A banda az els�…

-Szak�tani? Nem, dehogy. Csak olyan j� l�tni, hogy szerelmes vagy. Vagyis, hogy k�zel vagy hozz�. �s �n is �gy �rzem, de valahogy m�g sem. Nem tudom. Olyan furcsa �rz�s.

-A szerelem el�gg� furcsa.

-Honnan tudod? M�g �letedben nem volt�l szerelmes.

-Mert te igen? – v�gott vissza Bill.

-H�t egyszer igen. De �gy a mostani helyzetet �s az akkorit �sszehasonl�tva… v�rj m�r! Ezt m�r mondtam neked egyszer. Ennyire figyelsz r�m?

-Persze, hogy mondtad! Pont akartam sz�lni, hogy ne is folytasd. - ^^

-Ha h�lye lenn�k, tal�n be is venn�m. – forgatta a szemeit Tom.

-Tom! H�lye vagy! – mondta Bill �s iszonyatos nevet�sbe t�rt ki.

-J�lvan. Rajtad se lehet m�r seg�teni. – hagyta ott Billt �s visszament a t�bbiekhez.

Az interj�ig volt m�g f�l �ra. Addig kaj�ltak, m�szk�ltak, stb.

K�zben �n is rendet pakoltam a szob�mban �s Beino negyed �ra k�s�ssel v�gre meg�rkezett hozz�nk.

-Szia! Bocs a k�s�s�rt. – nyitott be a szob�mba.

-Nem baj! Hozz�szoktam! – nevettem.

-Nem! �n szokhattam eddig hozz�. Nem pedig te !- r�h�g�tt m�r � is.

-Na mes�lj csak. Mi volt az a cs�k? – kezdtem el a faggat�st.

-H�t… �gy n�z ki, hogy �sszej�tt�nk! – mosolygott.

-Jaj de �r�l�k! Istenem. El sem hiszem. �s hogy sm�rol?

-Caj! Cs�kol. � cs�kol. Nem olyan, mint egy k�z�ns�ges sm�r.

-Oh! – h�ly�skedtem! – Akkor hogyan cs�kol? – piszk�ltam.

-Nagyon j�l!

-Hu de megmondtad! – r�h�gtem.

-J�, h�t ezt nem lehet le�rni. Nagyon j�l. �s �hh! El sem hiszem, hogy vele sm�roltam. – �radozott.

-Hmm?

-Akarom mondani cs�kol�ztam. W��! Ez nagyon szarul hangzik. – r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t. – Mindegy. A l�nyeg, hogy nagyon hi�nyzik. �s alig v�rom m�r, hogy hazaj�jjenek.

-�n is az biztos. De nem k�ne valami programot kital�lni az�rt? V�g�lis n�lk�l�k is van �let, nem?

-Van h�t! – csillant fel a szeme.

-Persze vel�k jobb az �let. – s�hajtottam.

-Ja. – zuhant be Beino is. – Na nem lesz ilyen. Ez csak egy nap. Mi lesz, ha majd t�bb h�tre mennek el?! Nem csin�ljuk ezt.

-T�bb h�tre? Akkor majd megy�nk ut�nuk. De most m�g ott tartunk, hogy �n fogok elmenni x id�re R�m�ba.

-Tom mi�rt nem megy veletek?

-Ezt most komolyan k�rdezed? – akadtam le.

-Persze, hogy nem! – nevetett.

-Na az�rt! – mosolyogtam.

-K�sz a kaja! – kiab�lt fel anya.

-Na gyer�nk. – pattantam fel.

-Ok. Rem�lem, hogy valami finomat f�z�tt! – mondta. Szinte m�r otthon �rezte mag�t n�lunk. Persze ez ford�tva is igaz.

-Az a baj, hogy nagyon sok z�lds�get l�ttam a konyh�ban. Abb�l nem hiszem, hogy valami j� fog kis�lni. – nevettem �s k�zben lem�sztunk.

-Hallottam �m. – mondta anyu.

-Tudom! – nevettem.

Sz�pen megkaj�ltunk, megett�k a „finom” z�lds�ges nem tudom mit. M�g pakt�lgattunk anyuval. Apa m�g mindig nem volt otthon.

Azt�n felment�nk a szob�mba �s gondolkodni kezdt�nk, hogy hova is menj�nk este. Majd a nagy gondolkod�st telefoncs�rg�s zavarta meg. Szinte egyszerre sz�lalt meg mindkett�nk telefonja: Tom �s Bill voltak azok.

-Szia dr�ga! – sz�lt bele Tom. – V�gezt�nk az interj�val. – mondta boldogan. – De m�r megy�nk is egy m�sikra. – hangol�dott le.

-Szija! Jaj az nem j�. De holnap m�r tal�lkozhatunk. – pirultam el.

-Rem�lem is. Bill kuss m�r! – sz�lt r� Billel, aki k�zben Beinoval osztotta meg a dolgokat: Annyira hi�nyzol. Szeretn�k m�r otthon lenni �s �t�lelni t�ged! – Aj cs�p�g a ny�l. – f�jjogott Tom.

-De iz� vagy! Nemhogy tanuln�l t�le. – adtam a tan�csot.

-Azt szeretn�d, hogy �n is minden percben elmondjam, hogy mennyire hi�nyzol?

-H�t ha nem is minden percben…

-Hi�nyzol, hi�nyzol, hi�nyzol…

-Oh. – de �des – Gondolom, hogy ezt most k�t h�tre be is oszthatom. – nevettem.

-Valahogy �gy. – r�h�g�tt. – J� csak vicceltem.

-Akkor megnyugodtam.

-Le kell, hogy tegyem. Csak ennyit akartam. Na nyom�s f�rdeni, ut�na pedig ir�ny az �gy. – h�ly�skedett. K�zben csak biztos akart benne lenni, hogy este nem megy�nk semerre. A kis f�lt�keny.

-Ilyenkor? Most eb�delt�nk meg. – vontam k�rd�re. K�zben Bill a k�vetkez�ket mondta Beinonak: Nem haragszom, menjetek csak, �rezz�tek j�l magatok. De nagyon vigy�zz magadra. Illetve vigy�zzatok magatokra. F�leg, a pasikkal.

-Hova mentek ti este? – mondta Tom kiss� idegesen.

-Mi? – k�rdeztem �rtetlen�l, mivel �n nem is figyeltem, hogy Beino�k mir�l besz�lgetnek.

-�rdekes, hogy Beino el tudta mondani Billnek, te pedig nem. – piszk�lt.

-Nyugi m�r �des, nem is k�rdezted, hogy megy�nk e valahova. Csak egyb�l kiadtad, hogy menjek majd f�rdeni �s lefek�dni.

-Csak az�rt mondtam, hogy biztos legyek benne, hogy nem m�sz sehova.

-Mi�rt baj, ha elmegyek?

-Nem akarom, hogy v�letlen mondjuk Michaellel �sszetal�lkozz.

-Jaj istenem! Nem kell f�lni, hogy baroms�got csin�lok. Am�gy meg � nem szokott elj�rk�lni bulizni. M�ltkor is csak miattam j�tt el. �s most tudja, hogy veled vagyok. Ha net�n ott lesz, akkor nem fog semmit se csin�lni.

-Nagyon rem�lem is. Mert fontos vagy nekem. – mondta v�gre kedvesen.

-Te is nekem! Tudhatn�d! – mosolyogtam.

-De legk�zelebb ne �gy kelljen m�r megtudnom, hogy bulizni m�sz n�lk�lem, hogy kihallgatom Bill telefonbesz�lget�s�t.

-Nem menn�k n�lk�led, ha nem ment�l volna el. Persze tudom, hogy nem te tehetsz r�la.

-Nekem ez a munk�m. Ez az els�. Mindegy, most t�nyleg le kell raknom, ezt nem telefonom kellene megbesz�lni. Majd ink�bb szem�lyesen, ha haza�rtem. Majd m�g h�vlak, szia! – mondta �s le is rakta. Hm, semmi puszi, vagy valami? J� h�t biztos, hogy dolga van. De Billnek nincsen? Mert Beino m�g mindig Billel besz�lget. �s m�g mindig… �s m�r t�z perce…

-Akkor majd j�tt�k! Szia, puszillak, nagyon vigy�zz magadra! Persze mi is! – mondta Beino �s v�gre negyed �ra ut�n lerakta.

-Na kibesz�lgett�tek magatokat? – mondtam kicsit flegm�n. Pedig vele nem lett volna okom bunk�zni.

-Ki! De mi a baj?

-Kicsit �rdekes… mintha Tom ler�zott volna. Azt mondta, hogy most nem �r r�. Gondoltam, hogy akkor az eg�sz banda nem �r r�. De ti m�g vagy negyed �r�t besz�lgettetek.

-Jaj. Nem kell egyb�l a legrosszabbra gondolni. Biztos k�l�n dolga akadt.

-K�l�n dolga? – n�ztem r� furcs�n. Ugyan m�r! … ezt � sem hiszi el. – J� mindegy, biztos igazad van. Nem akarok akad�koskodni. Valami fontos dolga volt, ami Billnek nem �s k�sz.

-Pontosan. – v�gott el�gedett fejet Beino, hogy v�gre elhittem neki. – Na akkor hova menj�nk? – v�ltott h�rtelen t�m�t.

-Nem is tudom. Valahogy elment az eg�szt�l a kedvem. �s Tom se pattogott �rte nagyon, hogy el akarunk menni bulizni.

-Jaj ne csin�ld m�r. – „k�ny�rg�tt” – hidd el, hogy j� lesz.

-De t�nyleg nincsen kedvem elmenni. – hajtottam le a fejem. – �s szeretn�k egy kicsit anyu�kkal is lenni. M�g a R�m�t meg se besz�lt�k. Aput is szeretn�m v�gre l�tni…

-�s azt akarod, hogy Tomnak lelkiismeret furdal�sa legyen, hogy miatta nem m�sz el sehova. – eg�sz�tette ki. �s milyen igaza volt…

-Igen, ez az els� c�l. – nevettem. – De �gyse lesz neki.

-Akkor meg?

-Az�rt a t�bbi ok is fontos. Meg a rem�ny hal meg utolj�ra.

-Mert � a gyilkos! – r�h�g�tt. – J�lvan am�gy, �rtem nyugi. Majd elh�vok valaki m�st. – tette a fej�t, h�tha akkor elmegyek.

-Persze! Te rajtam k�v�l nem tudsz m�ssal j�t bulizni. – eg�ztam.

-Fogadjunk?

-Persze hogy ne, mert �gyis vesz�ten�l. �s nem akarom, hogy MEGINT vesz�ts. – r�h�gtem.

-�lmodj csak. J�lvan, akkor �n se megyek sehova. De ha net�n meggondoln�d magad, akkor csak egy telefon. – mondta �s fel�llt.

-Most hova m�sz? – lep�dtem meg.

-Haza!

-Persze m�r, elj�ssz kaj�lni, ut�na meg elh�zol haza? Milyen ember vagy? – piszk�ltam.

-Egy j� bar�tn� m�r csak ilyen. – r�h�g�tt. – Nem am�gy meg�g�rtem �n is a sz�leimnek, hogy beavatom �ket a mostani �letembe. N�gy nap kimaradt nekik.

-Ahogy gondolod. – �lltam fel, lek�s�rni.

Kiengedtem, majd anyuhoz mentem a konyh�ba. Elpakt�lgattunk, majd meghallottam, hogy cs�r�g a telefonom. Mivel a szob�mban volt, sz�lsebesen felrohantam majd meg se n�zve, hogy ki az felvettem:

-Igen, tess�k? – sz�ltam bele lihegve. (igen, �n ennyit�l is kif�radok XD)

-Szia Bill vagyok! – k�sz�nt f�l�nken. Bill? o.O

-Szia! H�t te? Beino m�r elment haza.

-Nem arr�l lenne sz�. Szeretn�k k�rni valamit…