-�������� Anita! M�r megint nem az �r�ra figyelsz!

-�������� Bocs�nat tan�rn�, elbambultam.

-�������� �ra ut�n besz�dem van veled. – mondta szigor�an az oszt�lyf�n�k�m.

T�z perccel k�s�bb kicsengettek. �sszeszedtem a cuccaimat �s odamentem a tan�ri asztalhoz.

-�������� Itt vagyok tan�rn�!

-�������� Nos Anita… �szre vettem, hogy minden tant�rgyb�l rontott�l tavalyhoz k�pest… Megtudhatn�m, hogy mi ennek az oka?

-�������� Tudja tan�rn�, a ny�ron t�rt�nt egy s m�s dolog, amir�l nem szeretn�k besz�lni…

-�������� �rtem. De biztos nem adnak azok a dolgok okot arra, hogy ne figyelj az �r�kon. Nem igaz? – h�zta fel a szem�ld�k�t, �s r�m meresztette szigor� tekintet�t.

-�������� Igaza van. – mondtam megszeppenve, mert tudtam, hogy nem ez a teljes igazs�g.

-�������� Akkor l�gy sz�ves b�rd m�r ki ezt az egy napot, ami m�g a t�li sz�netig h�tra van.

-�������� Rendben.

-�������� Most elmehetsz.

-�������� K�sz�n�m. Viszont l�t�sra!

Kiballagtam a teremb�l �s elindultam a buszmeg�ll� fel�. Ekkor valaki a h�tam m�g�tt a nevemet kiab�lta:

-�������� Nita! Nita! V�rj meg!

A hangot egyb�l felismertem, nagyot s�hajtva meg�lltam, �s megfordultam.

-�������� Hallgatlak.

-�������� Nita! L�cci adj egy es�lyt! Tudom, hogy kedvelsz, �s azt is tudom, hogy nincs most bar�tod! – hadarta a fi�.

-�������� Norbi, �n m�r megmondtam neked, hogy csak bar�tok lehet�nk. Am�gy meg igen is van bar�tom.

-�������� Aha. Na persze. Bill Kaulitz mi? – g�nyol�dott. „Ha tudn�, mennyire k�zel j�rt az igazs�ghoz…” – gondoltam. – Na � r� v�rhatsz, mert annyi rajong�ja van. Mi�rt pont t�ged v�lasztana a t�bb ezer l�ny k�z�l? Figyelj, Nita! �n itt vagyok neked! Nem l�tod, hogy szeretlek?

-�������� Most mennem kell. – mondtam halkan, �s elrohantam. Csak a buszmeg�ll�ban �lltam meg.

M�g id�m se volt �tgondolni a t�rt�nteket, m�ris j�tt a 3-as busz. Mikor felsz�lltam k�t ismer�s alakot l�ttam meg a busz h�tulj�ban: Rit�t �s az �j pasij�t, Mil�nt. Nem akartam vel�k �sszefutni, ez�rt �n el�l foglaltam helyet.

M�r t�bb h�nap eltelt, mi�ta utolj�ra besz�ltem Billel. Eleinte Rita szinte minden nap telefon�lt Tommal, de azt�n Rita anyuja megtiltotta, mert nagyon sok volt a sz�mla. �gy h�t csak Tom tudta �t h�vni. H�vta is, csak egyre ritk�bban. Lassan egy h�napja nem besz�ltek egym�ssal. L�tsz�lag Rit�t nem viselte meg a Tomt�l val� t�vols�g, de �reztem, hogy legbel�l �t is k�nozza ez a dolog. Az�rt v�ltogatja hetente a pasijait, hogy elterelje Tomr�l a gondolatait. Pr�b�lja elhitetni m�g velem is, hogy boldog, de tudom, hogy ez nem igaz. Nagyon hi�nyzik neki Tom. =(

Nekem is van �m udvarl�m b�ven, most p�ld�ul ez a Norbi. Nagyon kedves meg minden, de az �n sz�vem �r�kk� csak Bill�rt fog dobogni. Az el�rhetetlen �lom… Ami egyszer m�r siker�lt, de azt�n �n elsz�rtam mindent. =( Annyira, de annyira szeretn�k besz�lni Billel, de ez lehetetlen, mert �j sz�mom van, �s nem tudom a Bill�t. B�r ha Bill nem h�v, �n minek h�vjam? =/

Lesz�lltam a buszr�l, �s hazas�t�ltam. K�sz�n�s n�lk�l bel�ptem a h�zba, �s egyb�l berohantam a szob�mba. A t�sk�mat bedobtam a sarokba, �s le�ltem az �gyamra.

Nem volt semmihez sem kedvem, csak mag�nyra v�gytam, �gy, mint h�napok �ta minden nap. „Mi �rtelme van az �letemnek?” – k�rdezem mindig magamt�l, de a v�laszt nem tudom. Bekapcsoltam az MTV-t, amin az els� mondat az volt, hogy:

-�������� A d�jat nyerte: … TOKIO HOTEL!!!!!!

Majd Billt pillantottam meg, ahogy szalad a d�j�rt:

-�������� K�sz�nj�k! N�lk�letek ez nem siker�lt volna! Ti vagytok a legjobb fanok a vil�gon!!!!!!! K�sz�nj�k!!!

Furcsa �rz�s fogott el a l�tottak-hallottak miatt. Nem b�rtam tov�bb n�zni, �s kikapcsoltam a TV-t. Azt�n csak n�ztem magam el�, s k�nnycseppek g�rd�ltek le az arcomon.

Ekkor kiny�lt az ajt�, �s Dobbyt l�ttam meg, aki egyb�l felugrott az �gyamra, letelepedett mell�m, �s a fej�t a l�bamra fektette. Halkan ny�sz�tett.

-�������� Tudom Dobby, nekem is nagyon hi�nyzik…

Megsimogattam a kutyus buksij�t, �s lefek�dtem az �gyra… P�r perccel k�s�bb el is aludtam…