Bill az �jszaka k�zep�n felkelt. Ledobta mag�r�l a takar�t, majd kiment a konyh�ba v�z�rt. A szem�b�l m�g a marad�k �lmoss�g is elt�nt. Levett 1 poharat a konyhaszekr�ny polc�r�l, majd kivette a h�t�b�l az �sv�nyvizet. Mik�zben megt�lt�tte a pohar�t a st�di� sors�r�l t�prengett. Vajon mi maradt �pen a berendez�sb�l? Mennyi ter�let v�lt a t�z martal�k�v�? �s vajon meddig maradnak a fej�ben az eml�kek? A m�lt sz�p, de n�ha f�j� eml�kei? Bill le�lt, majd szomor�an s�hajtott. Annyi minden t�rt�nt az ut�bbi id�ben. Szinte minden napra akadt valami. Ez kicsit megviselte az �rz�keny fi�t. Bill mostm�r egy kis nyugalomra v�gyott. Erre milyen h�rt kap? A st�di� ki�gett. Holnap (illetve mostm�r ma) mennek majd el a n�hai �p�lethez, hogy megn�zz�k mi maradt meg bel�le. H�ny kedves t�rgyb�l maradt por �s hamu? Bill fej�t az asztalra hajtotta �s szomor�an n�zte a poh�r �sv�nyv�zben a bubor�kokat. Nem tudott aludni, de tal�n m�r nem is akart. Fel�llt, hogy a mobilj�n megn�zze, mennyi az id�. �jjel 2 volt. A t�bbiek biztosan alszanak. Bill vissza�lt az asztalhoz. Megint lehajtotta a fej�t az asztalra. Legyen m�r reggel… legyen m�r t�l ezen az eg�szen…

-Bill? –hallatszott Tom hangja. Az �nekes felkapta a fej�t.

-Szia… h�t te? –k�rdezte Bill.

-�n ugyanezt k�rdezhetn�m t�led… -mondta Tom, majd le�lt Bill mell�.

-Nem tudok aludni. –motyogta Bill.

-�rtem… -mondta Tom.

-Annyi minden t�rt�nt… mit kell m�g elviselni? –mondta szomor�an Bill.

-Nem tudom… de sose h�tr�lj meg! Az �let ugyan�gy ad pofonokat, mint aj�nd�kokat. Ha �r�mben r�szes�lsz, h�t l�gy boldog, de ha baj van, sose hagyd el magad! –mondta Tom b�ztat�an.

-K�szi… de ez nekem sok. –Bill

-Az�rt vagyunk itt mi. Mi n�gyen. –Tom. Bill elmosolyodott.

-Tudom, �s ennek �r�l�k… csak n�ha elfog az aggodalom, hogy „jaj most mi lesz”… -magyar�zta Bill.

-Meg�rtelek, mindenkin�l van ilyen. �s tudom, hogy szar lesz holnap. De majd megoldjuk. –Tom

-Akkor… akkor j�. –mondta Bill 1 kicsit m�r nyugodtabban.

-Akkor �n visszamegyek aludni. –mondta Tom, majd f�l�llt.

-Megyek �n is. –mondta Bill. Tom 1 mosollyal nyugt�zta, hogy siker�lt a tes�j�t megnyugtatnia. �gyh�t Bill hamarosan m�r az �gy�ban aludt, �s tal�n 1 kicsit k�nnyebben k�sz�lt a reggelre.

�

A st�di�n�l

�

A n�gy fi� kor�n reggel 6-kor m�r a kisbusz el�tt volt. Egym�sra n�ztek, majd besz�lltak a j�rm�be. A kisbusz kerekei elindultak, majd alig 20 perc m�lva oda�rtek a n�hai st�di�hoz. Amikor a fi�k kisz�lltak a kisbuszb�l, f�ldbe gy�kerezett a l�buk a l�tv�nyt�l. Az �p�letnek csak az alapjai �lltak, azokat is rendesen kikezdt�k a tegnapi l�ngok. Orrukat megcsapta a f�stszag. Mindent vastagon bor�tott a korom �s a hamu. Billnek szinte �sszefacsarodott a sz�ve. A fi�khoz odal�pett David.

-L�tom ide�rtetek. Sajnos t�l nagy volt a t�z, �s sz�tterjedt. Hi�ba oltotta rengeteg t�zolt�… sajnos semmit sem lehetett megmenteni… -mondta a menedzser szomor�an. A 4 fiatal f�jdalommal teli tekintettel n�zett v�gig a st�di� romjain. Elindultak n�gyen, n�gyfel�. Bill eleinte csak a h�z k�ls� r�szein�l j�rk�lt, k�s�bb viszont bement a falak k�z�. K�r�ln�zett. A f�lig leomlott fal mellett ott �llt 1 nagy fekete dobozf�le. Az volt a t�zhely, amit szinte felismerhetetlens�gig eltorz�tott a t�z. N�hol nyomokban m�g l�tszott a padl� z�ld bor�t�sa. Bill lehajtott fejjel ment tov�bb. El�rt az el�szob�ba. R�gt�n felismerte a kr�msz�n� kanap�t, amit most sz�rk�sfeket�n l�tott viszont. Itt pizz�ztak mindig a munka ut�n. A kisasztal szinte a f�lddel volt egyenl�. Egy elszenesedett asztallap �s a k�r�l�tte hever� 4 asztall�br�l lehetett felismerni a n�hai haszn�lati t�rgyat. Bill m�r csak 1 dolog miatt rem�nykedett: hogy a kedvenc zongor�ja, amin annyi sz�veget dalba �nt�tt, amin annyiszor h�ly�skedett a t�bbiekkel, egyben maradt. Bill nyelt 1 nagyot, majd �tl�pett 1 m�sik helyis�gbe. Megl�tta a zongor�t. M�rmint ami maradt bel�le. A hangszer el volt d�lve, mivel 2 l�ba nem volt a hely�n. A billenty�it vastag koromr�teg fedte. A zongora el�g siralmasan festett. De minden billenty� a hely�n volt. Bill odal�pett a hangszerhez. Hossz�, v�kony ujjait a billenty�kre tette, �s lenyomott p�rat. De hi�ba f�lelt, semmit sem hallott. A zongora belsej�ben tal�lhat� h�rok sz�nn� �gtek, emiatt Bill kedvenc zongor�ja �r�kre eln�mult. Bill keser� csal�dotts�ggal l�pett h�tra. 1 �rva k�nnycsepp hagyta el szomor� szemeit, �m azt is gyorsan let�r�lte pulcsija ujj�val. A hangszob�t m�r meg se n�zte. Sarkon fordult, majd siet�s l�ptekkel kiment az utc�ra. A t�bbiek m�r ott voltak a kisbuszn�l. Bill lehajtott fejjel ment oda hozz�juk.

-Holnap 1 m�sik st�di�ban dolgozunk tov�bb. Majd �rtes�telek titeket a tov�bbi r�szletekr�l. –magyar�zta David.

-Ok. –mondta Gusti.

-Megy�nk haza? –k�rdezte Bill. A t�bbiek b�lintottak. Elk�sz�ntek Davidt�l, besz�lltak a kisbuszba, majd hazafel� (a Berlini h�zukat �rtem) vett�k az ir�nyt. Bill b�san n�zett ki az ablakon. V�g�lis a munka megy tov�bb… de a r�gi st�di�t �s a hozz� tartoz� eml�keket �s �lm�nyeket semmi sem tudja visszahozni. Bill kedvenc zongor�j�t pedig v�gk�pp nem. A n�hai becses hangszert a t�z n�ma zongor�v� v�ltoztatta…