79. r�sz.

„ K�nos csend ”


Megr�z� volt a csend a Kaulitz h�zban. A nyugodtnak t�n� l�gk�r m�g�tt mindenki �rezte a lassan kit�r� vulk�n k�zeledt�t. A t�meg m�r sz�toszlott, Tom �s Emma a nappaliban, Valeria �s Bill a konyh�ban, Gustav �s Maria a szob�ban. Graciela pedig Georggal �s a K�ly�kkel volt a kisfi� volt szob�j�ban. Mindenki kiss� megszeppenve, csendesen �lvezte a m�sik t�rsas�g�t. Halkan besz�lgettek, szinte suttogtak, hiszen mindenki att�l tartott, hogy v�letlen�l megzavarj�k Tom �s Emma besz�lget�s�t. Persze azt nagyon j�l tudt�k, hogy ha nem kiab�lnak, akkor senki sem fogja meghallani �ket. Azonban azt nem akart�k, hogy b�rmif�le k�z�k legyen ahhoz, ha esetleg rosszul siker�l j�l a nagy besz�lget�s.


Emma j� n�h�ny percig b�multa Tomot, aki ism�t lehajtotta a fej�t �s nem l�tszott rajta, hogy az el�bb m�g m�lyen n�zett Emma szemeibe. Vagy legal�bbis �gy tett, mintha meg sem t�rt�nt volna. Emma az�rt rem�nykedett benne, hogy � is azt �rezte, amit a l�ny.
- Khm… Akkor most… most… - Emma hallgatott n�h�ny m�sodpercig, h�tha Tom k�zbe sz�l, vagy legal�bb felemeli a fej�t, de mivel nem t�rt�nt semmi, h�t folytatta – J� lenne besz�lni, ha… ha gondolod. Ha te is �gy gondolod.
Emma kezdeti csal�dotts�ga egy kis d�hvel is keveredett, hiszen Tom m�g mindig nem emelte fel a fej�t. A l�ny m�ly leveg�t vett, hogy megnyugtassa mag�t, majd folytatta:
- Ha nem akarsz, h�t nem kell besz�lned. �n elmondom, amit akartam, azt�n ha �gy gondolod, akkor el is mehetek. A l�nyeg az, hogy tudom, hogy nagyon- nagyon h�lye voltam, ami�rt azt hittem, hogy van valaki a vil�gon, akit jobban szerethetek n�lad. – Emma sz�ve nagyot ugrott, mikor a mondat v�g�re �rt. Mindig is tudta �s �rezte, hogy szereti Tomot, de ezt �gy m�g sosem gondolta �t �s nem is tervezte, hogy kimondja. De most tudta: minden szava igaz volt.
- Tudom, hogy ezt most nem hiszed el. Ha a helyedbe k�pzelem magam, akkor val�sz�n�leg �n is �gy �rezn�k, de ha szeretsz, vagy ha csak �rzel valamit m�g ir�ntam, akkor �rezned kell, hogy igazat mondok.


- Fantasztikus volt�l odalent – mondta Bill mikor � �s Valeria be�rtek a szob�ba.
- Csak elmondtam, amit abban a pillanatban gondoltam – h�zta meg a v�ll�t Valeria.
- Nagyon �gyes volt�l. Ha te nem sz�lsz, akkor Emma val�sz�n�leg lel�pett volna �s ahogy a tes�mat ismerem, nem akad�lyozta volna meg.
- De szereti Emm�t…
- Igen, szerintem is, de t�l b�szke ahhoz, hogy ilyesmit tegyen. F�leg �gy mindenki el�tt.
- Lehet. De szerintem most m�r kib�k�lnek.
- Rem�lem. Elegem van a tes�mb�l. Mi�ta szak�tottak, r�m akaszkodott.
- Vettem �szre – mosolyodott el Valeria.
- A l�nyeg, hogy ha kib�k�lnek, akkor j�nnek neked egy nagy k�sz�nettel.
- �h… - legyintett Valeria, de az�rt m�g mindig mosolygott.
- Csod�latos vagy – mondta Bill, de r�gt�n meg is b�nta. �rezte, hogy kiss� elpirul, ez�rt ink�bb a padl�t kezdte b�mulni. B�r kijelent�s�t sokkal t�bbnek �rezte, mint igaznak, de tudta, hogy ezzel zavarba hozza Valeri�t.
- Megyek, besz�lnem kell a K�ly�kkel – indult el hirtelen Valeria, de azt�n m�g az ajt�b�l visszafordult. – Te is fantasztikus vagy – mosolygott a l�ny. – Ellenkez� esetben nem te lenn�l a legjobb bar�tom – azzal kiment a szob�b�l.
Valeria menet k�zben �tgondolta, amit mondott. Musz�j volt odasz�rnia az utols� megjegyz�st, k�l�nben t�l �rzelmes lett volna az eg�sz. De az�rt �gy is elmondta, amit akart. J� volt ez �gy, gy�zk�dte mag�t. K�l�nben is, nem akar m�g v�r�sebb arccal bemenni a K�ly�kh�z. B�rmennyire is illik a haj�hoz.


Emma m�r n�h�ny percig, de mivel Tom nem reag�lt, fel�llt �s elindult az ajt� fel�.
- Nem tudom, hogy mit gondoljak – hallotta Tom hangj�t, mikor m�r majdnem kiment. Gyorsan megfordult h�t.
- �n meg�rtem. Csak elmondtam, hogy tudd.
- K�sz. De…
- De?
Tom nyelt egyet.
- De… Nem tudom, hogy most mi lesz, Emma. Lehet, hogy elhiszem, hogy szeretsz. Viszont mikor folyton arra a pasira gondolt�l, akkor is azt mondtad, hogy szeretsz.
- Tudom. De ez most eg�szen m�s. B�rcsak… B�rcsak megmutathatn�m neked, hogy mi zajlik most bennem. B�rcsak �rezn�d, amit most �n �rzek. Csak akkor �rten�d meg igaz�n.
- H�t mond el.
- Ez nem olyan k�nny� – Emma a sz�v�re tette a kez�t – �rzem, hogy szeretlek, de �gy ahogy senki m�st. �rzem, hogy valami majd’ sz�tszakad itt bennem. F�lek, hogy el foglak vesz�teni. F�lek, hogy nem l�thatlak t�bb�. F�lek att�l, hogy elk�ldesz an�lk�l, hogy �tgondoln�d a dolgokat. F�lek, hogy kil�pek innen �s darabokra t�rik k�r�l�ttem minden.
Emma elkezdett s�rni, de ett�l nem v�ltozott meg az arckifejez�se, nem mozd�totta a kez�t, hogy let�r�lje, ink�bb tudom�st sem vett r�la. A k�nnyek m�r nem tudt�k kifejezni a f�jdalm�t.
- Mikor elmondtad, hogy van egy m�sik fi� is, akivel nem fek�dt�l le, nem t�rt�nt semmi, m�gis gondolsz r�. M�g akkor is mikor velem vagy, akkor…Akkor k�ts�gek gy�t�rtek. Azon gondolkoztam, hogy mit rontottam el, mi�rt nem vagyok el�g neked, mi�rt volt sz�ks�gek r�. Azt hittem, hogy miattam van. Azt�n mikor elment�l �resnek �reztem magam. Pont, mint mikor kiskorunkban elk�lt�zt�l.
Emma felemelte a fej�t �s k�nnyei m�g�l Tomra n�zett.
- Azt hittem, hogy nem �rdekelt… Bill szomor� volt, de te…
- Mindig bev�lt. Ha �gy tettem, mintha nem f�jna, akkor egy id� ut�n nem is f�jt. Most viszont… Fel akartam szedni egy l�nyt. Megadta a telefonsz�m�t, de azt�n Bill le�ll�tott. Azt mondta, hogy jobban szerette azt a Tomot, aki melletted voltam. Nem h�vtam vissza a l�nyt.
- Mi�rt nem?
- Mert szerintem is jobb volt az a Tom, aki melletted voltam.
- Van es�ly arra, hogy ugyanaz a Tom leszel? Mellettem…
Tom nem sz�lalt meg. Lehunyta a szem�t, m�ly leveg�t vett, majd �jra kinyitotta �s Emm�ra n�zett.


- Gyere – intett Valeria a K�ly�knek, mikor benyitott -; besz�lgess�nk.
A K�ly�k m�ly leveg�t vett, r�n�zett Georgra �s Graciel�ra, majd k�vette Valeri�t.
- Bocs�nat. Nem volt sz�nd�kos… - kezdte r�gt�n a K�ly�k mikor bel�ptek egy m�sik szob�ba, amely teljesen �res volt.
- �lj le – intett Valeria, a K�ly�k pedig sz� n�lk�l engedelmeskedett. Le�lt egy nagy, s�t�tk�k fotelbe, melyben m�g kisebbnek t�nt �s �gy m�g rosszabbul �rezte mag�t. Valeria �ri�sk�nt j�rk�lt el�tte.
- Figyelj, K�ly�k. Kell n�h�ny szab�ly.
- Persze.
- A legfontosabb, hogy hallgatnod kell r�m. Tudom, hogy ez nem tetszik, de most n�lam laksz, �n vigy�zok r�d �s mellesleg id�sebb is vagyok n�lad.
- J�. Nekem megfelel. Te dirig�lsz.
- H�t, ez k�nnyen ment – h�zta ki mag�t Valeria. – �gy d�nt�ttem, hogy mivel nem akad�koskodt�l, ez�rt m�r csak annyit teszek hozz�, hogy t�bb� nem j�tszhatsz azzal a fegyverrel.
- Rendben.
- Bocs�natot k�rsz Emm�t�l, ha v�geztek Tommal, rendben?
- Persze.
- Akkor k�szen is vagyunk – mondta Valeria, majd elindult az ajt� fel�.
- Vale… - sz�lt ut�na a K�ly�k.
- Igen? – fordult vissza Valeria.
- Most nagyon haragszol r�m?
- Nem – mosolyodott el a l�ny. – De mostant�l figyelj arra, amit mondok, ok�.
- Ok� – a K�ly�k fel�llt �s Valeri�val egy�tt kimentek a szob�b�l.

- Lehet, hogy mindenkinek j�r egy es�ly – mondta Tom. – Neked is. De ha ism�t elsz�rsz valamit…
Emma elmosolyodott �s m�g jobban s�rni kezdett.
- Komolyan besz�lsz?
Tom b�lintott.
- De ne hidd, hogy ez el van felejtve, mert nincs. �s t�bb� nem akarom meghallani azt a nevet, hogy Josh.
Emma elnevette mag�t mik�zben m�g mindig s�rt, majd Tomhoz l�pett �s szorosan �t�lelte. Annyira j� �rz�s volt ism�t �rezni az illat�t, �rezni �t maga mellett.
- Egy�bk�nt �n is szeretlek – jegyezte meg Tom csak �gy mell�kesen.
H�t, igen. Valami nem v�ltozik.