sem vette �szre, hogy bementem a szob�ba. Halkan m�g� lopakodtam �s r��ltem a derek�ra. Megijedt, ez�rt felkapta a fej�t.

- Nyugi csak �n vagyok!!! – nevettem.

- �pp j�kor… m�r �pp k�sz�ltem meghalni… - szenvedett.

- Jajj, Istenem, te szeg�ny – szerencs�tlen!!! – cs�v�ltam a fejem. – Na vetk�zz! – Bill �rtetlen�l h�trafordult.

- Ha p�l� van rajtad, nem tudlak megmasz�rozni!!! – tettem cs�p�re a kezem.

- Jajj, nem�r… most ne k�rd t�lem, hogy megmozduljak, mert rohadtul f�jok!!! – ejti vissza a fej�t a p�rn�ra.

- Cica! D�ntsd m�r el, hogy mit akarsz!!! Akkor most megmasz�rozzalak vagy sem??? – t�maszkodtam r� a h�t�ra, amit�l felny�g�tt.

- M�g sz�p, hogy megmasz�rozol! De sajnos a p�l�mat is neked kell leseg�tened r�lam, mert rokkant vagyok! – vigyorog. Sz�r�san r�n�zek, majd fel�llok.

- Na fordulj meg, te j�mad�r!!! – l�k�m oldalba. A sr�c engedelmeskedik. Beny�lok a p�l�ja al�, �s lassan elkezdem felh�zni, k�zbe v�gig sim�tva a has�t. �rzem, ahogy az �rint�sem nyom�n libab�r�s�dik. Mikor leh�ztam r�la a ruh�t, belen�zett a szemembe, �s kicsit k�zelebb h�zott mag�hoz. De hogy mit akart, azt m�r soha nem fogom megtudni, ugyanis berontott Tom.

- Mi van, Bill m�r megint f�lmeztelen??? – vigyorog.

- Jajj, musz�j mindig mindent f�lre�rtened, a piszkos fant�zi�ddal?? – dobja pof�n Bill, a keze �gy�be akad� els� t�rgyal, ez esetben a p�l�j�val.

- Igen!!! – h�zogatja meg a szem�ld�k�t ikre.

- Olyan gyerekes vagy! – cs�v�lom a fejem. - Ink�bb tedd hasznoss� magad, �s test�pol�t!! – Tom m�g mondani akart valamit, de ink�bb lenyelte, att�l tartva, hogy ezzel v�gleg kihozza a sodr�b�l ikr�t, �s az nekiront. Gyorsan elment a f�rd�be, �s hozta, amit k�rtem. Odadobta, sz�nd�kosan �gy, hogy az a testv�r�t tal�lja el, majd m�g miel�tt Bill ut�na rohant volna, elment.

- Minek test�pol�?? – k�rdezte, miut�n legy�zte gyilkol�si v�gy�t.

- Majd megl�tod! Fordulj meg! – mosolyogtam. A gyerek gyanakodva n�zett, de az�rt hasra v�gta mag�t. Vissza�ltem a derek�ra, majd nyomtam test�pol�t a h�t�ra.

- Ez hideg! – fic�nkolt.

- Az eszed tokja hideg! – kenem sz�t a kr�met, majd neki�lltam a masz�roz�snak. El�sz�r v�gig ropogtattam a gerinc�t, majd elkezdtem kigy�rni az izmaib�l a f�jdalmat. Nem csod�lom, hogy szenvedett. T�k merev volt az eg�sz h�ta. Egyszer�en nem volt k�pes ellazulni, pedig most is k�nyelmesen elhelyezkedve �lvezte, hogy gy�m�sz�l�m. Ez a stresszt�l volt, �s att�l, hogy el�re idegeskedett a holnapi nap miatt, m�g ha nem is akart tudom�st venni r�la. Legal�bb 20 percig masz�roztam, �s ezalatt az id� alatt, nagyon nem sz�ltunk egym�shoz. M�g roppantottam egy utols�t a v�llain, majd lem�sztam r�la:

-K�sz is vagy! – A gyerek fel�lt, ny�jt�zkodott egyet, megmozgatta a v�ll�t �s karjait, majd �r�mest tapasztalta, hogy m�r nem f�j semmije.

- Te egy Isten vagy! – nyom egy puszit az arcomra.

- Ugyan m�r!!! Csak most veszem haszn�t annak, hogy Lilla anyja massz�r! – mosolyogtam, de h�rtelen keser�s�g t�lt�tt el. Hetek �ta most gondoltam el�sz�r a „bar�taimra”. Egyed�l David - ban volt annyi, hogy visszah�vjon az incidens ut�n, hogy � nem akar kihaszn�lni, hanem t�nyleg a bar�tom. Vele az�ta is tartom a kapcsolatot, minden nap �rok neki SMS - t. Bill �szre vette, hogy ett�l rossz kedvem lett, ez�rt gyorsan megpr�b�lta elterelni a gondolataimat:

- Nem megy�nk ki az udvarra?? – tette a kez�t a v�llamra. – A napf�ny j�t tenne most neked!

- Persze menny�nk! – b�lintottam kedvetlen�l. A sr�c felkapta a p�l�j�t, �s egy �g�ret mellet, hogy a massz�zst m�g megh�l�lja, felh�zott az �gyr�l.