Ijedtemben felugrottam az ágyról. Vajon mi lehetett ez? Fogalmam sem volt, ezért felkaptam a köntösömet, és futottam le a lépcsőn. A garázsnál megtorpantam, mert hangokat hallottam:

-         Tom, ne csináld! Még a végén felrobban!

-         Nyugi anya! Tudom, mit csinálok!

Befutottam a garázsba, hogy megnézzem, mégis mi történt. Bill és Simone a kocsinál (de nem az Escalade-nél, hanem egy másik autónál) álltak, és nézték, hogy ügyködik a kocsiban Tom. A kocsi eleje már füstölt.

-         Jó reggel! – köszöntem. – Itt meg mi történt?

-         Szia Nita! Hát nem indul anyuék kocsija, és tudod, anyuéknak el kell utazniuk egy hétre, és a repülő fél óra múlva indul, és el kéne érniük. – magyarázta hadarva Bill.

-         Értem. És Tom nem tudná őket kivinni a reptérre? – kérdeztem kíváncsian.

-         Nita, te zseni vagy. Hogy ez hogy nem jutott az eszünkbe? Gyere anya! Kiviszlek titeket. – mondta boldogan Tom. És most felém és Bill felé fordult:

-         Ti meg ne csináljatok semmit! Nélkülem… - vigyorgott.

-         Oké, megvárunk. – válaszolt Bill J

-         Jaja, nélküled semmit! – helyeseltem én is.

Mikor Tomék elmentek, kettesben maradtam Billel. Csak álltunk egymással szemben, és semmit sem szóltunk. Végül Bill törte meg a csendet:

-         És most? Mit csináljunk?

-         Nem tom. Úgyis mindjárt itt lesz Tom.

-         Jaja, igaz. Ő se hagyjuk ki semmiből! – vigyorgott.

-         Egyébként van itt internet? – kérdeztem váratlanul.

-         Persze. A szobámban van a laptop. Ott tudsz netezni.

-         Oké. Köszi.

Felmentünk Bill szobájába. Leültem az ágyra és a laptopon egyből felmentem msn-re. Szerencsére, akivel szerettem volna beszélni, pont fent volt! Egyből írtam is neki, természetesen magyarul!

„Szia Rita! Nem fogod elhinni, hol vagyok!”

„Hali! Na hol?”

„Hát Németországban!”

„Téélleg? Én meg Szlovákiában.”

„Az tök jó!”

Mivel láttam, hogy Bill csak értetlenül nézte, ahogy magyarul irogattam, felvilágosítottam:

-         A legjobb barátnőmmel, Ritával msn-ezek. Ő most Szlovákiában van.

-         Értem. – mosolygott Bill. – Akkor írd neki, hogy látogasson meg téged!

-         De hova hívjam? A hotelbe? Mert ma tudod, hogy mennem kell, mert csak egy éjszakára jöttem.

-         És el is akarsz menni? – kérdezte Bill szomorúan. – Pedig azt hittem, maradsz még, ameddig anyuék nincsenek itthon…

-         Hát azt nem mondanám, hogy el akarok menni, mert jól érzem itt magam!

-         Hát akkor maradj! Mi szívesen látunk titeket!

-         Mi? – kérdeztem leesett állal – Hogy érted, hogy titeket?

-         Gondolom, nem akarsz egyedül két fiúval lenni egy fedél alatt. Azért mondtam, hogy titeket, mert meghívom a barátnődet is, akivel épp msn-ezel.

-         Ritára gondolsz? – kérdeztem még mindig csodálkozva.

-         Igen. Kérdezd meg tőle, hogy nem akar-e idejönni!

Erre már nem szóltam semmit. Egyből írtam Ritának:

„És nincs kedved idejönni? Be akarlak mutatni egy fiúnak, aki biztos bejön neked. J”

„De van. És ki az?”

„Majd meglátod! xD”

„Ajj, Nita! Du bist reménytelen! J”

„Tudom. Mindig ezt mondod! Már megszoktam xD Na de akkor mikor tudsz jönni?”

„Most felszállok egy gépre. Kb. 3 óra múlva ott leszek!”

„Oké. Akkor 3 óra múlva a berlini reptéren! Na szia! pux”

„puszi”

A jó hírt egyből elmondtam Billnek. Ő is örült.

Már csak 3 óra…