86.rész
Egy magas, fekete hajú fiú lassan, fejét lehajtva lépkedett az út szélén. Mélyen elgondolkodott menet közben. Igazából nem is tudta, hogy merre megy, csak hagyta, hogy a lába vigye. Hiszen már jól ismerte ezt az utat. Bill Kaulitz álmodozó képpel fordult be az egyik kis utcába, aztán a zsebébe nyúlt és előhúzta a cigis dobozát. Már épp ki akarta nyitni, mikor eszébe jutott a fogadalma. Hirtelen a háta mögé dobta a dobozt, és elégedett képpel, mosolyogva sétált végig a kis utcán. Végül megállt az egyik ház előtt és mély levegőt vett. Lassan, kissé remegő térdekkel indult tovább, hogy becsengessen. Nagyon remélte, hogy Valeria itthon lesz, mert nem volt benne biztos, hogy később is lesz annyi bátorsága, hogy ide jöjjön és megtegye, amit most meg szeretne tenni. A csengetés után nem kellett sokat várnia. Néhány másodperc múlva már nyílt is az ajtó. A vörös hajú lány kissé meglepődve vette tudomásul, hogy a fiú, aki tegnap szerelmet vallott neki, most újra itt van.
A becsengetést követően mindenki leült a helyére és úgy várta a Tanárnőt. Az említett néhány perc elteltével meg is érkezett. - Jó reggelt! – köszöntek a diákok kissé unott, álmos hangon. - Jó reggelt! – köszönt a Tanárnő, majd letette cuccait az asztalra – Hiányzók? - Josh Black és Ana Polts – mondta Maria. - Tudja valaki, hogy mi van velük? - Josh eltörte a karját. Azt hiszem, hogy holnap fog jönni, mert ma vissza kellett mennie az orvoshoz – hadarta gyorsan Jessica. Emma döbbenten nézett rá. Eltörte a karját? Hát, akkor mégsem ment el. - Köszönöm Ms. Honey. És Ms. Polts? Tudtok róla valamit? - Megfázott. Csak jövő héten fog jönni – mondta unott hangon Caroline, fel sem nézve a Tanárnőre. Éppen mobiltelefonját nyomkodta a pad alatt. - Hát, akkor el is kezdhetjük az órát – szólt a Tanárnő, mikor végzett a napló beírásával. Emma elővette a könyvét, ahogy mindenki más, majd megpróbált figyelni a Tanárnőre egy ideig. Végül feladta. Gondolatai egész máshol jártak. Hát, már csak egy nap és Josh újra visszatér az iskolába. Emmának rossz érzése támadt a gondolatra. Titkon abban reménykedett, hogy Josh talán elmegy. De nem így történt. Holnap már újra itt lesz.
- Hol van Bill? – Ez volt David első kérdése mikor a fiút beléptek a stúdióba. - Sajnos nem tudott jönni – mondta Georg. - Mi az, hogy nem tudott jönni? Mi lehet neki ennél sürgősebb? - Azt hiszed, hogy csak erről szól az életünk? Vannak más fontos dolgaink is. Majd holnap itt lesz – emelte fel kissé a hangját Tom, és ezzel lezártnak tekintette a témát. - Hát, akkor talán kezdhetnénk velem – szólt Gustav, majd elindult a dobokhoz. David még vetett egy szúrós pillantást Tomra, de aztán elindult Gustav után. - Hát, ez gyorsan ment… - mosolyodott el Tom. - Jah. – bólintott Georg. – Nah, gyerünk. Ha hamar készen vagyunk, akkor talán elmehetünk a lányokért a sulihoz. - Minek akarsz te a sulihoz menni? – nézett rá döbbenten Tom, de aztán gyorsan leesett neki – Jah, persze. Graciela.
- Öhm… Minek köszönhetem, hogy meglátogattál? – kérdezte Valeria, miközben bementek a nappaliba. Bill, aki a lány mögött jött, elmosolyodott. Nagyon jól tudta, hogy zavarban van. - Mindig el szoktam jönni. Mi olyan meglepő ebben? - Semmi- semmi. Csak… azt hittem, hogy később jössz. - Jah. Aha. Jól nézel ki – mondta hirtelen Bill és igazából csak azután fogta fel, hogy mit mondott, miután már kimondta. De nem bánta meg. Semmiképpen sem. Főleg miután látta, hogy Valeria elpirult. - Oh, köszönöm. Te is… jól nézel ki. - Kösz. – mosolyodott el Bill. Eddig jó, gondolta magában Bill. Jól haladunk. Nagyon jól. - Kérsz esetleg valamit inni? – törte meg a néhány másodperces csendet Valeria. - Jah. De hagyd csak, majd kiszolgálom magam. – azzal felállt és elindult a konyhába. Valeria utána ment. - Már el is felejtettem, hogy otthonosan mozogsz itt. - Hát, elég gyakran járok ide. De ha baj, akkor… - Nem- nem. Dehogy. Szerintem jó ez így. Baráto… Jól elvagyunk – mondta végül Valeria. Bill elmosolyodott, miközben narancslét vett ki a hűtőből és töltött magának. Vajon miért nem akarta kimondani, hogy barátok? Már nem gondolja úgy? Már nem tarja a barátjának? Már talán valami másnak gondolja. Mikor azonban látta, hogy Valeria kínosan érzi magát a kijelentés után, gyorsan menteni próbálta a helyzetet. - Jah, jól elvagyunk. Mondjuk ma is csinálhatnánk valamit, nem? Van kedved? - Te, Bill. Neked ma nem a stúdióban kéne lenned? - Honnan veszed? - Emmáék mondták. A többiek oda mentek. - Jah, mert most ők veszik fel a saját részüket. Nekem már nem kellett bemennem énekelni. Majd később. - Oh… - Nah, akkor mihez van kedved?
Délután két óra volt. Emma, Maria és Graciela fáradtan léptek ki az iskolában. - Ez nagyon rossz nap volt – jelentette ki Maria. - Kimerítő…- mondta Emma. - Unalmas… - csatlakozott Graciela. - Hé, Maria – szólt utánuk Jessica. - Mi van? – fordult hátra a lány. - Kölcsönadod a kémia füzeted? - Persze. Pillanat. – Maria előkereste a táskájából a füzetet és odaadta a lánynak. - Kösz. Holnap hozom. – Jessica eltette a füzetet, majd elindultak. Immár Emma, Graciela, Maria, Jessica, Caroline és Amelia ballagtak tovább a kapuig. - Kimerítő nap volt, igaz? – kérdezte Jessica. - Jah – bólintott Maria. - Egyébként nem tudjátok, hogy Valeria mikorra tervezi a „visszatérését”? Mikor utoljára beszéltem vele nem mondott semmit. - Nem. Nekünk sem mondott semmit – felelte Maria. - Viszont Josh visszatér holnap. Remélem, hogy nem fog nagyon haragudni, amiért el lett ültetve. - Majd talál magának másik padot – vetette oda Emma. - Jah. - Nézzétek, ott vannak a fiúk – csillant fel hirtelen Maria szeme. - Áh, tényleg. Ilyen hamar végeztek volna? – kérdezte Emma. - Gondol. Menjünk oda – mondta Maria. Így a lányok elköszöntek Jessicáéktól és kimentek a kapun, ahol a három fiú az autóknak dőlve várta őket. - Sziasztok! – köszöntek kórusban. - Hello! - Szia, szívem. – lépett oda Emma Tomhoz. – Hogy-hogy ilyen hamar végeztetek? - Úgy, hogy profik vagyunk. Milyen napod volt? - Rossz és fárasztó. - Akkor menjünk gyorsan haza. Én hoztam Gustavot, úgyhogy Ő Mariával megy, Graciela Georgal, Emma pedig velem. Megfelel? – kérdezte a többiektől. - Persze – mondta Maria, majd mindenki beszállt az autóba és gyorsan elhajtottak.
- Hallottam, hogy le akarsz szokni a cigiről – szólalt meg hirtelen Valeria. Ő és Bill végül megegyeztek, hogy otthon maradnak és DVD-t néznek. - Már le is szoktam. – mosolygott Bill. - Az nem megy ilyen gyorsan. - Oh, dehogynem. - Képzeld, ma kiderült, hogy a Kölyök cigizni akart – váltott témát a lány. - Mi? - Komolyan. Mikor bementem, gyorsan eldugott előlem valamit. Kiderült, hogy egy cigis doboz volt. - Ezt nem hiszem el. Elég korán kezdi. - Várj csak… - Mi a baj? - Hány óra van? - Fél három. - 10 perc múlva a suli előtt kell lennem a Kölyökért. – Valeria gyorsan felállt és felkapta a kocsi kulcsát. - De Emmáék biztos hazahozzák. - Nem. A Kölyök fociedzésen van. Emmáék pedig kettőkor végeznek. - Akkor elkísérlek – ajánlotta fel Bill. - Rendben. Induljunk. Bill előre engedte az ajtóban Valeriát, majd elindultak. A fiú elégedett volt ezzel a nappal. Semmit se sietett el, nem nyomult túlságosan, viszont Valeria megosztotta vele, hogy mi nyomja a lelkét, és most együtt mennek a Kölyökért a suliba.
- Végre itthon vagy. – Ez volt Tom első mondata mikor Bill belépett az ajtón. - Még elmentünk a Kölyökért a suliba. - Egész nap Valériánál voltál. - Tudom. – húzta meg a vállát Bill. - Nah, és mi volt? – kérdezte kíváncsi tekintettel Tom. - Jól ment – jött a tömör válasz. - Ennyi? - Nem történt semmi különös. Jól ment és kész.
Fél órával később Graciela a bejárati ajtóhoz osont, szétnézett, majd óvatosan kinyitotta az ajtót, és amilyen halkan csak tudott, kiment. A lány fejét lehajtva, lassan lépkedett az út szélén. Bár még nem járt erre, de tudta, hogy merre kell mennie. Elgondolkodva fordult be az egyik kis utcába. Összeszedte a gondolatait, eldöntötte, hogy mit fog mondani. Végül megállt az egyik ház előtt és mély levegőt vett. Nem volt az az izgulós fajta, így magabiztosan lépdelt tovább, majd becsengetett a házba. Nem kellett sokat várnia. Néhány másodperc múlva már nyílt is az ajtó. - Hát, te meg mit keresel itt?
|